Három éve erős a gazdaság és nagy a jólét

2007.10.03. 00:30
Három éve tette le miniszterelnöki esküjét Gyurcsány Ferenc, aki szerint a parlament a politika igazi terepe. Megnéztük hát az elmúlt 36 hónapban az Országgyűlésben elmondott beszédeit. Érdemes volt, mert sok mindent elfelejtettünk már. A kormányfő is.

Nem a gazdaság válságos, hanem az ellenzék álságos

GDP, reálbér, euró 2010
Romló versenyképesség, növekvő államadósság
Rekordhiány, száguldó infláció
Megbukott adóreform

"A kormánypártok képviselői, a kormány tagjai, én magam személy szerint is büszkék vagyunk arra, amit az elmúlt két évben elértünk. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Naná!)

Büszkék vagyunk arra, hogy Medgyessy Péter kormányának tagjai lehettünk. Azt gondoljuk, és ennek látjuk ezernyi jelét, hogy ma könnyebb az élet és nagyobb a jólét, mint pár évvel ezelőtt." Ezzel kezdte már az MSZP miniszterelnök-jelöltjeként elmondott első "parlamenti beszédét Gyurcsány Ferenc 2004. szeptember 6-án.

Gyurcsány Ferenc 2004. szeptember 29-én tette le a miniszterelnöki esküt. Miután többször is hangsúlyozta, hogy a parlament a politika igazi terepe, az itt elhangzott beszédeit alapul véve bemutatjuk, hogy milyen állapotban vette át az országot, és mire jutott 36 hónap alatt.

Eskü

Több mint kínos rím

"Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem a gazdaság helyzete válságos, hanem úgy látom, hogy az ellenzék magatartása álságos. (Derültség és taps az MSZP, moraj az ellenzéki padsorokban.)

Őszintén szólva, tudom én azt, hogy ez egy kínrím (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), de az is igaz, hogy több mint kínos, ahogyan időnként az ellenzék beszélni tud a magyar gazdaság helyzetéről.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Beszéljük meg! (Derültség az ellenzék soraiban.) A magyar gazdaság az elmúlt időszakban soha ilyen tempóban nem növekedett. A magyar gazdaság növekedéséből soha ennyi jövedelem a magyar emberek pénztárcájába nem áramlott. (Moraj az ellenzék padsoraiban.)"

Arról, hogy milyen állapotban vette át Gyurcsány Ferenc az országot, idézzük őt magát. "Soha a magyar történelemben olyan szociális fordulat nem történt, mint Medgyessy Péter kormányának első két évében."

Nézzük az eredményeket: 24 (néhány beszédben 25) százalékkal növekedett az emberek munkából származó jövedelme 2002-2003-ban, a nyugdíjasok jövedelme pedig 17-18 százalékkal, bevezették a 13. havi családi pótlékot.

"Büszke vagyok arra, hogy ennek az országnak olyan kormánya volt, aki nem beszélt a jólétről, hanem mert érte tenni. Annyit tett, amennyit közös jövedelmünk megengedett. És jó, hogy megtette. Jó, hogy megtette! És tudják mit? Ezt fogjuk tenni a következő tíz évben is." (2004. október 19.)

A 2005-ös költségvetés pedig további 3-4 százalékos munkajövedelem növekedéssel számolt.

Reálbérverseny

Míg a parlamenti viták attól voltak hangosak, melyik kormány alatt nőttek nagyobb ütemben a bérek, és különböző bázisról való indulással játszva mindkét oldal a maga érdemeként mutatta fel a legnagyobb jóléti növekedést, a gazdasági szereplők talán éppen ebben a kérdésben hallatták legélesebben a hangjukat: 2001 óta Magyarországon a bérek emelkedése - éppen a miniszterelnökcsere évét, 2004-et leszámítva - minden évben jelentősen meghaladta a gazdasági növekedést.

A közszféra béreinek, illetve a minimálbér meghatározásával az elszabadult, és persze a költségvetés hiányában visszaköszönő jóléti növekedésnek az állam volt a fő mozgatója.

2004-ben fordult csak elő, hogy - a 100-napos program 2002-es és 2003-as hatását nem kis részben a munkaadók nyomására már mérséklendő - 1,1 százalékkal kevesebbet értek a nettó fizetések, mint korábban.

Előtte 2001-ben 6,4, 2002-ben 13,6, 2003-ban 9,2 százalékos volt a növekedési ütem, 2005-ben 6,3 százalékkal nőttek a reálbérek, és még 2006-ban is - a megszorítások második féléves, vagy inkább utolsó négy hónapos hatása ellenére is - 3,6 százalékkal. Az idén a korábban vártnál nagyobb, 3-4 százalék közötti mínusz várható, jövőre stagnálás, 2009-től kisebb mértékű emelkedés várható.

Kalaplengetés a gazdasági növekedésnek

"Mit látunk az elmúlt hónapokban? (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Azt látjuk, hogy soha a korábbi években nem tapasztalt dinamikus növekedés érzékelhető a gazdaságban. Ez a növekedés meghaladja a 4 százalékot, azt a 4 százalékot, amelyre Európa bármely más országában politikusok, közemberek és a névtelenek milliói megemelnék a kalapjukat. Van okunk rá, hogy megemeljük a kalapunkat.

Azt látjuk ebben a gazdaságban, hogy növekszik a beruházás, az a beruházás, amely a záloga a következő időszak jólétének, az a beruházás, amelytől majd növekedni fog a hatékonyság, amelytől majd többet fognak keresni az emberek, a munkájuk több jövedelmet fog eredményezni, és azt látjuk, hogy úgy alakul át a foglalkoztatás, amelyben egyre többen találnak munkát a versenyszférában, és egyre olcsóbban működik az állam. (Zaj az ellenzék soraiban.)

Ez jó; azt gondolom, hogy Magyarországon a kiszámítható növekedés és a gyarapodó jólét jeleit láthatjuk az elmúlt hónapokban." (2004. szeptember 6.)

Az első kormányának a programját ismertető Gyurcsány szerint éppen a jelentős GDP-növekedés fedezi a történelmi szociális fordulatot: "Mert az a növekvő gazdaság, amely mindezt lehetővé teszi, ez a növekvő gazdaság a fedezete minden tervünknek, az adócsökkentésnek, a nyugdíjemelésnek, a kórházfelújításnak, a bérlakásépítésnek, a tömegközlekedés fejlesztésének, szóval, mindennek.

Lehet persze fedezet nélkül is jobban élni, meg lehet próbálni, de akkor a számlát majd gyermekeink fogják kifizetni. (Demeter Ervin: Ezt csináljátok!)

Márpedig mi olyan gazdaságpolitikát akarunk megvalósítani (Moraj az ellenzék soraiban. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.), amely a gyermekeinkre nem kifizetetlen számlákat, hanem biztonságot és lehetőséget hagy. Szilárd, szilárd egyensúlyra alapozott, egészséges szerkezetű, fenntartható növekedéssel akarjuk megerősíteni a gazdaságot.

Ehhez mértéktartó költségvetési politika kell, független, de együttműködő monetáris politika. (Taps az MSZP soraiban.) (2004. szeptember 29.)

Elhagyott vesszőparipa

A növekedési, azaz a GDP-bővülési adat nem véletlenül volt a kormány vesszőparipája az elmúlt években. E tekintetben valóban nem teljesített rosszul az ország, az eurózóna átlagát rendre két százalékkal felülmúltuk, de aligha ez az összehasonlítási alap.

A balti államok - igaz, ahogy mi az euró-országokhoz, ők hozzánk képest alacsonyabb bázisról, alacsonyabb fejlettségről indulva - rendre akár tíz százalékot körüli értékeket produkáltak. Mi 2002-ben 4,4, 2003-ban 4,2, 2004-ben 4,8, 2005-ben 4,1, 2006-ban 3,9 százalékot tudtunk felmutatni. De: Szlovákia már 2004-ben, Csehország 2005-ben már lepipált bennünket.

Miközben a kormány azzal érvelt, hogy a növekedés teremti meg a keresetek, a nyugdíjak emelkedését, részben éppen fordítva történt: a mesterségesen, a költségvetési hiányt növelve emelt bérek és juttatások generálta fogyasztás, valamint az állami beruházások tartották magasan a növekedést - a 2006-os visszacsúszás már a fogyasztást is visszafogó megszorító csomag váltotta ki.

Védés, visszaszúrás

Az agyonhallgatott 2010-es euró

"Az a dolgunk, hogy egy percig se veszélyeztessük (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Sürgősségi ellátás!), hogy Magyarországra 2010-ben már olyan hétköznapok köszöntsenek be, amikor a legtermészetesebb módon mi is euróval fizetünk.

Igen, 2010-ben Magyarországon euróval fogunk fizetni, és olyan programot fogunk folytatni, ami ezt lehetővé teszi, nemcsak hogy nem veszélyezteti, de támogatni is fogja. (Taps a kormánypárti padsorokban.) (A kormányprogram bemutatása, 2004. szeptember 29.)

Az euró 2010-es bevezetése hamarosan előkerült a költségvetés általános vitájának lezárásában is, egy ellenzéki képviselőnek címzett válaszban: "Mondhatnának még egy dolgot, hogy: jó, hát csak ennyi pénze van a kormánynak. De tudják mit? Költsünk ennél többet. Legyen több a hiány, legyen nagyobb az államadósság. Nem mondtak ilyet, sőt azt láttam, hogy ön őszintén aggódik amiatt, hogy a jövő évre benyújtott költségvetési törvény alapján minden 100 forintból, ha jól emlékszem fejből - javítsanak ki, ha nincs igazam - 104 forint 60 fillért költünk el.

Ez az a 4,6 százalékos hiány. Ez is több, mint amennyit szabadna fenntartanunk akkor, amikor be akarjuk vezetni az eurót azért, hogy csökkentsük Magyarország pénzügyi rendszerének kitettségét, és megérkezzen Magyarországra a hétköznapi Európa valamikor 2010-ben." (2004. november 4.)

2005 őszére kiderült, mégis szenvedhet késedelmet az euró. "És ha konfliktusba kerül egymással az euró nagyon gyors bevezetésének a szándéka - mert az euró fontos eszköz egyébként a gazdaság stabilitásának javításában, az országgal kapcsolatos kockázatok csökkentésében -, a másik oldalról pedig az ország fejlesztése és egy igazságosabb ország megteremtésének a vágya, akkor okosan kell mérlegelni az előnyöket és a hátrányokat.

Ebben a kormányban van eltökéltség arra, hogy kellő bölcsességgel tegye egymás mellé az előnyt és a hátrányt: autópálya-építés, igazságos családtámogatás, igazságosabb adórendszer, igazságosabb nyugdíjrendszer, illetve két évvel korábbi vagy egy-két évvel későbbi euróbevezetés. Ez olyan dilemma, amire közösen kell válaszolni. (2005. október 3.)

Az euró ezt követően sokáig nem kerül elő a miniszterelnöki beszédekben, Gyurcsány 2007. szeptember 10-én veszi elő újra, és azt ígéri: "A következő év végéig kidolgozzuk az euró, a közös európai fizetési eszköz bevezetésének programját."

A 2010 (és 2011) ebben a felszólalásban már nem az euró bevezetésének céldátumaként, hanem az egyensúlyteremtés programjának határidejeként hangzik el.

Szeptember 24-én a fideszes Varga Mihály egy korábbi nyilatkozatára reagál: igen, miharabb meg kell határozni az euró bevezetésének időpontját. A 2010-es határidőt már nem említi.

Brüsszelben kivágjuk a biztosítékot

Gyurcsány se tudja, mikor lesz eurónk - írta az Index már 2005 novemberében, amikor a hivatalos céldátum még az a 2010-es év volt. Amit ugyan a Medgyessy-kormány jelölt ki 2004-ben, két évvel eltolva saját korábbi, 2008-as ígéretét, de amit Gyurcsány Ferenc is többször megerősített hivatalba lépését követően.

A magyar fiskális politikának nem volt elég, hogy Brüsszel az autópálya-elszámolási botrány közepette már a 2006-os költségvetés tervezetét is szánalmasnak titulálta, a nemzetközi elemzőházak pedig egyre-másra tolták el az irreálisnak tekintett 2010-es célt, decemberben beadtuk a konvergenciaprogramot, ugyanezzel a dátummal.

Ez már az uniónál is kivágta a biztosítékot, a programot visszadobták azzal, hogy majd szeptemberben, a választások után kérnek újat. A tavaly beadott dokumentum céldátumot már nem tartalmaz, a piacon legkorábban a 2013-2014-es csatlakozást tartják elképzelhetőnek.