Béta-verzió

2000.11.10. 20:31
Az Országos Környezetvédelmi Főfelügyelőség, szakmai és eljárási kifogások miatt, másodfokon elutasította a komlói Béta-aknába tervezett, akkumulátorfeldolgozással foglalkozó ólomkohó működésének engedélyeztetését. Ezzel holtpontra jutott a három éve folyó pereskedés, a döntés újra a kohó működését már engedélyező első fokú hatóság, a Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség kezében van. A tervezett kohótól ötszáz méterre egy környezetvédelmi terület található.
Három éve húzódik, és a jelek szerint most újra elölről kezdődik a Hulladékakkumulátor Feldolgozó Kft. (HAF) és Hosszúhetény önkormányzatának küzdelme egy Komlóra tervezett akkumulátorkohó ügyében. A kft. három éve adta be pályázati tervét, amely szerint a komlói bánya egyik lezárt tárnájában használt akkumulátorok feldolgozására szolgáló olvasztót építene és üzemeltetne.

A környező települések lakosságának és több civil szervezetnek az általános tiltakozása ellenére, a Baranya Megyei Környezetvédelmi Felügyelőség kiadta az engedélyt a megépítésre és az üzemeltetésre. Hosszúhetény önkormányzata jogi úton próbálta semmissé tenni a döntést. A fellebbezés után az ügy a Fővárosi Környezetvédelmi Főfelügyelőség elé került, ahol eljárási és jogi hiányosságok miatt elutasították a tervezetet, és kötelezték az első fokú illetékes hatóságot a pályázat és az azzal kapcsolatos környezetvédelmi tanulmány felülvizsgálatára.

Ötszáz méter a természetvédelmi terület és a kohó között

Telefonon megkerestük a hosszúhetényi polgármestert, aki szerda este falugyűlést hívott össze a legújabb események megtárgyalására, és egy kis ünneplésre. Kérdéseinkre válaszolva elmondta, hogy a gyűlésen nem csak a hosszúhetényiek, hanem a környék több településének lakói is részt vettek, mert az elmúlt években tizenkilenc település társult, azzal a céllal, hogy nyomást gyakoroljanak Komlóra, és így érjék el, hogy a HAF kft. ne kapja meg az aknát az akkumulátorkohó üzemeltetéséhez.

Államtitkár civilben

A gyűlésen felszólalt Mikes Éva is, aki kihangsúlyozta, hogy nem államtitkárként, hanem a térség országgyűlési képviselőjeként vesz részt a rendezvényen. Ő jelentette be hivatalosan az ekkor már minden megjelent által ismert örömhírt: egyelőre biztosan nem épül nehézipari létesítmény a térségben. Kiemelte, hogy Pécs és környékének célja a könnyűipar, a turizmus és a biotermékeket előállító mezőgazdaság felfejlesztése, és éppen ezért egy erősen környezetszennyező kohó semmiképpen nem illik bele a régió tervezett arculatába.

Ha a feldolgozó működni kezdene, akkor ötven kilométeres körzetben nem lehetne az Európai Unió exportszabványainak megfelelő mezőgazdasági terméket előállítani. Ezzel többek között megszűnne a pécsi és villányi borok kivitele, illetve az ország négy bioméhészetének egyike is. A létesítmény ellen szóló érvként hozta fel azt is, hogy milliárdos nagyságrendű befektetések történtek a környék fürdőinek felújítására és a falusi turizmus felvirágoztatására. Ezek a tervek természetesen kútba esnének a tárna olvasztóvá való átalakítása esetén. A polgármester telefonos érdeklődésünkre hozzátette, hogy a tárna ötszáz méteres körzetén belül található egy természetvédelmi terület határa, illetve egy Közép-Európában egyedülálló fonolitbánya is.

A veszélyes hulladék tárolásában és feldolgozásában totális a káosz

A gyűlésen felszólalt Illés Zoltán, az országgyűlés környezetvédelmi bizottságának elnöke is. Kifejtette, hogy a veszélyes hulladék tárolása és megsemmisítése terén Magyarországon totális káosz uralkodik. A környezetvédelmi tárcánál történt változások miatt jelenleg nem lehet lépéseket tenni a zűrzavar megszüntetésének ügyében, ezért a bizottság a későbbiekben javasolni fogja az ilyen és hasonló beruházásokra vonatkozó moratórium bevezetését.

Illés bejelentette azt is, hogy a közeljövőben két törvénymódosítási kérvényt is be fog nyújtani a parlament elé. Nagyobb beleszólási szabadságot szeretne adni az úgynevezett: "zöld" szervezeteknek, illetve a környezetre veszélyes üzemek telepítését csak kötelező biztosítások megszerzése után lehetne engedélyezni. Mindezt azért, hogy a környezetszennyezési károkat ne az adófizetők pénzéből kelljen kifizetni, hanem biztosan a szennyezést okozó cégeket terheljék a károk megtérítésének költségei.