Elveszik Hagyótól a kinevezési jogkört

Demszky Gábor, mivel megakadályozni nem tudta, élére állt Bőhm András és Lakos Imre a városvezetés jogköreit korlátozni kívánó kezdeményezésének. A két szakadár szabad demokrata képviselő - Bőhm 2006-ig Demszky Gábor bizalmi embere, az SZDSZ fővárosi frakcióvezetője volt, Lakos most közlekedési tanácsnok, bizottsági elnök - három, az MDF-ből kizárt, de a városházán még az MDF frakciójaként működő politikussal, Katona Kálmánnal, Hock Zoltánnal és Vaskor Lászlóval együtt a múlt héten közös javaslatot terjesztett elő, mely értelmében szakítva a városháza jelenlegi gyakorlatával a fővárosi gazdasági társaságok vezetőiről, felügyelőbizottsági és igazgatósági tagjairól a jövőben nem a Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes fennhatósága alá tartozó gazdasági szuperbizottság, hanem a 2006 előtti gyakorlatnak megfelelően a fővárosi közgyűlés dönthetne.

A javaslatot augusztus 17-én Bőhm terjesztette elő, de két nap múlva már Lakos, illetve Katona és Hock is csatlakozott hozzá. A négy képviselő munkacsoportot hozott létre, ehhez csatlakozhat a harmadik MDF-es, Vaskor László is. Ez pedig jelentőségében túlmutat a konkrét ügyön is, hiszen a 67 tagú fővárosi közgyűlésben a szocialisták és a szabaddemokraták koalíciójának csupán egy fős többsége van - azaz Bőhm és Lakos már magukban is az ellenzék javára billenthetik a mérleget.

Csata az SZDSZ-ért

A szakadár SZDSZ-esek akciója szorosan összefügg a párt szétesésével. Bőhm már többször nyilvánvalóvá tette, hogy Retkes Attila júliusban megválasztott pártelnököt Mesterházy Ernő bábjának tartja. Lakos Imre pedig parlamenti szövetségese Kóka János frakcióvezetőnek, Kóka például kedden őt is magával vitte Bajnai Gordonhoz a készülő költségvetésről beszélgetni. A Kóka–Lakos-kapcsolat azért nagyon fontos, mert Retkes Attila első elnöki megszólalásában lemondásra szólította fel Kókát. A frakcióvezető azonban nem engedett, és most az SZDSZ országgyűlési frakciójában Retkes (illetve a feltételezések szerint az őt mozgató Mesterházy) ellenfelei vannak többségben. Vagyis Bőhm és Lakos közös fellépése akár Kóka János érdekeit is szolgálhatja, aki Mesterházyék saját hatalmi centrumában, a fővárosban vág vissza a párt új vezetésének.

Hogy még bonyolultabb legyen az SZDSZ belső háborújának rendszere, érdekes kettősséget hozott a Kóka–Retkes háború. Retkes azt várná el a párt képviselőitől, hogy a parlamentben legyenek keményebbek a kormánnyal, és azzal vádolja a frakció több tagját, hogy egyéni érdekek mentén gerinctelenül igazodnak az MSZP igényeihez. Ezzel szemben a Fővárosi Közgyűlésben a Bőhm–Lakos páros éppen a Fidesz segítségével zsarolja a Retkeshez hű SZDSZ-eseket, és az MSZP–SZDSZ-koalíció veszélyeztetésével riogatnak. Érvelésük hasonlít Retkesék parlamenti vádjaira, szerintük a fővárosi koalíció működik egyéni érdekek, gyanús kinevezési gyakorlatok mentén.

Ki tudja, ki hol áll

A párt szétesettségét jelzi, hogy ugyanazok a szereplők a hatalmi csata két színterén két ellenkező oldalon állnak. Akik a parlamentben az MSZP-vel való együttműködés hívei, azok a fővárosban bomlasztják a pártszövetséget; akik pedig a fővárosi koalíció őrzői, azok a parlamentben nem akarnak együttműködni az MSZP-vel. Az egyszerre parlamenti és fővárosi képviselők két munkahelyük között ingázva váltják a szocialistákkal való együttműködési szándékukat is. Ebből a furcsa helyzetből leginkább az következik, hogy a feszültségek nem politikai–elvi eredetűek, hanem sokkal inkább hatalmi játszmákból adódnak.

Bőhm 2006-ban szakított Demszkyvel, mert szerinte a főpolgármester főtanácsadója, Mesterházy Ernő ellenőrizhetetlenül nagy hatalommal rendelkezik a városházán. Szerinte Mesterházy és Hagyó közösen osztják el a pozíciókat a város gazdasági társaságainál, a közgyűlés tagjai pedig jó, ha a sajtóból értesülnek döntéseikről.

Kifarolt Hagyó mögül

A fenyegetés hatására, és mert Hagyó a BKV zavaros ügyei miatt amúgy is defenzívába szorult, Demszky Gábor is lépéskényszerbe került. Bár a múlt héten a Demszky emberének számító John Emese fővárosi frakcióvezető még kötelező szavazást akart elrendelni a javaslat ellenében, hétfőn azonban már Demszky Gábor maga sürgette, hogy a közgyűlés vegye vissza a kinevezési jogkörét, de ne csak a gazdasági társaságok, hanem minden fővárosi intézmény esetében is. Demszky javaslatát már az MSZP is elfogadhatónak nevezte, bár a múlt héten még azon háborogtak, hogy az SZDSZ belharca a város működését fenyegeti.

A jelenlegi rendszer, vagyis a gazdasági szuperbizottság kinevezési jogköre mellett ugyanis azzal érveltek, hogy a közgyűlésben csak átpolitizálódna a kinevezések amúgy nagyon is szakmai ügye. Molnár Zsolt, a szocialisták budapesti elnökhelyettese a Hírszerző keddi cikkében még azt mondta, "szó sincs róla, hogy itt bárki bármit lemutyizott volna". Ugyanakkor a Hírszerző egy meg nem nevezett szocialista forrása szerint: "még kerületenként is kiegyensúlyoztuk a kinevezéseket".

Vagy belemennek

Bőhm és Lakos egy másik javaslatot is beterjesztett, melynek értelmében ha a főpolgármester elhagyja az üléstermet, az negyed óra elteltével tartós távollétnek minősülne és a közgyűlés korelnöke vehetné át az irányítást. A közgyűlés szabályai szerint döntéseket csak a főpolgármester jelenlétében hozhatnak, Demszky és Hagyó gyakran úgy akadályozta meg a döntéshozatalt, hogy elhagyták az üléstermet. Bőhm és Lakos az ellen is lázadoztak, hogy a városvezetés gyakran addig szavaztat a javaslatokról, amíg a nekik tetsző eredmény megszületik.

Bőhm és Lakos a Népszava szerdai értesülései szerint hajlandó elfogadni Demszky kompromisszumos javaslatát és eltekintenek a távolléti szabályok megváltoztatásától. Elképzelhető tehát, hogy a fővárosi közgyűlés csütörtöki ülésén elmarad a forradalom, és nem szűnik meg az MSZP–SZDSZ többség.

Vagy nem

Az MSZP ugyanakkor nem biztos a kompromisszum sikerében. Városházi szocialista forrásaink szerint ugyanis míg az SZDSZ képviselőcsoportja áldását adta Demszky kompromisszumos javaslatára, Bőhm egy szót sem szólt. Azaz a koalíció sorsa azon múlik, miként szavaz a liberális városatya, akinek javaslatát az ellenzék egységesen támogatni fogja.

Ha úgymond átigazol, akkor a szocialistáknak és a szabad demokratáknak a fővárosban is kisebbségi kormányzásra kell berendezkedniük, csakhogy amíg a parlamentben az MSZP mindig össze tudta kalapálni a többséget, ez a városházán nem fog menni, vélekednek a szocialisták. Akik egyelőre nem tudják modellezni, miképp is üzemeltethetnék sikeresen a fővárost kisebbségben, egyetlen támpontjuk, hogy a renitens szabad demokrata képviselők azt ígérték, bizonyos szakmapolitikai ügyeket (például egészségügy) támogatni fognak.

A várost az ellenzék sem akarja megbénítani

Arról azonban, hogy kisebbségben miképp verik át a legfontosabbat, Budapest költségvetését, egyelőre nincs sok fogalmuk. Többek között abban bíznak, hogy az ellenzék ugyan olyan látszatot kelt, mintha működésképtelenné tenné a várost, de egy-két ügyben azért hajlandó lesz megállapodni. Magyarán a jól kommunikálható, szavazathozó ügyekben (lásd: fővárosi cégek vezetőinek kinevezési gyakorlata) Tarlós István fideszes frakcióvezető ugyan meglovagolja, de például a költségvetést valahogy (például ellenzéki képviselők távolmaradásával) esetleg átengedi. Reményük alapja, hogy Tarlós a választások előtt nem vállal fel szavazatveszteséget okozó, Budapest működését valóban veszélyeztető ügyeket. Erre utal, hogy informátoraink szerint egy ötpárti egyeztetésen Tarlós azt mondta, adott esetben nem gáncsolják el a büdzsét.

Mindenestre azért az MSZP-s politikusok nem számítanak rá, hogy a jelenlegi koalícióból valaki véglegesen átáll az ellenzékhez. Annak ellenére, hogy tartja magát a pletyka, miszerint 2010-ben egy szoros eredmény esetén az SZDSZ hajlandó lenne koalíciót kötni a Fidesszel. Az MSZP-s városatyák szerint valóban vannak ilyen mozgások, de úgy kalkulálnak, hogy a Fidesz országos vezetése nem járulna hozzá egy ilyen szövetséghez. Éppen ezért szerintük az SZDSZ-nek elemi érdeke, hogy stabilizálja viszonyát a szocialistákkal.