Toronydaru, fenn az égen

- Mennyi a szintidőd?
- Öt perc. Hátizsákkal hét.
- Azt a mindenit.

Balog Levente darukezelő öt perc alatt mászik fel az ország egyik legmagasabb építkezési darujára, ami jelenleg a Szent Gellért téren áll a négyes metró építőinek rendelkezésére. A rövidke párbeszéd után én még mindig fújtatok kicsit, és kezd az izomláz szétáradni karjaimban, combjaimban és a hátamban, miután 22 percembe telt, hogy megtegyem ugyanazt az útvonalat, amit Levente napjában többször is.

Hatvan méter magasan vagyunk, pontosabban pár méterrel kicsit alacsonyabban, mivel a fülkét kicsivel a daru gémje alatt ringatja a szellő. A magasság egyszerre szédítő és mámorító, a lábunk alatt a lüktető város, mint terepasztal terül el, játékvillamosokkal, hernyóként araszoló autósorokkal, a rendelkezésre álló gyalogutakat maradéktalanul kitöltő apró gyalogosokkal.

- Hogy telik a napod?

- Tizenkét órát dolgozom egy nap, reggel hattól este hatig, vagy ha éjszakás vagyok, akkor fordítva. Tíz napos a munkahét, aztán öt pihenőnap jár. Enni-, meg innivalót hozok magammal, úgyhogy csak dolgomat végezni mászok le, ha kell.
- Elnézést a bulváros kérdésért, de volt már olyan hogy nagyon kellett sietni?
- Volt rá példa, akkor kevesebb mint öt perc alatt értem le. Egyébként meg kellene fontolni, hogy mit vacsorázik az ember, ha darukezelőként dolgozik, de én meg olyan vagyok, hogy szeretek jókat enni, szóval nem mindig figyelek oda a diétás étkezésre.
- Mi itt fenn a dolgod?
- Ha ideszólnak az adó-vevőn, arrébb teszek ezt-azt. 10-20 tonnás ezt-azt.
- Mit tud ez a daru?
- A törzs hatvan méter magas, a gém hatvan méteres sugarú körben tud körbeforogni. A legnagyobb tömeg, amit elbír 22 tonna, a gém a legvégén 8 tonnával terhelhető. Most éppen karbantartás van, nem dolgozunk, a karbantartóknak ki kellett cserélni a futómacska görgőit, hogy ne a jövő héten, a legnagyobb munka közben kelljen esetleg szerelés miatt állni.

Odalent közben kezd besötétedni, a rakparti lámpák füzére alatt tompított fényszórók és ritmusra villanó féklámpák gyöngyöznek. A Szabadság-szobor szinte szemmagasságban fürdik a rá szegeződő reflektorok sugarában, alant a Gellért-szálló uralni kezdi a teret. Zajló jéggel pillérjei közt a Szabadság híd a legszebb híd a világon per pillanat.

- Mi az a két joystick? És az a kis monitor?
- Elég egyszerű: le-fel, előre-hátra, jobbra-balra, azaz a joystickokkal a daru karját és a futómacskát mozgatom, egyszóval a terhet emelem, leteszem. A kis képernyő a legfontosabb adatokat mutatja: látható rajta például a teher magassága, távolsága, és ami nagyon fontos: a szélerősség.
- Mi volt a legdurvább szél, amiben dolgozni kellett?
- Egyszer 109 km/órás széllökésekkel kellett megbirkózni, na az kemény volt. Le is kaptam a mobilommal a kijelzőt, bár mire előkapartam a telefont kicsit alábbhagyott a szél, így "csak" 98 km/órás szél a hitelesített rekordom. Nincs egyébként ilyenkor gond, ekkora szél sem lendíti ki jelentősen a terhet, 8-10 tonnát azért nehéz csak úgy odébb fújni.
- Mi a helyzet a viharokkal, ha villámlik, ha szakad az eső?
- Extrém időjárási körülmények között is tudunk dolgozni. Nem volt még gond a villámokkal sem, legalábbis belém még egyszer sem csapott.

Körbenézek a szűk, négy-öt négyzetméteres fülkében. Az ajtóra Grafitember klasszikusa, a toronydarus élet legplasztikusabb rajzolata, "Szerintem félrekúrklára" van celluxozva. A fűtésről egy halkan zörgő fémlapos radiátor gondoskodik, az üléstől balra egy music center, azon egy laptop képezi a multimédia-központot. Jobb kéz felől a falon családtagok fényképei, és ezzel ki is merül a szűkös hely otthonossága.

- Nem szoktam unatkozni, ha nincs éppen munka, akkor rádiót hallgatok, vagy internetezek. Ezért van a laptop. Hála istennek idefent remek a térerő, így jól működik a mobilnet.
- Nincs mindig munka?
- Persze hogy nincs, nem kell tizenkét órában betontübbingeket, acélelemeket pakolgatni. Viszont 24 órás ügyeletet adunk mi darusok, mindig kell embernek fent lenni, mert ha ne adj isten valami baleset történik lent a metróépítésen, akkor nekünk kell a mentésben segíteni, a sérülteket kiemelni a föld alatti munkaterületről.
- Mondtad hogy tíznapos nálatok egy munkahét. Nem fárasztó ennyi ideig tizenkétórázni?
- Dehogynem. De nem is a 12 óra a súlyos, hanem a stressz. Kevesen gondolják át, hogy mennyire felelősségteljes munka ez. Irtózatosan precízen kell dolgozni, nagyrészt rajtunk múlik a lent dolgozók testi épsége. Gondolj bele, több tonnás felszereléseket, anyagokat kell megmozdítani, biztonságosan arrább rakni. Nem lehet kapkodni, az elindított súlyt meg is kell tudni állítani.

Jobban körbetekintve a horizonton válik igazán feltűnővé, hogy városszerte milyen sok építkezés zajlik, toronydarukkal van tűzdelve a látkép, mint valami háborús hadműveleti térkép. Magányos őrtornyok a birodalom peremvidékén.

- Tudnak egymásról a darukezelők?
- Többnyire igen. van szakszervezet is, sőt pont az Indexen van is egy pörgős fórum, nemcsak darukezelők, de igazi darufanatikusok is írnak bele, olyanok mint a vasútrajongók, mindent tudnak a toronydarukról, hol milyen típusút állítottak fel, vannak valóságos darutörténészek is köztük.
- Itt a mellettünk álló kisebb daru kezelőjével van valamilyen kapcsolat? Tudtok beszélgetni?
- Persze, rádión tartjuk a kapcsolatot, mondjuk munka közben kell is, hogy ne zavarjuk egymás köreit.

Mármint a forduló darugémek köreit.