Ida
5 °C
7 °C

Meg akarom mutatni a másik arcomat

2010.09.22. 07:21

Tarlós István, a Fidesz-KDNP főpolgármester-jelöltje mindig megdöbben, ha mogorvának, szögletesnek tartják, mert fiatalabb korában ő volt az egyik legnagyobb kópé: kiránduláson például tükörtojást tett a párnára. Úgy véli, a humor a választás után visszatér a közgyűlésbe. Interjúnkban beszélt még Kocsis Istvánról, a szemetelők kemény büntetéséről, az ócskavasnak tartott 56-os emlékműről, zászlószínekről és a macskáról, kinek neve: Hű!

Készült nemrég az Indexen egy összefoglaló arról, hogy mennyit fejlődött a város Demszky Gábor 20 éve, és ezzel szemben mennyit a nagy elődök alatt. Ön szerint mi jött ki az összehasonlításból?

Demszky Gábor vezetői teljesítménye és a praktikus értelemben vett megvalósulások a városban elég szerény képet mutatnak. Azt mégsem lehet mondani, hogy nem tett semmit. Mindent a maga korában kell értékelni. Ehhez képest a főpolgármester teljesítménye nem nevezhető túlságosan látványosnak és a nagyberuházások is torzó módjára maradtak hátra.

Ön is sokáig, 16 évig volt polgármester Óbudán. Szokták mondani, hogy azt is érdemes megnézni, mi történt a kerületben 16 év alatt. Mit lehet felsorolni ebből az időszakból, ami látványos eredmény?

A baloldalinak és liberálisnak nevezett oldalról visszatérően felteszik nekem ezt a kicsit megkonstruált kérdést. Óbudán az épületállomány állapota messze nem volt olyan rossz, mint a kerületek nagyobb részében, így aztán a felszínen kevésbé látszottak a fejlesztések. De Óbudán voltak nagyon komoly infrastrukturális fejlesztések: víz-, gáz-, csatornaépítés, útépítés, környezetrendezési munkák. Nem hiszem, hogy bárki kifogásolná a szakmából, hogy a fejlesztéseket az infrastruktúra kiépítésével kell kezdeni.

Arról beszéltünk, hogy 16 évig volt polgármester, de arról még nem, hogy meddig lenne főpolgármester, ha megnyeri a választást.

Kicsit olyan a kérdés, mintha arról érdeklődne, meddig szándékozom élni.

Nem biztos.

Az a helyzet hogy először túl kell lenni sikerrel a választáson. Utána egy sikeresnek mondható ciklust végig kell csinálni, aminek számos feltétele van. És a feltételek nemcsak olyan hagyatékból adódnak, mint a város pénzügyi helyzete, vagy a BKV állapota. Arra is gondolni kell, hogy alakulnak majd a törvénymódosítások.

Tehát meddig maradna szíve szerint? Két évvel ezelőtt azt mondta, hogy ha megválasztják, tereprendezés és kiszellőztetés lesz a feladata, de jön majd egy fiatalabb vezető, aki folytatja.

A pozitív értelemben vett rendteremtés most kitapintható igénye a városnak. Ehhez komoly feltételeknek kell teljesülni, erre mondtam én, hogy el kell végezni a tereprendezést.

És a kiszellőztetés?

Ugyanaz, mint a tereprendezés.

Jelenthet azért ez felülvizsgálatokat, meg egy csomó mindent is.

Inkább azt hallom, hogy Tarlós nem is akar elszámoltatást, ami egy káprázatos ostobaság. Az elszámoltatást Budapesten mi majdnem másfél éve elkezdtük, mikor kinyíltak a titokszobák. A Fidesz-frakció bejelentései alapján kezdték vizsgálni a közszolgáltató cégeket. Az elszámoltatásról nem úgy kell gondoskodni, hogy naponta döngetjük az asztalt és vért akarunk, hanem tenni kell, és nem beszélni róla. Azt én most is megerősítem, hogy ügyeket akarok megnézni egy jogászcsapattal, szerződéseket, kifizetéseket, nem pedig egyes személyeket kipécézni és azok ellen megpróbálni keresni valamit.

02

De még mindig marad az a kérdés, hogy hány ciklussal számol.

Ha odakerülök, és látom már hogy működik az első ciklus, akkor ne zárjunk ki még egyet. De egy ilyen fontos pozícióban, mint a budapesti főpolgármesterség, nem is igen tanácsos kettőnél többet tervezni. Jobb, ha egy új áramlat, egy frissebben gondolkodó ember jön két ciklus után. Lehet, hogy nem is kellene többet engedni.

Úgy tudjuk, nem egyszer tett fogadalmat a választások előtt. Most van-e olyan fogadalom, hogy ha nyer, akkor azt mindenképpen megteszi?

Három is. Az egyik, hogy amit várnak tőlem a bennem bízók, azt a legnehezebb helyzetben is képviselni fogom. A másik, hogy nem veszem semmibe az ellenzéket, mint az MSZP-SZDSZ koalíció. A harmadik pedig, hogy sokkal inkább meg akarom mutatni azt az arcomat, amit sokan nem ismertek.

Mire kell itt gondolni?

Megdöbbenéssel hallom azokat a véleményeket, hogy én milyen mogorva vagyok, ókonzervatív és szögletes. Az egykori gimnazista osztálytársaimmal mindig jókat szoktunk röhögni ezen. Mi, akik egyebet sem tettünk, mint humorizáltunk, stikliket gyártottunk és ordítva tudtunk röhögni minden poénon…

Lehetne hallani egyet-kettőt, hogy az Index-olvasók is derülhessenek?

Állandóan vicces neveket adtam mindenkinek, kirándulásokon tükörtojást tettem a párnára. Vagy később, ha végigmentem a munkahelyemen a folyosón, kigúnyolva azokat, akik már fogták a munkaidő vége előtt negyedórával a kilincset, rázártam a zárat az irodákra, és a portásnál égett a telefon. Vagy amikor a Rejtő-könyveken a villamoson ordítva röhögtünk.

Mire számíthatunk, mikor látjuk majd ezt a másik arcát?

Voltaképpen a kampány után jön el annak az ideje, hogy az ember ilyen értelemben egy kicsit jobban kitárulkozzon. Pusztán arra igyekszem majd figyelni, hogy ami vicc, az vicc, ami komoly, az komoly. Persze a politika azért nem vicc. Nem lehet mindent elhumorizálni, ami komoly dolog.

De várhatjuk például, hogy vidámabb hangulatú lesz a fővárosi közgyűlés?

Óbudán is az volt, amikor polgármester voltam. Talán emlékszik erre a szemüvegleverős ügyre, amit a szocialisták vérkomolyan, mint valami banditaallűrt igyekeztek beállítani. Elmondanám, hogy abban a környezetben például, ahol ez elhangzott, mindenki röhögött.

03

Mikor 2006-ban a Fidesz frakcióvezetőjeként bekerült a fővárosi közgyűlésbe, a budapesti testület ülése is felpezsdült. Demszkyt lekanárievőmacskázta, Hagyót - rejtői értelemben – elküldte az anyjába, a közgyűlés pedig elnyerte a bohócok gyülekezete titulust. Az elmúlt két évben viszont mérséklődött ez a nagy jókedv. Miért?

Említettem, hogy másfél évvel ezelőtt nyíltak ki a titokszobák és az egész elkezdett véresen komollyá válni. Ami azóta kiderült Budapesten, azt nem lehet elhülyéskedni. Amikor már szorgalmi időszakban leszünk, akkor a stílusban megengedhető újra valamilyen könnyedség, sőt nagyon is kívánatos. De megvan a humorizálás és a komolykodás ideje is.

Térjünk át a választások utánra, amikor a közvélemény-kutatások szerint várhatóan már főpolgármester lesz. Létezik állítólag egy Budapest-törvénycsomag, amit meg kellene tárgyalnia Orbán Viktorral. Mit rejt ez a csomag?

Amikor Orbán Viktorral beszélgetünk, lehet hogy láthatatlan álruhás arab leánykák sétálgatnak a fotel alatt és azt is hallják, amit nem beszélünk. Nem beszélve arról, amit beszélünk. Annak a hangzatos újságcímnek például, hogy Elmarad az Orbán-Tarlós találkozó, semmilyen alapja nem volt. A miniszterelnök úrral szinte minden héten beszélünk. A támogatásokat illetően pontos témákat és hozzávetőleg pontos összegeket kell megjelölnöm. Amíg ennyire bizonytalan a kép mondjuk a metróügyben, addig nem akarunk se tárgyköröket, se forintokat a levegőbe kiáltani, mert ha véletlenül nem pont annyi lesz, akkor fél éven keresztül ettől lesz hangos a sajtó egy bizonyos szegmense.

A metrón kívül mi található még ebben a csomagban? Volt itt szó a fővárosi közigazgatási rendszer átalakításáról például.

Mi Kósa Lajossal egyszerűen csokorba szedtük az eddig ismert elméleteket. Szó sincs arról, hogy bármelyik mellé letettük volna a voksunkat, nemhogy a kerületek megszüntetéséről vagy Budapest lerombolásáról beszéltünk volna, mint ahogy az MSZP állította. Maga Orbán Viktor mondta, hogy közigazgatási reformot nem négy évre szoktak készíteni, a kihatásai nagyon messze mutatók, ezért legjobb volna az ellenzékkel konszenzusban meghozni ezeket a módosításokat. Azt remélem, hogy a választás után értelmes MSZP-sekkel, meg a másik két párttal is le lehet ülni konzultálni. Szerintem az év végéig ki lehet dolgozni valamilyen javaslatot, amiben egyetértés van. Aztán hogy a Parlament mikor tűzi napirendre, azt nem tudom megítélni.

A napokban derült ki, hogy pénzügyi tanácsadóként számít Atkári Jánosra, Demszky Gábor korábbi gazdasági helyettesére. Miért van szüksége rá?

Az elmúlt héten elkezdődött egy játék a nevekkel. Egyesek már nálam is jobban tudni vélik, hogy milyen pozíciókba kit fogok kinevezni, mint én magam. Én tulajdonképpen három nevet említettem összesen, de megfogadtam, hogy többet nem mondok. Az egyik György István, régi munkatársam, felkészült, gyakorlott polgármester, vele nem volt baj a sajtó szerint. Atkárival már egy kicsit baj volt, Bojár Iván András városarculati tanácsossal pedig még nagyobb baj. Atkárival én nem tartozom egy ideológiai körbe, de a becsülete és a hozzáértése megkérdőjelezhetetlen. Tőle nem is politikai tanácsokat fogok kérni, hanem kifejezetten pragmatikus gazdasági kérdéseket kívánok megvitatni, hiszen irtózatosan eladósodott a főváros, a pénzügyi mozgástér nagyon beszűkült.

Még egy személyi kérdés, ami érdekes lehet…

Csak azért, mert azt mondtam, nem mondok több nevet…

Nem városvezető, nem politikus, a BKV élén áll, Kocsis Istvánról lenne szó. Marad, vagy mennie kell?