Jenő
-3 °C
6 °C

Lehullt a lepel az új, vonalkódos BKV-jegyekről

2010.12.16. 11:07

Majd háromszáz levelet kaptunk olvasóinktól pénteki, Rejtély az új vonalkódos BKV-jegyek körül című cikkünkre, amiben segítségüket kértük a BKV nem túl információgazdag és nehezen érthető közleményének megfejtésére. Számos informatikus, IT-menedzser, sőt több nagy informatikai cég vezetője is válaszolt a cikkben feltett kérdésre, hogy miért jó a BKV-nak az új kódrendszer bevezetése. Ezek alapján kirajzolódott a kép, de több fontos részletet még mindig homály fed. Lesz-e ellenőr-szkenner, bérlettartó-maffia, japán rendszer a harminchárommilliárdos beruházásban?

A kód, ami nem vonalkód

A bérleteken és jegyeken levő kódok nem vonalkódok, ahogy a BKV honlapja írja, hanem mátrixkódok, azaz QR kódok (más néven 2D kódok vagy mobilkódok), ezeket QR-szkennerrel, kamerával vagy akár mobiltelefonnal is le lehet olvasni. (Bővebben angolul itt, magyarul itt lehet olvasni róluk.)

A különbséget Krisztián röviden úgy foglalta össze, hogy a vonalkódok vonalakbol állnak (pl. bármilyen boltban vásárolt terméken ez van), a mátrixkódok pedig a képen látható kisebb-nagyobb foltokból egy négyzetben. Az ilyen kódok sokkal több információt tudnak tárolni sokkal kisebb helyen.

Imre nem volt rest, egyből össze is hasonlította a régi, sorszámos és az új, kóddal ellátott jegyet. Az általa vizsgált tízdarabos gyűjtőjegyen korábban csak egy hatjegyű futó sorszám (egyedi azonosító – pl. 002836) volt, illetve egy háromjegyű kód, valószínűleg a jegyféleség azonosítója – 029). Ezek megmaradtak, de melléjük került egy másik kód, amelyben ezek benne vannak, és van egy újabb azonosító is. (Az új kód szerkezetét Imre a cikk alatti keretesben világítja meg.)

bkv450

megjegyezte még, hogy az ilyen kód gyorsabban olvasható le, és meglehetősen hibatűrő. A legnépszerűbb „level L” változat hétszázalékos hibatűrésű, ami azt jelenti, hogy a jel hét százalékának megsérülésekor még megőrzi az adattartalmat. Emellett könnyű előállítani. A kód bérletre nyomtatásához nem kell semmilyen különleges nyomdai eljárás. Csökkenti a csalás lehetőségét is. Különösen akkor lenne így, ha valamilyen utazási igazolvány számát hozzákódolnák a QR-hez, ezzel megszüntethető lenne – például – a bérletszelvények továbbadása.

Vicces, hogy mint ahogy a planetdamage blog kiszúrta, a BKV-s tájékoztatótáblákon levő képkód a „bbc.co.uk/programmes” feliratot tartalmazza.

László annyit tett még hozzá, hogy cégüknél ilyen kódon alapuló beléptető rendszert alkalmaztak 1100 fő beléptetésére egy rendezvényen. A képkódot elküldték a résztvevők mobiltelefonjára, és belépéskor azt olvasták le egy szkennerrel.

Mire használja most a rendszert a BKV?

A választ Tamás foglalta össze a legplasztikusabban A BKV az új rendszerrel csak annyit akar elérni, hogy a jegy és a bérlet kódot kapjon, és ezzel digitális formában is megjelenhessen az adatbázisukban. Mint a sarki boltban a túrórudi. Ha lehúzzák a vonalkódolvasóval, szépen megjelenik a digitális varázsvilágban, és Erzsi néni, a kevésbé dekoratív alkalmazott látja, hogy a  százdarabos készletből már csak kilencvenkilenc maradt. Csak itt – ugye – nem a túrórudiról van szó, és nem is a sarki mindenesről. Hanem arról, hogy így digitálisan is nyomon követhetik a központban a jegyek és bérletek mozgását.

Attila szerint ez azért jó a BKV-nak, mert nem tűnnek el a pénztárakból és a viszonteladóktól, vagy még inkább valahol a hozzájuk vezető úton a jegyek és bérletek. Ha minden egyes jegyen, bérleten van egyedi azonosító, és ezt összekötik a saját SAP rendszerükkel, akár egyesével is nyomon követhető, hogy melyik jeggyel és bérlettel mi történt, hol tűnhetett el menet közben. Bár egzakt megfogalmazást nem kaptunk, de azért a BKV-közleményből kiderül, hogy ez az intézkedés nem elsősorban az utasokon, hanem a dolgozókon és viszonteladókon akar fogást találni, tette hozzá Attila.

Balázs ábrát is készített a jobb megértés kedvéért
Balázs ábrát is készített a jobb megértés kedvéért

Dávid-nál Erzsi néni Marika nénivé magasztosul. Mint írja, az új módi ugyan egy hangyányival lassítja a jegy- és bérletkiadást, viszont a másik serpenyőbe egy olyan információhalmaz valós idejű prezentálása kerül, amivel a mérleg nyelve egyértelműen pozitívba csap át. Mielőtt Marika néni kiszolgáltatná a jegyet vagy bérletet, a rajta lévő vonalkódot egyszerűen elhúzza a leolvasó előtt.

A BKV megfelelő rendszereihez kapcsolt vonalkódolvasó leolvassa a vonalkódban tárolt sor- vagy sorozatszámot, és nemcsak azt ókumlálja ki, hogy éppen felnőtt havi bérletet vagy tízdarabos gyűjtőjegyet sikerült rásózni a vevőre, de egy sor másik adatot is hozzácsap. Percre pontosan rögzíti, mikor adták el, melyik pénztárban, épp melyik Marika néni volt ott szolgálatban. Mindezt valós időben.

Ugyanez igaz a visszavételre. Ott is leolvassák a vonalkódot, és az eladásnál rögzített adatok megjelenítésével könnyen eldönthető, hogy egyáltalán visszaváltható-e az adott jegy. A visszavétel folyamata az eladás megfordítása: a kasszából a pénz kikerül, ellentételezésként a bérlet vagy a jegy visszakerül eladósorba.

Azaz András fordítása szerint ennek körülbelül annyi haszna van, hogy ki lehet iktatni azokat a srácokat, akik hegesztett bérleteket árulnak a Klinikák metrómegállónál a hivatalos BKV-pénztárból gyanútlan hölgyeknek, mint azt a korábbi cikkek említik.

Ákos megfejelte azzal, hogy a kód használható a gyártás, a szállítás, az értékesítés és a visszaváltás nyomon követésére is. Ehhez az eladási, illetve visszaváltási helyeken kell kódolvasó. Ezt fel lehet használni a  kiszállítás és a jegyautomaták feltöltésének megtervezésére. Rengeteg dolog van, amit ennek az információnak a segítségével optimalizálni lehet. A jegyek kezelése drága, milliókat, milliárdokat lehet megspórolni a részletes információ segítségével.

Visszaváltás, bérlettartó-maffia

Zsolt tapasztalati úton próbálta megszerezni a kellő információt: „A pénztárablakban lévő kiírást meglátva én a tájékozódás egyszerűbb formáját választottam: megkérdeztem a pénztárost. A hölgy kedvesen elmagyarázta, hogy ez a vonalkód engem mint utast semmiben sem érint, csak annyiban, hogy nagyobb lesz, mint az eddigi. Tehát nem fér bele a tartóba? – kérdezek vissza. Pontosan, így ő, viszont behajthatom. De akkor nem látja az ellenőr, mondom én, nem is kell, válaszolja. Ha nem érint minket a vonalkód, akkor miért reklámozzák? A válasz ironikus mosoly. Ennyiben maradtunk.”

A kísérlet bevált

Mivel a háromszáz levél feldolgozása hosszabb időbe telt, és nem maradt idő az egyéni válaszokra, itt szeretnénk megköszönni olvasóink leveleit és kommentjeit. Elmondhatjuk, hogy a kísérlet bevált, a fordított újságírás modellje működik, az olvasóktól tájékozódtunk, összefoglaltuk, majd tájékoztattuk az olvasókat. A korábbi cikkünkben beígért havibérletet Bodrog Zoltán nyerte, gratulálunk. A győztesnek – ha kívánja – felajánljuk azt is, hogy megpróbáljuk beprotezsálni a BKV kommunikációs osztályára.

SBoti-nál már egyenesen egy bérlettartó-maffia lehetősége körvonalazódik: „Még talán arra jó, hogy lehet újfajta bérlettartókat gyártani, mert bizony a régibe ez már rendesen nem fér bele!”

A BKV közleménye egy kurta mondatban felveti a jegy- és bérlet-visszaváltás ellenőrzését is. De ki akarná visszaváltani a bérletét vagy a jegyét? Erre Üveges Csirkeszem találta meg a választ: A BKV cégeknek is értékesít (tömbben) bérleteket a cafeteriarendszer miatt. Ilyen esetekben előfordulhat, hogy megmaradnak bérletszelvények, amelyeket az addigra már kilépett dolgozó nem kapott meg, már nem jár neki. Vagy egyszerűen csak többet rendeltek a szükségesnél, esetleg a BKV küldött többet. Ilyenkor a bérletszelvényt vissza lehet váltatni.

Attila érzékletes példával világította meg, miért lesz jó, ha a pénztáraknál bevezetik a kódleolvasót:„Sajnos a barátnőmmel épp tegnapelőtt fordult elő, hogy a BKV-pénztáros eladott neki egy harmincezer forintos negyedéves bérletet, számlát is adott róla, csak éppen amikor átadta a megírt számlát, az intézmény nevét tartalmazó papírt, amelynek a nevét kellett a számlára írnia, és a visszajáró pénzt, a bérletszelvényt nem adta át. A pár méterről visszatérő barátnőmnek azt mondta, hogy biztos elfújta a szél... A vonalkódos rendszerben oda kell majd érintenie a jegyet, bérletet a leolvasóhoz, és másodpercre pontosan meglesz, hogy mikor adta el a jegyet, és reklamációnál legalább ez az infó segíteni fog kideríteni az igazságot.”

Mennyibe kerül az új rendszer?

Amit a BKV-tól nem tudtunk meg, megtudhattuk András segítségével egy eldugott 2008-as sajtóközleményből. Harminchárommilliárd forintba. A közlemény szerint a Budapesti Közlekedési Részvénytársaság „informatikai szolgáltatások nyújtása” témában kiírt pályázatát a Synergon Informatika Nyrt. nyerte meg. A BKV Zrt. által kiírt közbeszerzési eljáráson – amelyre tizenhét cég jelentkezett – a Synergon nyújtotta be összességében a legkedvezőbb ajánlatot. A Synergon kedvezőbb áron jobb színvonalú szolgáltatást ajánlott az előző üzemeltetőhöz képest. A két társaság által aláírt szerződés határozott idejű, tíz évre szól. A havi szolgáltatási díj és a szerződés teljes időtartamára rögzített ár meghaladja a 32 987 millió forint összeget.

Az szinte egészen biztos, hogy a vonalkódoknak a jegyekre nyomtatása és a háttért adó informatikai rendszerek koordinálása nem kerülhet ennyibe, nyilván csak egy része lehet a fejlesztésnek, ezért felvetődik a kérdés, mit tervezhet a rendszerrel még a BKV? Erre a cég közleménye nem ad választ, de a leleményesebb olvasók ezt is sejtették.

Hamisítás elleni harc, szkenneres ellenőrök

Markus tovább lát a belső pénztári-kereskedelmi rendszerek rendbetételénél. A fontos az, hogy minden BKV-jegy saját identitást kap. Így már sokkal több mindenre lehet a begyűjtött adatokat használni. Tudni lehet például, hogy egy jegyet a megvásárlása után mennyivel később, hol és milyen típusú utazásra használtak fel.

Ha elkezdik regisztrálni az utazások megkezdését-végét, akkor az utasok útvonalairól is lehet adatot szerezni, és ez nagyon hasznos lehet a járattervezésnél. Mindenféle adatbázisokat lehet felépíteni, és ha több vállalat végzi majd a BKV feladatait, akkor az ezek közti elszámolásokban is hasznos lehet a rendszer. A hamisítások kiszűrése valószínűleg a legkisebb dolgok között szerepel, tette hozzá Markus.

Ha a metrónál vagy a járműveken is kiépítenék a leolvasókat, akkor Attila szerint – mint a céges rendezvény beléptetéséről írva említette –mobiltelefonnal is lehetne jegyet vásárolni, a képben kapott kódot egyszerűen csak el kellene húzni a leolvasó előtt, és nyílik a beengedőkapu. Béla szerint online is lehetne jegyet venni.

István azonban szkeptikus. „A vonalkód a már beharangozott elektronikus jegyrendszer előfutára?” – teszi fel a kérdést mintegy önmagának, és rögtön válaszol is: nem valószínű. A szükséges informatikai hálózat egy részének a megléte persze hasznos lesz, de a kód helyett jobb megoldásnak tűnik valamilyen rádiófrekvenciás azonosítóchipeket használó megoldás. Amikor azt bevezetik, a BKV-nak rengeteg felesleges vonalkódolvasója lesz. De addig azért még párat kell aludni. Több olvasónk is említette a rádiós (RFID) rendszereket, hozzátéve, hogy ha most a BKV áttér a QR kódokra a közlekedésben, akkor rögtön le is lesz maradva a korszerű, nyugati nagyvárosokban már bevált technológiáról.

Hogy van ez Japánban?

Csaba egyenesen azt kérte e-mailjében, hadd számolhasson be Tokióban szerzett tapasztalatairól, ahol az RFID rendszert használják a tömegközlekedésben. Véleménye szerint ezt kellene otthon is bevezetni, mert olcsó, működik, igazságos és minden szempontból jobb, mint a vonalkódos, vagy bankkártyás, vagy egyéb kísérletek.

Van egy hitelkártya méretű műanyag kártyánk, amire pénzt lehet feltölteni. Minden állomáson, buszon, villamoson, héven és metrón, függetlenül attól, hogy melyik vállalat üzemelteti, odaérintjük a kártyát leolvasóhoz a beszálláskor. Az RFID megoldás miatt a kártya nem kell, hogy hozzáérjen a leolvasóhoz, pl. a pénztárcán keresztül is leolvasható, ami kényelmes, védi a kártyát, stb. A leolvasási és kezelési idő pontosan egy másodperc. Ez a standard. Ezzel nyugodtan tud közlekedni egy állomáson is napi kétmillió ember, és közlekedik is.

Ha vonattal, hévvel vagy metróval utazunk, beszálláskor becsipogunk (ilyenkor ellenőrzi, hogy van-e elég pénz a kártyán), kiszálláskor meg a kimenő kapuhoz érintjük, és a megtett útnak megfelelő összeg levonódik. Az útiköltség ezzel a módszerrel tetszőleges finomsággal zónákra bontható, és lehet a megtett megállók száma szerint díjat felszámolni, ami egyébként a lehető legigazságosabb rendszer. Ha buszra szállunk, aminél a menetjegy a megtett megállók számától függetlenül ugyanannyiba kerül, az összeg a felszálláskor levonódik, és csak egyszer kell odaérinteni a kártyát. Az első ajtós felszállás miatt nincs bliccelés, a kártyaolvasó a vezető mellett van. Akárhogy közlekedünk, akárhányszor szállunk át, a gép a helyes összeget vonja le.

A kártyával az állomás italautomatáiból és belső kis boltjaiban is vásárolhatunk. Így pontosan egy másodpercig tart kifizetni akármit, amit útközben meg szeretnénk enni. Nem kevés bolt él meg pusztán ebből a gyors kiszolgálásból. A kártyának nincs kezelési díja vagy hasonlók, amennyit rátettünk, annyi pénzt költhetünk el (az első vásárlásnál van egy kaució, de az visszajár, ha már nem kell a kártya).

A kártyára vehetünk bérletet, ami azt jelenti, hogy az adott útvonalra nem von le összeget a leolvasó gép. Diákok pl. az iskola és az otthon között a megadott útvonalon közlekedhetnek a megvásárolt bérlet szerint. A bérlet így virtuális. A bérlet adatai rányomtatódnak a kártyára, innentől a kártya névre szóló. A kártyán szerepel a kor és a nem is, úgyhogy becsipogáskor az állomásnál megjelenik, hogy ki az, aki beszállt (hasonlóan az ausztriai síbérlethez). Nem kell »jegyeket-bérleteket«-ember a mozgólépcső végére.

A kártya tetszőleges összeggel tölthető fel. Kaucióval meg lehet venni a jegyautomatákból, a kaució visszajár, ha a kártya már nem kell. A kártyát, ha megsérül, ingyen cserélik a rajta levő összeggel és bérlettel együtt. A japán közlekedési vállalatok nyereségesek, és a vonaljegyek nem drágábbak, mint otthon.

Egyes telefonkészülékekbe be van építve a leolvasó chip, így maga a telefon funkcionál kártyaként és bérletként is, a telefonnal pedig feltölthető a kártya. Ez megint csak egy újabb üzleti lehetőség, a felhasználónak meg kényelmes.

Mi micsoda a jegy kódjában?

Az új gyűjtőjegyen lévő azonosító: 030, sorszám: 055188. A vonalkód tartalma: (01)05999075200017(10)030(21)055188. Ez van egy EAN/UCC128 szabványnak megfelelő kódtartalom 2D DataMatrix vonalkódban megjelenítve, mert a hosszú számsor nem férne el a jegyen. A (01) jelzi a feldolgozó rendszernek, hogy termékkód (GTIN) következik, a 05999075200017 maga a termékkód (régi EAN13, ma GS1-13 kód), amely elé 0-t írva megkapjuk a GTIN termékkódot. Ezzel azonosítja a rendszer az árut.

Ezt nem a BKV találta ki, aki vonalkódos azonosítóval hoz forgalomba árut, annak regisztrálnia kell magát a GS1 Magyarországnál. Tőlük kap egy egyedi cégprefixet (itthon 599***-el kezdődik), hogy a termékek ne keveredhessenek mással a globális vonalkódos rendszerben. Ennek felhasználásával kell képezniük a termékazonosító számokat. Az 5999075200017 lenne a hagyományos vonalkód, mint pl. az ásványvízen. (Egyébként a GS1 GEPIR oldalán megadva az azonosítót, meg is kapjuk, hogy ez a szám a BKV Zrt tulajdona.)

A (10) is infó a rendszernek, hogy mi következik: szabvány szerint gyártási tételszám, de persze ezt sok mindenre lehet használni – ide tették a régi háromjegyű azonosítót: 030 (21) ez is infó, hogy mi következik: a szabvány szerint sorozatszám: 055188.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?