Felrobbant hajót emeltek ki a Margit híd alól

A világ igazságtalan hely, mert vannak olyan szakmák, ahol az ember a legegyszerűbb dologgal válik hőssé, mondjuk lefog egy akkordot, és százezrek kezdenek tombolásba. Miközben itt van a folyóvízi roncsmentesítés, ami egyszerre veszélyes, bonyolult és heroikus, de mivel a folyamat jó része valami zavaros folyam felszíne alatt zajlik, a végeredmény pedig egy darab unalmas vas, képtelenség vele csajozni.

Ezt a folyamatot – nem a gitározást, hanem a roncsmentést – követtük végig a Margit hídnál kedden. A felújítási munkák során két elsüllyedt uszályra és egy hatalmas hídelemre bukkantak a mederben, amelyet Közép-Európa legnagyobb úszódarujával szerettek volna kiemelni.

A látványosnak ígérkező esemény az oxfordi evezősverseny tribünjéhez hasonló pozícióból, a Margit sziget végének padjairól volt követhető, úgyhogy napernyővel és limonádéval felszerelkezve indultunk útra. Aztán mire elfogyott a limonádé, nyilvánvalóvá vált, hogy akár egy bányából is tudósíthattunk volna. A híd körüli uszályokon emberek álltak, és feszülten nézték azt a pontot, ahol az úszódaruról lógó acélsodronyok a vízbe futottak. A sodronyok időnként megrezzentek, amúgy nem történt semmi órákig.

Hogy ne pilledjek el, felidéztem azokat a felháborító eseményeket, amelyek révén a Margit híd egyes darabjai a folyóba kerültek. A hidat a nácik a második világháború végén két hónap alatt kétszer is felrobbantották. Az első robbantás 1944. november 4-én történt, csúcsforgalom idején, sok civil életét követelve. Ez állítólag nem volt szándékos, a szorgos német katonák csak a tölteteket szerelték a hídra, és véletlenül indult be a folyamat. A budai oldalt aztán szándékosan repítették a levegőbe a nácik 1945 januárjában, napokkal odázva el kifüstölésüket.

Ami nekünk három óra napozás volt a szigeten, az a felszín alatt nyilván három óra veszélyes búvármunkát jelentett, egyméteres látótávolságú, zavaros közegben, éles vasszerkezetek közt.

Fent mindenesetre az volt az első izgalmas esemény, amikor megfeszültek a daru kábelei, lassan kiemelkedett egy törődött, hajótestre egyáltalán nem emlékeztető vasszerkezet, majd a szomszédos uszályon landolt. Hosszadalmas várakozás után ugyanez megismétlődött egy 6-8 méter hosszú hídelemmel. Az állítólag 40 méter hosszú, egyben maradt uszály kiemelését szerdára halasztották.

További tények miatt megkerestük a Közlekedési Múzeum munkatársát, Szabó Lászlót, aki elmondta: a mederbe került roncsok minden bizonnyal a második világháború alatt süllyedtek el, békeidőben ugyanis kiemelték a szerencsétlenül járt hajókat. A most felszínre hozott hajótesten is olyan roncsolódások láthatók, amelyek robbanásra engednek következtetni.

A háború után a nagyobb elemeket kiemelték a vízből, és visszaépítették a hídba, mesélte a muzeológus. Megtisztították a hajózási útvonalakat is, de mivel rohammunkáról volt szó, nem törődtek a meder más részein elsüllyedt roncsokkal. Ezeket most tisztították meg az iszaptól, és emelik ki a híd alól. A törmelék nagy része kacat, de a muzeológusok ott lesznek a válogatásnál, hogy az érdekes hajó- és hídelemeket megmentsék.

Szabó elmondta, az érdekes leletek egy részét már a 2003-as, különösen alacsony vízállás idején begyűjtötték. Ekkor kerültek múzeumba azok a kőfaragványok és szerkezeti elemek, amelyek a Margit híd rekonstrukciójához is mintaként szolgáltak.