Nosztalgiajáratként egy évig a budapesti síneken fut a házi csuklósnak és Bengálinak becézett egykori 1233-as pályaszámú csuklós villamos. A bengáli csúfnevet valószínűleg a „benga” ormótlan szóból kapta. Az Index egyik olvasója szerint a villamos azért kapta a bengáli becenevet, mert jellegzetes üvöltő hangja a bengáli tigrisre emlékezetett.
A hatvanas évek elején állították pályára a fővárosban, házi tervezés és szerelés alapján, majd egyik típusát rövid idő után lepasszolták vidékre. Miskolcon, Debrecenben és Szegeden a hétköznapok része volt egészen legutóbbi időkig, de ma már csak Debrecenben használják a mindennapi közlekedésben, Szegeden pedig egy tartalékjármű van.
A kezdetben a Füzesi Árpád Villamos Főműhelyben készült csuklósok az újdonság erejével hatottak a hatvanas években, jellemzőjük, hogy a régi kéttengelyes villamosokat összekötötték egy befüggesztett középrésszel, így kapta a két szoba és egy fürdőszoba elnevezést. Műszakilag viszont már kezdettől elavultak voltak, lassúak, nehézkesek, nehéz volt velük elindulni és fékezni, ráadásul zajosabbak is voltak az átlagnál. A kocsik végsebessége pedig csak 40 km/óra körül alakult.
Összesen 181 Bengálit gyártottak, az első 1961-ben állt pályára Budapesten a ma már megszűnt 45-ös vonalán. A Bengálinak két fajtája volt ismert. Az egyirányú elnevezésűnek csak az egyik végén volt vezetőfülke és csak az egyik oldalán voltak ajtók. Ezek a típusok a 45-ös, 63-as és Angyalföldön a 14-es vonalon közlekedtek, de csak korlátozással tudták használni a középső járdaszigetek és fejvégállomások miatt.
A másik típusnál, a kétirányúnál már orvosolták ezeket a hiányosságokat, ezek gyártása 1962-ben és 1963-ban kezdődtek és jóval több vonalon közlekedtek, többek között az Erzsébet hídon is, de a 80-as évektől feltűntek Újpesten is. Az utolsó két irányú 1983-ban köszönt el a fővárostól.
A most induló és egy évig tartó akciójával a BKV a 125 éves villamoshálozat előtt tiszteleg.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
