Tarlós a jajongókat és a bajkeverőket ekézte

Tarlós István védelmébe vette az Új Színház új vezetését, jajongókról, hivatásos bajkeverőkről és a kommunikáció akrobatáiról beszélt a Pollack Mihály téren tartott ünnepi beszédében, amelynek végén összefogásra kérte Budapest érdekében a parlamenti erőket és a kerületek vezetését.

A 11-kor kezdődött rendezvényen először Mécs Károly idézte fel Örkény István gondolatait, majd csíki népdalok hangzottak fel. 11 óra 20-kor lépett a pódiumra a főpolgármester, aki most valamivel rövidebbre (húszpercesre) fogta beszédét a tavalyi 56-os megemlékezéshez képest.

Tarlós először az ifjúság szerepét emelte ki a forradalmi események kapcsán, majd a mostani fiatalokra térve hozzátette, nekik már az 1989-es események is történelemnek számítanak.

Egy gyors 1956 őszi történeti áttekintés után a főpolgármester rövid kanyart tett az Új Színház felé: utalva a Dörner György igazgató ellen tüntetőkre, kijelentette, hogy nem helyes jó előre lenácizni egy színházat, amelyik Csokonait, Vörösmartyt, Petőfit, Katona Józsefet, Németh Lászlót, Hernádi Gyulát, Gyurkovics Tibort ígéri a közönségnek. Mondatait a jelenlevő pár száz fős hallgatóság tapssal honorálta.

Tarlós ezután kifejtette, hogy a szabadság nem egyenlő az anarchiával, hanem az egy emelkedettebb fogalom, ami mindenkor a renddel párosul. Közölte, hogy a fővárosiak tavaly arra szavaztak, hogy Budapest a rend fővárosa legyen.

A főpolgármester szerint Budapest nehéz helyzetben van, nem segít rajta, hogy feltűntek a hivatásos bajkeverők és és a kommunikáció akrobatái. Leszögezte, hogy a mostani jajongók között bújnak meg azok is, akik 1990 előtt kiszolgálták a diktatúrát.

Beszéde lezárásakor Tarlós István összefogásra kérte a jelenlevőket, a parlamenti erőket, a kerületek vezetését, hogy kiemeljék a fővárost a nehéz helyzetéből.