Kállai Ferenc az olivahabban

Az ott a jégkunyhó, -2 fokos lesz, és jégvirágok lesznek benne. De a padlófűtés miatt a talpa senkinek nem fog fázni, és aztán itt kint a tepidáriumban rá lehet majd feküdni a testmeleg kőágyakra – mutat körbe Éva Mariann, a gyógyfürdő vezetője a Lukács vadonatúj exkluzív Szaunavilág-részlegében. Ezt a részt csak decemberben nyitják meg a közönségnek, de az már most nyilvánvaló: a Lukács vezetői a meglévő mellé teljesen új vendégkört szeretnének a fürdőbe csalogatni.

A Szaunavilágban szaunamesterek vezetik majd be az exkluzív  spa-szolgáltatásokat díjazó vendégeket a helyes szaunázás titkaiba. Odabent mindenféle, még csokis felöntés is lesz, hogy aztán a pihenőrészlegben jéggel hűtött gyümölcsök és szamovár fokozza maximálisra a kellően fizetőképes vendégek wellness-fílingjét. A Szaunavilág különbelépőjének ára még nincs pontosítva, várhatóan 1500-2000 forintot kell majd a sima belépőn túl leperkálni.

A kényeztetés netovábbja mégsem ez , hanem a törökmasszázs-kabin lesz, amit a fürdő vezetője egyfajta mini-hamamként jellemzett. Itt a vendégek akár selyemzsákból rájuk csurgatott olivahabos pakolást is kérhetnek. Aki pedig édeskettesben szeretné jól érezni magát a partnerével, a gyógyászati részlegben kétszemélyes kádfürdőt bérelhet majd masszázsággyal, két órára úgy 8-10 ezer forintért, további ezresekért pedig masszőrt is rendelhető.

A sok különleges szolgáltatást nem igazán az évtizedek óta ide járó törzsközönség igényeire szabták, ők többnyire már az 1999-ben kezdődött átalakítássorozat korábbi ütemeit is utálkozva fogadták. Éva Mariann szerint ugyanakkor nagyon izgatottak az új szaunarészleg miatt, és alig várják, hogy azt is birtokba vehessék.

A fürdőt üzemeltető Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. (BGYH)  vízibalettel kedveskedett a nyitóünnepség résztvevőinek. Az öt orrcsipeszes szinkronúszó produkcióját Tarlós István olyan főpolgármesteri pókerarccal nézte végig, mint aki már tudja, hogy tavasszal a kormány a Műcsarnok és a Nemzeti Kulturális Alap után ráadásként a Lukácsot is a Magyar Művészeti Akadémiának adja, és az Ottlik által is megénekelt napozóterasz faburkolatából Fekete György már készíti is a Nagyanyám pupillája című forgó térplasztikát az örvénymedencébe.

A nyitóünnepség egyébként a protokollrendezvények szokásos medrében folyt, csak a Rudas múlt heti megnyitója alapján ezúttal is melegkonyhás cateringre készülők szomorkodhattak, amiért kihagyták otthon a reggelit. A felújítás 1,5 milliárdba került, aminek 70 százalékát az EU adta, a többit a BGYH egyedül gazdálkodta ki: a főváros és az állam nem segített be. A fürdő mostantól az év 365 napján nyitva lesz, reggel 6-tól este 9-ig.

Az eredmény felemás lett. A Lukács és az ORFI közös, kockakővel, kavicsággyal, faháncskertecskékkel kirakott új udvara például igen impozáns lett. A fürdőépület most felújított belső fő udvara és a külső homlokzat más, melegebb színt kapott, mint az élménymedencék körüli másik udvar, amit pár éve tataroztak, de ez legyen az épp megszűnőben lévő örökségvédelmi hivatal problémája, annál is inkább, mert szinte nincs olyan pont, ahonnan egyszerre mindkettő látszana.

Az új kabinos és a szekrényes öltözők, ha elegánsak nem is, de végre kulturáltak. A tájékozódást színkódok, és egyelőre matricák segítik, de nemsokára kész lesznek a kék betűs üvegtáblácskák. Az épület minden zugát körbejárjuk, így elhaladunk Kállai Ferenc legendás 11-es öltözőkabinja mellett is.

A teljesen felújított tetőteraszról látszik csak igazán, hogy a felújított fürdő hátterében lévő volt szálloda milyen borzasztó állapotban van. Az igazán elegáns megoldás az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet főépületének egyidejű felújítása lett volna, de ha azt nem is, legalább a Lukáccsal összeérő épületrészeket, például a napozóterasz sarkában lévő felvonóházat kívülről illett volna tatarozni. Így viszont még a fürdő ismét megnyitott, a Dunára néző bejáratát se lehet használni, nehogy ráomoljon a vendégekre az ORFI vakolata.

A pénztárak mögött felújították a híres csempefalat, a leghátsó  zugban pedig restaurálták a fürdő világításának az 50-es évekből származó, szekrénysornyi vezérlőrendszerét. A főcsarnokban még be kell építeni a majolika-ivókutat, mert csak az utolsó pillanatban derült ki, hogy régen olyan is volt.

A termálrészlegbe a megnyitó utcai ruhás közönsége nem mehetett be, igaz, ott nincs újdonság, hiszen évekkel ezelőtt újították fel. Pedig láthatták volna, ahogy a sarokban Zelk Zoltán, Illyés Gyula és Kodály Zoltán beszélget halkan, míg Kállai Ferenc elbotorkál mellettük a párában, hiszen kezdődik a wellnesskúra.