Géza
6 °C
9 °C
Index - In English In English Eng

Egy foglalt világba, a hátsó bejáraton át

2013.05.29. 07:31
Mikor már éppen azt hihetnénk, hogy az alternatív városnéző túrák burjánzása elérte a nyugat-európai szintet, és már nincs hova fokozni a romkocsma, street art, zsidó negyedes és biciklis túrákat, itt az élő példa, hogy de. A Squatted Budapest a hetedik kerület foglaltházaiban vezeti körbe az érdeklődőket, akik azt is megtudhatják, hol ér össze a hajléktalanok, a rendszerkritikus középosztálybeli fiatalok, a Pestre bulizni járó pécsiek és egy pornószínész élete.

Bedeszkázott ablakok mögé nézhetünk be, megkeressük a hátsó bejáratot – ígéri a Squatted Budapest túra leírásában az azt szervező Hosszúlépés. Járunk? nevű csoport. A kétórás túra a hetedik kerület foglaltházaiban vezet minket körbe, vagyis olykor inkább csak azok mentén – a Nyár utca 29.-hez megvan a kulcs, az ex-Sirályhoz a kapukód, de több helyszínről inkább az utcán állva diskurálunk Balázs Anna urbanista vezetésével.

A foglaltházak, más néven squatok Nyugat-Európában régóta jelentenek menedéket a lakhatásukért fizetni nem tudó, vagy a kapitalizmus elől menedéket kereső embereknek, legyenek ők hajléktalanok, vagy idejekorán kiábrándult frissdiplomás politikushallgatók. A házfoglalás olykor teljesen legális módon történik, – Hollandiában például 2010. október 1-je előtt szabadon el lehetett foglalni minden olyan legalább 1 éve üresen álló bebútorozatlan ingatlant, amin legalább ugyanennyi ideje nem végeztek semmilyen felújítást – néhol a jogos tulajdonosok ideig-óráig tudomásul veszik vagy negligálják a squatterek jelenlétét, de az is sok esetben előfordul, hogy pár nap után a rendőrök vetnek véget az akciónak.

Mint a túrából is kiderül, habár a házfoglaló mozgalomnak kétségtelenül vannak a rendszerváltás előtti időkig visszanyúló előzményei is Magyarországon (például az ún. IBUSZ-lakások), az első komolyabb megmozdulások a 2000-es években kezdődtek. Ezek közül a legismertebb a Balázs Anna által „squat-bárként” emlegetett Sirály története, ami a 2006-os fél-illegális elfoglalása után több mint hat évig húzta a Király utca 50.-ben, míg idén márciusban meg nem jelent két biztonsági őr, és le nem cserélték a zárakat. A történetnek azonban ezzel még nem lett vége: a biztonságiak megfeledkeztek arról a bizonyos hátsó bejáratról, amin keresztül körülbelül 70 ember ideiglenesen visszafoglalta az ingatlant.

Pár hét huzavona után a Sirályt működtető Marom Kulturális Egyesület végül április 4-én adta át az ingatlan kulcsait a tulajdonos fővárosi önkormányzatnak, majd úgy döntöttek, a Vas utcai Roham Bárba költöznek. (Hamarosan itt is zárcsere fogadta őket, a tulajdonos szerint azért, mert az üzemeltető cég nem rendezte a tartozásait.)

A zsidó kaszinó

A két kilométeres túra talán legérdekesebb állomása a Nyár utca 29. szám alatt található valamikori zsidó kaszinó, ami 1910 körül épült, és a második világháborúig töltötte be eredeti funkcióját. Az egykori patinás szórakozóhely az állampárti időkben áramelosztó központként működött, majd a rendszerváltás után lassú pusztulásnak indult.

2010 tavaszán az Új világ BETA tesztje nevű csoport a házfoglalás egyetlen legális útját választva megegyezett a tulajdonossal, majd „egy-két nyáron keresztül” kulturális squatot működtettek a helyen: beszélgetéseket, kiállításokat szerveztek, csere alapú szabadboltot működtettek, „testületi üléseket” tartottak. Az urbanista beszámolója szerint ezeken az üléseken többnyire 5-6 fő vett részt, akik az innen-onnan összeszedett székeken ülve, kályhatűznél iszogatva egyeztettek kommunisztikus eszmékről, lakhatási jogokról. Aztán szép lassan megszűntek ezek a találkozók, valószínűleg érdeklődés hiányában.

A legpunkabb műemlék

A hatodik kerülethez tartozó Király utca 40. egyike azoknak az épületeknek, amikről kívülről ordít, hogy alternatív közösségek lakják. A ma felálványozott, Hild József által tervezett Rabicsek-ház tetőszerkezetét 2006-ban az önkormányzat annak ellenére kezdte el bontani, hogy „műemléki jelentőségi területen, műemléki környezetben” áll.

A bontás végül a civilek és a műemlékvédelem összefogásának hatására félbemaradt, az épületbe pedig egy punkokból álló közösség költözött, akik habár rejtőzködő életmódot folytattak, ennek némileg ellentmondva színes graffitykkel dekorálták ki az épület Király utcára néző homlokzatát. Az épület ma már hivatalosan is életveszélyes, elvileg senki nem lakja.

Demonstratív házfoglalás

A Csányi utca 5. szám alatti üresen álló önkormányzati épület januári elfoglalása szöges ellentétben állt a Király utcai punkok ténykedésével: itt az aktivistáknak kifejezetten célja volt a láthatóság, a médianyilvánosság elérése.

Az akció keretében öt, az a Város mindenkié csoport támogatását is bíró aktivista beköltözött az épület egyik üresen álló lakásába, hogy ezzel megmutassák: az önkormányzatok által elhanyagolt, kihasználatlan ingatlanok sok család számára lakhatási lehetőséget biztosíthatnának. „Ma Magyarországon lakhatási válság van. Önkormányzati lakások ezrei állnak üresen, miközben emberek tömegesen veszítik el lakhatásukat. Erre a kormány és az önkormányzatok hosszú távú lakáspolitikai intézkedések helyett rendészeti eszközökkel és tömegszállók építésével válaszolnak, és a hajléktalan emberekre kenik a felelősséget” – mondta akkor az egyik hajléktalan aktivista.

A házofoglalókat januárban két tucat fiatal élőlánccal védte, ennek ellenére a rendőrök négy órán belül elvitték őket, az épületet pedig életveszélyesnek minősítették (korábban itt működött a Tetthely nevű romkocsma is). Az akció résztvevői 15 ezer forint pénzbírságot kaptak, amit három napi közmunkával válthatnak ki.

Ezen a ponton a hétvégi túra résztvevői között kialakult diskurzusban többen is jelezték: a hajléktalansággal foglalkozó civil szervezetek számításai szerint a Csányi utcaihoz hasonló állapotú ingatlanok felújítása jóval kevesebből megoldható lenne, mint a jelenlegi hajléktalan ellátórendszer működtetése. A 2011-es népszámlálás adatai szerint Magyarországon 477 873 lakás áll üresen, a teljes lakásállomány több mint 10 százaléka. A problémát az jelenti, hogy ennek a lakástömegnek mindössze 2,9 százaléka, 13 911 lakás van önkormányzati tulajdonban, míg ez az arány egyes nyugat-európai országokban a 20-30 százalékot is eléri, így van miből gazdálkodni egy szociális bérlakásrendszer kiépítésénél.

A kóser mészárostól a kastélyos pornóig

A séta legkalandosabb történetű háza a ma Kőleves étteremként ismert Kazinczy utca 41., ahol 2002-ig kóser hentesbolt működött: a második világháború előtt még a Rebenwurzl családé volt, a kilencvenes években utolsóként Kővári Dezső működtette. Balázs Anna szerint őt 2002-ben „az egész életéből tették ki”.

A mai étterem 2012-ben nyílt, a két dátum közötti tízéves intervallumban viszont sok minden megesett itt. 2005-ben a házat elfoglalta a Centrum-csoport nevű squatterbrigád, őket két nap alatt kipaterolták. Az épületet berácsozták, az ún. „pécsi szál” viszont ennek ellenére is utat tört magának: pécsi fiatalok gyakran itt szálltak meg, amikor Budapestre látogattak. Ők abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy egyébként volt lakhatásuk, ezért csak átmeneti bázisként használták az épületet, olykor akár húsz-harmincadmagukkal.

A legenda szerint egy ideig egy híres pornószínész is ebben a házban húzta meg magát, mikor is rájött, hogy a tetőteret különleges fényviszonyai épp ideális helyszínné teszik kastélyos-kosztümös pornójelenetek forgatásához. A filmekben állítólag a squatterek közül is többen szerepeltek.

A Kőleves étterem megpróbált hű maradni az épület történetéhez: a vendéglátóhelyen számos relikvia látható még a kóser mészárosok idejéből, a pornóforgatásokról viszont nem meglepő módon nem esik szó. Manapság ehetünk itt például „sült lazacot spenótos pappardellével vagy sáfrányos- zöldséges rizottóval”, csaknem háromezer forintért.

Antikapitalizmus for sale

Mivel a squatterek többnyire radikálisan ellenzik a piaci szemléletet, a túra pedig felnőtteknek 2 500, gyerekeknek és nyugdíjasoknak pedig 2 000 forintba (vagyis: pénzbe) kerül, ezért az esemény Facebook-oldalán kisebb kommentháború alakult ki egy házfoglaló és a túravezető között. Előbbi szerint ez maga „a fasizmus dzsentrifikációnak nevezett formája”, míg Balázs Anna szerint egy nem szociális célú, „kulturális vállalkozás”.

Kérdésemre az urbanista elmondta, hogy egykori házfoglalóként rosszul esett neki ez a bírálat, ugyanakkor abból a szempontból nem érzi jogosnak, hogy „ez nem egy állatkerti séta”: nem mutogatnak „élő” squattereket turistáknak. Balázs Anna szerint ennek a túrának az a célja, hogy a házfoglalás jelenségét közelebb hozza bizonyos rétegekhez, de ezzel nem akarnak mások életén lovagolni.

A túrának a fent említetteken kívül más állomásai is vannak, és egy kis időre a hetedik kerület határát is átlépi: a józsefvárosi Mikszáth tér közelében a résztvevők azt is megnézhetik, hogyan lesz trendi hostel egy pár éve még lebontásra ítélt foglaltházból.