Batman titkos laboratóriuma a Kálvin tér alatt

Az új Kálvin téri metrómegállónál már nem számítottam meglepetésekre. A 4-es metró két új állomását is bejártam, tudom, milyen hatással vannak az emberre a pszichedelikus minták, vagy az üvegbuborékok. Ráadásul a Kálvin téri megálló felszíni elemei, a decens, posztszecessziós üvegtetők is elaltattak. Az aluljáró pedig csak fokozta a kellemes hatást: a falakat fehér alapon burjánzó színes pixelvirágok borították, és csak utólag jöttem rá, mit jelentett az egyik sarokba elrejtett soklábú ufó.

Az első mozgólépcsőről lefordulva rögtön szertefoszlott a magabiztosságom. Olyan érzésem lett, mint amikor az ember lesétál egy barátja házának pincéjébe egy üveg borért, de rossz ajtón nyit be, és Batman titkos hangárjára bukkan.

A cuki dizájn váratlanul eltűnt, a karzatról, amely mellett a következő mozgólépcső indult a mélybe, ívelt betonpillérekkel megtámasztott, tágas tér tárult elém. A hangár egyszerre volt komor, funkcionális, és mégis stílusos, köszönhetően annak, ahogy a kétemeletnyi térben keveredtek a szögletes, mértani formák és az ívelt elemek.

A hangár mélyén

Odalenn már nem voltak díszek, sem minták. A formáknak önmagukban kellett érdekessé tenniük a teret. Ez pedig annak fényében, hogy minden pillanatban vártam az új Batmobil begurulását, sikerült. Jó ötlet volt, hogy a két, lefelé vivő mozgólépcsőt nem párhuzamosan vezették, így vertikálisan is ritmust adtak a térnek.

A praktikus stílust csak a megálló egyik végébe elhelyezett, kétembernyi magas, olimpiai fáklyára emlékeztető lámpatestek zavarták meg, de ezeket elkönyveltem egy krómozott neutronűrhajó fúvókáinak.

Az izgalmakat fokozta, hogy a mérnökök egy időkaput is beépítettek a létesítménybe. A 4-es metró megállójából ugyanis közvetlenül lehet átjutni a hármasba, mégpedig egy olyan alagúton át, amelyet még a hetvenes években építettek. Az időkapu természetesen nem egyszerű szerkezet, mert például ahhoz, hogy a 4-es vonala fölött futó 3-asba eljussunk, lefelé kell elindulnunk. A hetvenes években ugyanis még úgy gondolták, hogy az új metróalagút mélyebben fut majd, és ehhez, az állandóságba vetett nagy hittel, egy összekötőjáratot is kiépítettek lefelé. A 21. század utasainak tehát először le kell mozgólépcsőzniük a föld gyomra felé, hogy ott beléphessenek az alagútba, amelynek végén újabb mozgólépcsővel a kékmetró szintjére emelkedhetnek.

Az időutazás egyébként itt nem sokkoló élmény. A négyes metró alá ereszkedve egy ívelt, borostyánszínű üvegfalakkal borított járatba jutottunk, amely már magán viselte a régi metró klasszikus stílusjegyeit. Korunk tervezői sem kevésbé optimisták amúgy az elődeiknél, így az üveglemezek mögött ők is kiépítették a maguk járatát, amely a majdani ötös metróba vezet. Ezt elhagyva kerültünk a mozgólépcsőre, amelynek végén ajtó nyílt, és átlépve a meghökkent utazóközönség közé toppantunk. Mintha valóban egy film szereplői lennénk, igaz, nem a Batmanből, hanem Luc Besson korai filmjéből, a Metróból léptünk volna elő.

Olvassa el a 4-es metró állomásait bemutató sorozatunk előző két részét itt és itt.