Zsófia
17 °C
21 °C

Mégis lesz új sípálya a Normafán

2014.10.15. 15:47
Hobbisíelőknek, a gyerekek síoktatásának meg lehet teremteni a lehetőségét a Normafán Pokorni Zoltán polgármester szerint, aki maga is itt tanult meg sízni. A politikus zöldekkel, civilekkel tett egy nagy szerda délelőtti sétát a helyszínen. Részleteket továbbra sem tudni, majd csak a tanulmányok után.

Többen szóltak hogy fúj a szél, megpróbálom gyorsan mondani

– kezdett bele mondanivalójába Weiperth András, a Budakörnyéki Natúrparkért Egyesület szakértői csoportjának vezetője, a normafai civil-önkormányzati bejárás egyik szervezője.

Valóban nyirkos az idő a Kis-Normafa lejtője mellett állva, jobb híján felhúzom nyakig a cipzáramat. Körülbelül húszan toporgunk a hűvösben, természetvédők, civilek, helyiek, önkormányzati emberek. Személyesen áll a füvön  az egyik lábáról a másikra Pokorni Zoltán XII. kerületi polgármester, és helyettese, Váczi János is.

A szerző fotói
A szerző fotói

Azért kezdtünk ezen a helyszínen, mert itt állt régebben egy kis elektromos sífelvonó, valamint egy sísánc. Mára elbontották.

A kábelt is lopták, a motor is lopták.

– jegyzi meg valaki a hátam mögött félhangosan.

A lejtő aljában van egy betontalpazat, ez maradt mindössze az egykori dicsőséges sífénykorszakból. Weiperth András utánanézett a Síszövetségnél miért bontották el a berendezéseket, és mint mondja rövid, szakmai választ kapott:

Mert nincs hó.

Pedig a szövetség mindent megpróbált. A nyolcvanas években négy hóágyút is hozattak Szlovákiából. De a kísérlet csúnyán besült. A Normafa ködpárája kicsapódott rajtuk, a szlovák hóágyúk szépen lefagytak, a pálya bedig feliszaposodott. Ezért nem éri meg a beruházás, összegzi a történelmi tanulságokat Weiperth András: károkat is okozna, drága is lenne a fenntartása.

Pokorni Zoltán eddig bírja, majd felfortyan:

Milyen beruházásról beszélünk? Ösvény van itt, meg pad, de nincs beruházás!

Kisebb vita alakul ki, minek is nevezzék a terveket, míg végül a koncepció-rehabilitáció közös halmazában hallgatólagosan megegyeznek.

Egy idősebb helyi hölgy, aki még az aranykornak is tanúja volt, magához ragadja a szót, és ismerteti a jelenlegi sítechnológiai helyzetet:

Az oktatók most a síbottal húzzák fel a gyerekeket. Elég sok pénzt kérnek érte.

Váczi Jánost egyébként nem hatja meg a lefagyott szlovák hóágyúval példálózás. Az 25-30 évvel ezelőtt volt, jelenti ki.

Halmos Gergő, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület képviselője tereli újra a zöld útra a témát azzal, hogy elmondja, készítettek egy tanulmányt a Normafáról. Eszerint a majdani tervekkel érintett területen jó szerkezetű erdő van, sok fafajjal, és szép öreg példányokkal. Az odvas fáknak köszönhetően sok az odúlakó madárfaj. A külföldi ökoturisták is a Normafára jönnek, ha harkálynézőbe akarnak jönni.

pokorni3

A tanulmány másik fele a gyeppel foglalkozik, ami szintén párját ritkítóan fajgazdag egyes részeken. Rajzáskor olyan lepkeközösség röpköd itt, ami az egész országban ritka.

Most lesz kijátszva a csíkosboglárka-kártya, gondolom magamban.

És igen. Halmos Gergő rátereli a szót a ritka lepkefélére, amiből az egész Kárpát-medencében már csak a Normafán található néhány példány. Hogy mennyi, azon rögtön kisebb vita tör ki.

Pokorni citál egy öt évvel ezelőtti tanulmányt, ami szerint pontosan 134 példány szálldosott a völgyben. Erre mondják, hogy felkészült ember, mondom magamban. Pokorni kicsit kivár, majd kivágja az adu ászt:

Idén nyáron már csak egy darabot számláltak.

A drámai hatást az egyik lelkes helyi természetvédő töri meg:

Én többet láttam.

Pokorni azonban nem jön zavarba:

Nem én számoltam, nincs min vitázni.

A társaság felkerekedik, hogy tovább sétáljon az Anna-rétre. Itt Skultéty Márton, a Tájfutó Szövetség főtitkára mondja el, mit szeretnének a tájfutók, ha már hozzányúl a Normafához a kerület. Nem nagy kívánságok: parkoló, öltöző, csomagmegőrző. Kiderült, hogy az önkormányzat a napokban veszi át a közeli Rajk-villát (azaz az egykori belügyminiszter rabházát), hogy átalakítsa ilyen célokra.

Skultéty nem hozza szóba, de előkerül a rekortánpálya kérdése. Egy idősebb hölgy előrelép, és Monspart Saroltát idézi a polgármester felé hajolva:

A legjobb futópálya a drága anyaföld!

Majd nyomatékul toppant néhányat.

Pokorninak most is van ellenvetése:

A testneveléstanárok mást mondanak.

De békülékenyen hozzáteszi, hogy majd összeeresztik őket a tájfutókkal, és eldöntik a kérdést maguk. Azért az kiderül, hogy rekortánpálya, az nem lesz a Normafán. Végre valami konkrétum.

Skultéty visszaveszi a szót és arról kezd beszélni, hogy amikor van hó, sífutásra is használják a Normafát. Felidézi a skandináv példát, ahol hóágyúval, közvilágítással ellátott pályák vannak a városok szélén.

A hóágyú szóra többen hangosan felszisszennek. Egy „Ajjaj!” is felhangzik.

Egy idős helyi hölgy nekibátorodva elmondja, hogy nem érti, miért csak a Normafára jönnek mindig az emberek.

Ott a Hármashatár-hegy, menjenek oda!

– teszi hozzá.

pokorni4

A csapat tovább indul a Libegő állomása felé. Lecsapok Pokorni Zoltánra, aki kicsit lemarad, hogy rágyújthasson. Célom, hogy konkrétumokat húzzak ki belőle, hamar szertefoszlik. Annyit elmond, hogy egy hónap múlva elkészül a Natura 2000-es természetvédelmi tanulmány, jövő év elejére pedig a Normafa fejlesztésének megvalósíthatósági tanulmánya. Ezek ismeretében március környékén lesz a fejlesztésről egy népszavazás.

Felidézem neki, hogy nemrég kijelentette: nem lesz síközpont a Normafán.

Nemzetközi versenyekre alkalmas, nagy alpesi sícentrum nem is lesz, ez nincs a szándékai között, feleli.

Akkor mi van a szándékok között? – kérdezem cselesen.

Olyan síterep lehet a Normafán, mint régebben volt. Akár sífelvonóval, vagy hóágyúval is. Ezt a természetvédelmi és a gazdasági lehetőségek fogják eldönteni.

Mint kedélyesen elárulja, ő maga is itt tanult meg sízni gyerekkorában. A polgármester szerint azonban az a leglényegesebb, hogy milyen közlekedési fejlesztéseket tudnak majd végrehajtani az autós agyonhasználat megszüntetésére. Szóba hozza a fogaskerekűt, mire közbevetem, hogy a 3-as metróra sincs pénz.

Egyéni lobbizással el lehet érni, hogy a fogaskerekűt kivegyék a 3-as metrós alkucsomagból, és legyen rá pénz – villantja fel a jövőt Pokorni Zoltán, amikor már nem egy főpolgármester rágja csak a miniszterelnök fülét a támogatásért, hanem még plusz 23 polgármester kilincsel nála egymás után a saját kis kerületi projektjével.

A Libegő állomásánál a frissen felújított kis játszótérre terelődik a helyszíni sajtótájékoztatóra érkező újságírókkal kiegészülő csoport.

pokorni2

Itt még egyszer meghallgathatom: az, hogy a nemzetközi sícentrumról (de tényleg, volt ilyen terv?) lemond az önkormányzat, nem jelenti azt, hogy hobbisíelés, gyerekek síoktatásának a lehetőségeit ne teremtsék meg.

Az is kiderül, hogy miért az új játszótérre szervezték a tájékoztatást:

Ez a nagy beruházás, gyerekek!

mutat körbe némi malíciával a hangjában a polgármester.

A többit meg majd megtudjuk idejében.