Vendel
10 °C
24 °C
Index - In English In English Eng

Nonszensz, hogy a metrófelújításba ez már nem fér bele

Teljesertekumetrot 171120 highres-24
2017.11.20. 21:54 Módosítva: 2017.11.20. 22:31
Az akadálymentes hármas metróért tüntettek hétfő délután a Ferenciek terén. A résztvevők közül sokan nem értik, az Europai Uniós támogatással létrejövő és több mint százmilliárd forintba kerülő metróvonal felújításából miért nem jut pénz az akadálymentesítésre. Kerekesszékkel és járóbottal közlekedők, babakocsit tolók, kutyások és idősek is azért gyűltek össze, hogy együtt demonstrálják, kísérő vagy külső segítség nélkül egyszerűen nem tudnának feljutni a felszínre.

Békés tüntetést szervezett a Rehab Critical Mass Mozgalom és Csángó Dániel hétfő délután 3-as metró Ferenciek terén lévő állomásán. A Teljes értékű metrót akció elnevezésű eseményhez több mint harminc nonprofit szervezet csatlakozott.

A hármas metró vonalán húsz állomás található, ebből csak a Kőbánya-Kispest és az Árpád-hídi metrómegálló akadálymentesített. Az akció célja az volt, hogy a felújítás alatt álló metró teljes vonalát akadálymentesítsék, mert a szervezők szerint sokan vannak azok, akik mozgásukban valamilyen módon korlátozottak, mégis szeretnének gördülékenyen közlekedni.

„A mozgólépcső életveszélyes kerekesszékkel. Nonszensz, hogy felújítanak egy metróvonalat, és az akadálymentesítés már nem fér bele a keretbe” – mondja Csángó Dániel, az esemény egyik fő szervezője, emellett a Mozduljunk ki! program alapítója. Ez egy önkéntesekre épülő egyesület, akik abban segítenek, hogy ha egy mozgássérült ki akar mozdulni otthonából, elkísérik őt. Dani 12 évvel ezelőtt, súlyos autóbaleset következtében került kerekesszékbe. „Senki nem csinál semmit, láthatatlan része vagyunk a társadalomnak.”

Már az indulás pillanatában, a KÖKI terminálnál jelentkezik az első nehézség: ahhoz, hogy lejussunk a metrókocsikhoz, kétszer is liftbe kell szállni, az egyik felvonóba azonban csak egy kerekesszékkel közlekedő fér be, így jó ideig torlódás alakul ki az ajtó előtt. Mindössze fél emeletet kell menni, azonban a kis kapacitás miatt ez is majdnem harminc percig tart.

Szerintem emberek is beférnek

– hangzik el az egyik sárga mellényt viselő szervezőtől, utalva azokra, akik a saját lábukon közlekednek. Egy féllábú idős bácsi megunva a várakozást fokról fokra ugrál le a lépcsőkön, a kerekesszékét az esemény egyik önkéntese viszi utána.

Fél óra elteltével a csoport utolsó tagjai is megérkeznek a metróhoz, az elsők már korábbi szerelvényekkel elindultak a Ferenciek terei metróállomásra, az esemény fő helyszínére. Mi a csodálatos új orosz metrókocsival utazunk néhány utas kémlelő tekintete kereszttüzében, bár  a legtöbben tudomást sem vettek rólunk.

„Mindenkinek alapvető joga, hogy meg tudja közelíteni könnyen azt a célpontot, ahova menni szeretne. Ha már van egy metróátalakítás, akkor szerintem a minimum lenne, hogy akadálymentessé teszik, és hogy normalizálják a közlekedést ezeknek az embereknek is. Ez az esemény felhívja a figyelmet arra, hogy ez a társadalmi csoport létezik, és hogy ez egy létező probléma” – mondja egy húszas éveiben járó gyógypedagógiát hallgató lány arra a kérdésemre, miért tartja fontosnak ezt a megmozdulást.

Csángó szerint „másodrangú állampolgároknak tartanak minket, akik csak otthon rohadnak, nem csinálnak semmit, vagy csak nehezítik a közlekedést. Azt szeretnénk elérni, hogy láthatók legyünk.”

A Ferenciek terére érkezve ezt gyakorlatban is megtapasztaljuk. Leszállásnál ugyanis

a metróvezető rácsukja az ajtót a csoport utolsó kerekesszékesére, egy fiatal lányra.

A metróállomáson közben már a Nem Adom Fel Zenakar játszik, néhányan táncolnak.  A 35 éves Petra, aki kutyájával érkezett a tüntetésre, azt mondja: „az nem közösségi közlekedés, amiből kiszorulnak a mozgássérültek, kiszorulnak az idősek, kiszorulnak a babakocsisok vagy a nagykutyák.” Arra, hogy Tarlós István főpolgármester szerint elenyésző a mozgássérültek utasszáma (ezt még júliusban mondta egy sajtótájékoztatón), Petra azt mondja: „Nyilván, ha nem tudnak lejönni, akkor nem fogjuk látni őket. Így tényleg elenyésző marad a száma azoknak, akik erre mintegy extrém sportra vállalkoznak, hogy mozgólépcsőn kerekesszékkel közlekedjenek.”

„Az a célunk, hogy azoknak, akiknek ott van a döntési jog a kezükben, azok hozzák meg azt, vegyenek minket ugyanolyan állampolgárnak, mint bárki mást” – mondja Csángó, aki az esemény végén a Vágyak falához invitál mindenkit, ahol egy-egy cetlire bárki felírhatja, ő miért szeretne akadálymentes tömegközlekedést. A falon olyan üzeneteket hagynak a résztvevők, mint „ne kelljen harcolni a jogainkért”, „akadálymentes Budapestet”, vagy „fel a lifttel, le a korrupcióval.”

Szerinte „ez a kezdete valaminek, aminek az lesz a vége, hogy akadálymentes lesz a metró. Itt vagyunk, jelen vagyunk, erősek vagyunk, sokan vagyunk!”

(Borítókép: Csángó Dani, az esemény egyik főszervezője - fotó: Donát Kékesi / www.donatkekesi.com)