Elemér
0 °C
10 °C

Mi ez a nagy növényirtás a Normafánál?

DSC 4135
2020.04.23. 21:37

Megdöbbentő látvány fogadja a Gyermekvasút mellett sétálót a Normafa közelében, a nemrég kialakított új elkerülő úttól nem messze. Egy hatalmas területen szinte minden növényzetet kiirtottak, munkagépek dolgoznak, csak néhány idősebb fa és egy magányos, furcsa vityilló áll az új pusztaság közepén. Amit ráadásul egy frissen felhúzott drótkerítés övez, elrekesztve az eddig használt gyalogutat. A Gyermekvasút mellett végig sem lehet menni, legfeljebb a köves mezsgye szélén botladozva, a kerítés mellett. Pontosan így nézne ki egy hatalmas lakópark-beruházás indítása, nem véletlen, hogy a Normafa - természetesen blog friss posztjában feltételezi, hogy erről lehet szó. Pedig nem: ez nem az, aminek látszik, a tét viszont hatalmas, a főváros egyik legértékesebb telkének sorsa.

A szóban forgó telek 2 hektáros, a legnagyobb az egész környéken. Két utca között terül el, a Csillagvizsgáló útra számozódik (1-2. szám), és lenyúlik egészen a Sötétvágás utcáig. De ezek csak hivatalosan utcák, a valóságban mindkettő inkább erdei ösvény, leaszfaltozva egyik sincs. Az új kerítés a Csillagvizsgáló utat rekesztette el. Áll a telek közepén egy valaha elegáns, kopott, öreg villa is, amiben lakik néhány család önkormányzati bérlakásokban. A házat eddig körülvevő kerítés most is a helyén van, de a telek többi része szabadon átjárható volt, valószínűleg senki nem is tudta, hogy nem közterületen sétál.

A telek alsó része viszont egyike volt a Normafa legfurcsább, legelhagyatottabb zugainak. A Sötétvágás utca mentén végig kis kerítések és kapuk sorakoztak, mögöttük szalagszerű, burjánzó kertek, mindegyik kertben egy-egy kis összetákolt vityilló. Zártkertes zóna volt, de az elmúlt évtizedben a kertek sorra kiürültek, a vityillók hajléktalantanyává alakultak, hegyekben állt az elburjánzott növényzet között az illegálisan idehordott sitt és szemét. A telek tulajdonosa – direkt várok a csattanóval, hogy ki az – most csinált egy teljes tabula rasát: minden vityillót eldózerolták, minden szemetet elszállítottak, a növényzetet kipucolták, csak a régi villakertből megmaradt néhány öreg fenyő áll a helyén, meg a kert felső részének terebélyes gesztenyefái. Egyetlen vityilló még kitart: egy idős bácsi magánparadicsoma, ahol most is ott áll a kocsi a házikó előtt, de már az új kerítés mögé zárva. Ő még egy ideig – rászorultsági alapon – itt maradhat.

És hogy ki a munkálatokra megbízást adó tulaj? A Magyar Tudományos Akadémia.

A telek többségi tulajdonosa az MTA, egészen pontosan a tulajdoni lap szerint 20244/20644 arányban, a maradék 400/20644 (körülbelül 2%) pedig a XII. kerületi önkormányzaté, de osztatlan közös tulajdonról van szól.

Megkérdeztük a Magyar Tudományos Akadémia Létesítménygazdálkodási Központját (MTA LGK), hogy mi zajlik a területen, és ezt a választ kaptuk: 

Az MTA tulajdonú telken egy teljesen rutin eljárás folyik. A jogszerűtlen használók távozását követően, az illegális építmények bontása, valamint az ismeretlen személyek által lerakott hulladék lerakóhelyre történő elszállítása történik. A tulajdonos joga, hogy az ingatlana védelmét kerítéssel biztosítsa. Ez különösen fontos az esetleges önkényes beköltözők és az ismételt illegális hulladék lerakás megakadályozása érdekében. Az Ön által „villa” megnevezésű épületben Önkormányzati bérlakások találhatóak, a bérlők legálisan használják azokat. Ezen rendezett épület természetesen változatlan formában marad a helyén a jövőben is.

Rákérdeztünk arra is, hogy miért kerítették el a Gyermekvasút melletti közlekedést eddig biztosító gyalogutat. Ez annál is lényegesebb kérdés, mivel a szabályozási tervben szerepel a Csillagvizsgáló út kiépítése a vasút mellett, amit ez az elkerítés lehetetlenné tesz. Az természetesen nem lenne jó, ha itt egy széles aszfaltút épülne, már csak azért sem, mert öreg, értékes gesztenyefák és három szép, terebélyes hársfa áll az útjában, de egy rendezett gyalogossétányra szükség lenne.

A szabályozási terv az Önkormányzat által majdan megvalósítandó célokat fogalmazza meg, ami nem jelenti automatikusan a tulajdonviszonyok megváltoztatását. Az MTA az egyetlen közhiteles nyilvántartás szerint, a földmérő által kimért telekhatároknak megfelelően végeztette el tulajdonának bekerítését. Ennek megváltoztatására az Önkormányzat részéről nem történt megkeresés.

Ami a növényzetet illeti, lapunkhoz eljutott olyan információ, hogy az önkormányzat szerint túlzott mértékű irtás történt a területen, amit előzetesen egyeztetni, engedélyeztetni kellett volna, és mérlegelik, hogy ennek jogi következményei legyenek. A gyalogút elkerítése pedig mindenképpen elég barátságtalan lépés, akkor is, ha egyébként a telek ideiglenes bekerítése az előzmények ismeretében indokolt, és biztos, hogy a zártkertes növényzet zöme sem képviselt értéket (sőt nyilvánvalóan özönnövényekkel volt tele).

De ennél sokkal fontosabb, hogy mi lesz? Ennek a teleknek a sorsa ugyanis a Normafa jövője szempontjából elég fontos, mivel

az utolsó olyan nagy, köztulajdonú területről van szó, ami alkalmas zöldfelületi rehabilitációra, a védett terület két nagyobb, egymástól elszeparált tagjának (Normafa és Széchenyi-hegy) összekötésére.

De sajnos rendkívül alkalmas lakópark építésére is.

A szomszédban pontosan ez fog történni. A Csillagvizsgáló út 9118 hrsz-ű telkén, ami fele akkora, mint az akadémiai telek, de még mindig 10 ezer négyzetméter, a Fekete Sas Resort Kft. építene lakóparkot Normafa Luxus Otthonok néven. A négy részre osztott telken négy ház épülhet fel 12 db – építészetileg egyébként színvonalas – luxuslakással. Ez megfelel a 2018-ban elfogadott szabályozási tervnek, amely a Csillagvizsgáló és a Sötétvágás közötti teljes területet lakóövezetbe sorolta (Lke-3/XI-1). A megengedett beépítési arány nem magas, 10%-os (terepszint alatt 30%-os), de látjuk a Normafa Luxus példáján, hogy ebből is elég sokat ki lehet azért hozni – ha az akadémiai telek történetesen magánkézbe kerülne, ennek alapján nyolc ház lenne elhelyezhető rajta.

De már hogy történhetne ilyen?

A Csillagvizsgáló úti telek történetéről egyelőre nagyon kevés adatot sikerült kideríteni, de a lényeg azért rekonstruálható, és szokás szerint a múltból meg lehet érteni a jelen problémáit is. A Svábhegynek ezen az árnyékosabb, nyugati oldalán eredetileg egyszerűen erdő volt, ami foltokban részben még ma is fennmaradt, de az egykori erdő fáiból a magántelkekre, utcák mellé is jutottak túlélő példányok.

Az Eötvös út, az egykori budakeszi határút (Konkoly-Thege út) és a Sötétvágás ősi ösvénye által határolt háromszöget azonban már az 1870-es években parcellákra osztották, és a 20. század elején néhány elszórt villa is felépült, többek között az a ház, amiből a Normafa kapuja néven most fogadóépületet is csinált a közelben az önkormányzat, meg az a másik ház is (vagy az elődje), ami az akadémiai telken áll. 1928-ban ezt és az összes szomszédos telket báró Madarassy-Beck Gyula bankár, nagytőkés, a két háború közötti magyar elit egyik legvagyonosabb tagja kezén találjuk. Az 1944-es légifotó azt is elárulja, hogy míg a közelben főként szántók és legelők voltak, ezen a nagy telken reprezentatív, fás díszparkot alakítottak ki a villa körül.

Légi felvétel 1944-ből: látszik a villa hatalmas, parkként kialakított telke, és az Úttörővasút megépítése előtti szellős, még mindig alapvetően mezőgazdasági területhasználat a környéken.
Légi felvétel 1944-ből: látszik a villa hatalmas, parkként kialakított telke, és az Úttörővasút megépítése előtti szellős, még mindig alapvetően mezőgazdasági területhasználat a környéken.

A szocializmusban a villát államosították, de ennél lényegesebb, hogy 1948-ban felépítették szovjet mintára az Úttörővasutat, amit keresztülvezettek a környék egykori magántelkein. Ennek köszönhetően keletkezett két új utca a vasút mellett, amelyek a közeli csillagászati kutatóintézetre utalva a Távcső és a Csillagvizsgáló nevet kapták, a levágott telekvégeken pedig sorban családi házak épültek. A felaprózódott terület sorsa azóta az egyre intenzívebb beépítés, amit tulajdonképpen kizárólag ez a nagy egykori villatelek úszott meg annak köszönhetően, hogy zártkertekké alakították. Hogy ez pontosan mikor történt, nem tudni, de egy 1972-es légi fotón már ezt az állapotot láthatjuk.

A zártkerti használat a rendszerváltás után lehetetlenné tette, hogy a telket privatizálják és beépítsék. Az állami tulajdonú ingatlannak az 1955-ös kisajátítás óta a Magyar Tudományos Akadémia volt a kezelője, 2007-ben pedig vagyonátadással a tulajdonosa is lett. Az MTA ettől kezdve egészen tavalyig pereskedett a zártkerti használókkal, akik végül távozásra kényszerültek.

A telek története tehát fordulóponton van: lezárult egy hat évtizedes korszak, de nem tudni, hogy mit hoz a jövő. Úgy tudjuk, hogy az MTA eddigi vezetése nem akarta az értékes telket pénzzé tenni, szerettek volna megállapodni a közös használatról a XII. kerületi önkormányzattal. Hiszen kivételes adottság, hogy ez a hatalmas zöldterület egy köztestület birtokában van, vagyis szolgálhatna közcélokat is:

ismét része lehetne a Normafa körüli zöldterületi gyűrűnek, át lehetne adni a kirándulóknak, sétálóknak.

Felmerült egy ökológiai vagy csillagászati témájú tanösvény kialakításának gondolata is, egyetlen feltétellel: a terület fenntartásáról, kaszálásáról gondoskodjon az önkormányzat által létrehozott, a környéken úgyis nagy területeket kezelő Normafa Park.

Megállapodás azonban nem született, Lovász László jelenlegi akadémiai elnök mandátuma pedig 2020 májusában lejár. A telek sorsáról a testület új vezetése fog dönteni, és elég világos, hogy ennek milyen veszélyei vannak: semmi nem gátolja meg őket abban, hogy értékesítsék, és akkor a történetet visszafordíthatatlanul rossz irányba kanyarodik. Ami nagy kár lenne, mivel egy sajátos történelmi adottság, a zártkerti használat miatt a rendszerváltás után 30 évig befagyott állapot egyedülálló lehetőséget teremtett arra, hogy ez a két hektár ne jusson ugyanarra a sorsra, mint a környéken szinte minden.

Borítókép: A telek a Sötétvágás utca felől a meghagyott fenyőfákkal (Fotó: Index / Bődey János)