A Centrum Párt is felfedezte magának a nőket március 8-án. A meghirdetett program szerint kedden délután zenés műsorral vártak minden nőt a budapesti Batthyány téren. A beharangozott fő attrakció az volt, hogy délután háromtól Kupa Mihály a Centrum Párt elnöke mindenkit meghív az Angelika presszóba.
14 óra 55 perckor a Dunára néző presszónál egy darab színpad, két Centrum pártos tábla, két fő műszaki személyzet, két, a Megasztár középdöntőjében nem induló énekes, valamint kilenc ácsorgó található, közülük három fő hölgy, egyikük kezében virág.
A járda felől meg-megáll néhány ember és bamba arccal bámulja az eseményt, aztán továbbmegy. A műsor bevallottan a nyolcvanas éveket idézi: az énekesek Neoton slágereket adnak elő a semmibe az Angelika presszó rideg kerthelyiségében egy nejlonnal letakart gödör előtt.
A dalok egyértelműen rejtett kampányüzenetet közvetítenek, elég ha csak a „Bye bye kedvesem”-re, a „Nem akarok mindent-mindent újra kezdeni”-re, az „I love you, you love me, ennyi történt sajnos semmi más”-ra gondolunk, nem is beszélve arról, hogy „Háromszáz éves játék már a jojó”.
A zene olyan andalító, és láthatóan annyira nem kíván senki a Centrum Párt meghívására az Angelika presszóban krémesezni, hogy a tudósító épp azon gondolkozik, vajon hogyan fogja kivágni magát ebből a helyzetből Kupa Mihály.
Egyáltalán hol van Kupa Mihály?
Már bőven elmúlt három óra, irány hát a presszó. Itt éri igazi meglepetés az embert: a Centrum Párt tömegbázisa ugyanis itt mulat, nem az utcán. A helyiség tele van ünneplő hölgyekkel, középütt pedig a pártelnök minden sármját bevetve virágokat osztogat.
„Elláttuk a hölgyeket virággal és meghívtuk őket a cukrászdába” – foglalja össze a történéseket a pártelnök. „Van valami szimbolikus jelentősége, hogy éppen a Parlamenttel szemben ünnepelnek?” – érdeklődünk. „Nagyon jó gondolat – válaszolja Kupa Mihály, igazából már csak a Duna választ el minket a bekerüléstől.”
A Centrum Párt elnöke ismét virágot nyújt át egy kedves hölgynek. „Ő nyolcgyermekes anyuka” – mondja büszkén Kupa, majd fontosnak tartja még hozzátenni: „de nekem egyik gyermekéhez sincs közöm”.