Defibrillátor nincs, de van 220

2008.07.23. 16:25
Ezerre becsülik a közterületen elhelyezett defibrillátorok számát, de az önbejelentésen alapuló Országos Automata Életmentő Defibrillátor Adatbázisban egyelőre csak kilenc cím van. Az újraélesztő készülékről gyakran azokon a helyeken sem tudnak, ahol már van. Pedig a műszer már többször mentett életet, bár csoda nem várható tőle. Hagyományos újraélesztést szinte mindenki tanult, de éles helyzetben, amikor minden perc számít csak kevesen tudják alkalmazni ismereteiket.

Nem csodaszer

A defibrillátor többször mentett életet. Tatán egy golfversenyen kellett használni, Békés megyében egy nyilvános sportrendezvényen, Fülöpházán egy fiatal villanyszerelőnek állt le a keringése. A Malév járatain már többször is használták a műszer, idézett fel néhány esetet az elmúlt évből Nagy András, a Szívalapítvány vezetője.

A defibrillátoroktól azonban nem lehet csodát várni. Hirtelen szívmegállásnál a túlélés esélye tíz százalék. Ha van a közelben defibrillátor, és azt a szívmegállás utáni első öt percben megfelelően használják, akkor 15-20 százalékkal több ember életét lehet megmenteni.

A defibrillátor azonban nem használható minden esetben. Az eszköz a keringésleállásnál tud segíteni, amikor az embernek még van szívverése, de az olyan gyors, hogy a szerv nem képes vért pumpálni. Ez rövid idő múlva a többi szerv, főleg az agy károsodását idézi elő. A defibrillátor egy elektromos sokk segítségével állítja helyre a szívet vezérlő elektromos hálózat kaotikus működését, más néven a kamrafibrillációt.

Ki emlékszik már?

Ha ilyenkor nincs a közelben újraélesztő készülék, a laikus elsősegélynyújtó menthet életet. Ezzel persze komoly problémák adódnak. Ugyan az iskolában vagy a jogosítvány megszerzésekor az ember megismerkedik az életmentés alapjaival, kérdéses, mennyire tudja használni tudását éles helyzetben.

Az embereknek általában homályos ismereteik maradnak meg az újraélesztésről. Most valószínűleg kevesen tudnák felidézni azt, hogy az újraélesztés megfelelő ritmusa felnőttnél két szájon át befúvás és harminc mellkasi nyomás (a 2005 előtti korábbi protokoll még 2:15 arányt határozott meg, sokan ezt tanulták).

A gyakorlatban azonban bonyolultabbak az esetek, mint egy próbabábuval. Ha például egy balesetnél az eszméletlenül fekvő embernek eltörtek a bordái, akkor a mellkasnyomogatás halált okozhat. Azt is kevesen tudják, hogy egy csecsőmőnél nem szabad tenyérrel erősen nyomni a szegycsontot, ott csak két ujjal szabad az ujjáéleszteni.

Öt perc

Az egyik honlapon olvasható újraélesztési tájékoztató azzal is riogatja az embert, hogy aki „aktívan segédkezik az újraélesztésben, az jogilag is felelőssé válik a betegért; negatív, azaz halállal végződő esetben akár bíróságra is járhat. Segítségnyújtásért elmarasztaló ítélet ugyan még nem született, de jobb, ha tudjuk, hogy csak olyan ember segítsen az újraélesztésben, aki képzett, és segítségével nem árt többet, mint a közömbösséggel.”

Mivel sokan idegenkednek a szájon vagy orron át lélegeztetéstől, a nemzetközi szakirodalom szerint az is elegendő, ha a laikus folyamatos - percenként átlagosan száz - mellkasi nyomással próbálja fenntartani a keringést. Ez is elég ugyanis a vér oxigenizációjának fenntartásához, amíg megérkezik a szakszerű segítség, mondta el Nagy Gábor kardiológus.

Az Magyar Nemzeti Szívalapítvány honlapján a túlélési lánc elemeinek betartását javasolja. 1. gyors és szakszerű segélyhívás, 2. alapszintű elsősegély-nyújtási technikák ismerete és alkalmazása, 3. korai defibrillálás akár laikus által, 4. gyors szaksegítség. Keringésleállásnál minderre öt percünk van.