Előd
10 °C
24 °C
Index - In English In English Eng

Rákgyógyításban sem vagyunk hatékonyak

2008.06.25. 07:51
Magyarország európai átlagban keveset fordít rákgyógyításra, azt a pénzt pedig, ami van, nem hatékonyan költi el - ezt erősíti meg az a nemzetközi tanulmány is, amely a daganatos betegségekre fordított költségeket hasonlítja össze. Szűrések ugyan vannak, de azok a megcélzott csoportoknak csak egy részét érik el. Míg más országok javítottak a statisztikáikon, Magyarországon a nyolcvanas évek óta nem javultak érdemben a halálozási mutatók.

Gyógyszerkiadásunk megfelel az európai átlagnak, rákgyógyításra azonban feleannyit se költünk mint az unióban, a legújabb készítményekhez pedig Magyarországon jutnak a legnehezebben és legkésőbb a betegek, derül ki abból a tanulmányból, amelyben Bengt Jönsson és Nils Wilking a svéd Karolinska Institute két professzora hasonlítja össze a világ különböző országaiban a daganatos megbetegedések kezelésére fordított költségeket.

A tanulmányt a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság fordíttatta le magyarra és adta ki egy füzetben, illetve egy CD-n. Bár az egyes országok adatai nem mindenben vethetők össze, néhány megállapítás figyelemreméltó.

A gyógyszerekre költött összegben Magyarország nem marad le a többi országtól, rákgyógyszerekre azonban jóval kevesebbet költ az unió átlagában, mondta az Indexnek Bodoky György professzor, a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság tiszteletbeli elnöke.

A rákgyógyítás egy főre jutó közvetlen költsége átlagosan 125 euró, Magyarországon ezzel szemben csak 49 euró jut egy daganatos beteg kezelésére. (A rákgyógyítás közvetlen költségei alatt a megelőzésre és a gyógyításra költött forrásokat értik.) Az alacsony hazai költésben szerepet játszik az is, hogy Magyarországon a legmagasabb a lakosságszámhoz viszonyítva a daganatos megbetegedések száma.

A kutatók megnézték azt is, hogy a 67 leggyakoribb onkológiai készítményre mennyit költenek az egyes államok. Ebben az összehasonlításban Magyarország az átlagnak megfelelő szinten áll.

Nagy kérdés azonban, hogy miért Magyarországon a legrosszabbak a rákhalálozási statisztikák. Hazánkban évente mintegy 32 ezren halnak meg rosszindulatú daganatos betegségben. Százezer lakos közül Magyarországon 346-an halnak meg rákban, míg az OECD országok átlaga 227. Figyelemreméltó, hogy 1980 óta a rákos megbetegedések okozta halálozás az OECD országok többségében csökkent. Ez alól a tendencia alól csak 4 ország kivétel: Görögország, Lengyelország, Spanyolország és Magyarország.

A daganatos betegek gyógyítása tehát Magyarországon nem nevezhető hatékonynak. Vannak források, megvannak az onkológiai centrumok, elérhetők gyógyszerek, folynak megelőző programok, az eredmény mégis kétséges.

Bodoky György szerint több oka is van annak, hogy a nemzetközi összehasonlításban nem túl jók az eredmények. A professzor úgy látja: a hazai gyakorlat elsősorban a gyógyszeres kezelésre koncentrál, ami önmagában nem baj, de emellett kevés pénz marad a szűrésre, a megelőzésre, illetve a műtétekre, a sugárterápiára, nem is beszélve a speciálisan képzett nővérek képzésére vagy éppen a betegség lelki feldolgozását segítő pszicho-onkológusok alkalmazására.

Más országokhoz képest Magyarországon lassabban halad az új gyógyszerek és terápiák törzskönyvezése, és ezeket lassabban is kezdik el alkalmazni a kórházakban. Az új, innovatív gyógyszerek alkalmazását az is nehezíti, hogy ezek általában nagyon drágák. Magyarországon ezekhez különleges esetekben egyedi méltányosság révén lehet hozzájutni. Az egészségbiztosítási pénztár érthető okokból azt mérlegeli, hogy a gyógyszer alkalmazása valóban hatékony-e az adott betegnél. Ezek az esetek általában akkor kapnak nyilvánosságot, ha egy-egy ilyen kérelmet elutasítanak, vagy a beteg túl későn jut a gyógyszerhez.

Magyarországon nagy problémák vannak a megelőzéssel is. Nemzetközi adatok szerint a rosszindulatú daganatos megbetegedések legalább egyharmada megelőzhető lenne. A méhnyakráknál a megfelelő szűrés akár 50 százalékkal csökkenthetné a halálozások számát.

Magyarországon zajlanak ugyan szűrőprogramok, de ezek általában a veszélyeztetett csoportnak jó, ha 30-40 százalékát érik el. A WHO elvei szerint ugyanakkor a szűrőprogram akkor hatékony, ha az adott populáció legalább 70 százalékát eléri. Ezekre a programokra több százmilliót fordít a kormányzat, a szűrőközpontok száma 60 százalékkal több, mint egy szakmai ajánlás tartalmazza, a halálozási statisztikák közben alig javulnak. A problémát tetézi, hogy az adatbázisok nem hitelesek, egymással nem vethetők össze.

Bodoky György nem hisz abban, hogy a hagyományos népegészségügyi szűrés lenne a megoldás. Érdemesebb lenne az önkéntességre alapozni, amelyhez jó propagandára van szükség. „Menjen el egy szűrésre kamerák előtt Gáspár Győző, vagy éppen Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor, s ha megnő a kereslet a szűrésekre, azt finanszírozza az állam" - mondta a professzor.

A kisebbségi kormány egészségügyi programjában hangsúlyos szerepet kap a szűrés ösztönzése, mondta nemrég az Indexnek Kökény Mihály, az MSZP egészségpolitikusa. A szocialisták tervei szerint a háziorvosok minden olyan beteg után pluszpénzt kapnának, akin elvégzik a megfelelő szűrővizsgálatot.