Szintetikus drogkorszakot jósol a minisztériumi támogatással megjelent kötet

Vaskos kötetet jelentetett meg az Aranyhal Kiadó, az Ifjúsági és Sportminisztérium támogatásával. A könyv szerzője, Bayer professzor csaknem negyven éve foglalkozik tudatmódosító szerekkel, hat éven át az ENSZ Kábítószer Bizottságának elnöke volt. A könyv megjelenése kapcsán rendezett csütörtöki sajtóbeszélgetésen a professzor beszélt pszichotróp anyagokról, természetes drogokról, szabályozásról és visszaélésről.

A könyvből kiderül: nem ma kezdték

,,Könyvem közreadásával az a célom, hogy a múlt, jelen és jövő objektív analízisével segítséget nyújtsak azoknak, akik el akarnak igazodni a ,,drogrengetegben" és nem azzal akarják tölteni az időt, hogy a drog, a fogyasztó, a termelő ország, a fogyasztó ország, az ellenség, a kapitalista társadalom és a sátán ,,sorozatból" kiválasszák a felelőst" - írja a professzor a könyv előszavában.

Minisztériumi védőszárnyak alatt megjelentetett drogtörténelemkönyvről lévén szó, a kiadványtól ne várjunk hangzatos Jack Herer-i filozófiákat és világmegváltó elméleteket. A téma megközelítése távol áll Terence McKenna pszichedélikus növényekről alkotott ,,idegenintelligencia-elméleteitől", olvasása közben nem kapunk pontos személyiségrajzot a peyote-kaktusz szellemeként tevékenykedő Mescalito-ról, vagy a varázsgomba formájában intelligens fluidumként a világegyetemben keringő ,,tanító tudatról."

Meglepően korrekt kultúrtörténeti áttekintést találunk viszont a drogok használatának történetéről, kulturális sajátosságokról, a kínai ópiumháborúról, és a szkíta kannabisz kultúráról viszonylag objektív megközelítésben. Bayer professzor terjedelmes munkájában ugyanis igyekszik elkerülni a populáris, politikai érdekeket és ideológiákat kiszolgáló kijelentéseket és következtetéseket. Nem mondja, hogy ,,kábítószer vagy élet", mint a miniszterelnök elhíresült tavalyi ,,vigadós" beszédében, inkább azt mondja: ,,az emberekkel van baj, nem a drogokkal."

Cannabis Sativa, nem Jack Herer megközelítéséből

A professzor következtetéseit definíciókból vezeti le, minden sarokkövet gondosan rögzít, óvatosan kikerüli a közgondolkodás részévé vált hamis sztereotípiákat, miszerint például a hasisszívók őrjöngő gyilkosokká válnak, viszont éppen ez az oka annak, hogy nemegyszer vakvágányra téved.

Következtetéseit megalapozó állításai ugyanis - jobb híján - a hatályos nemzetközi törvényekre, az ENSZ állásfoglalásaira, és az 1961-es New York-i kábítószer egyezményre hagyatkoznak. Bayer professzor így elkerüli a zavaros elméleteket és eszmefuttatásokat, viszont a törvényi kereteken túl szükségtelennek tartja a probléma továbbgondolását, vagy legalábbis ,,levonatlanul" hagyja az egyértelmű, törvényeken túlmutató következtetéseket.

,,Nem áll szándékomban senkit oktatni, csupán azt ajánlom mindenkinek, hogy kerüljék el azokat, akik azt hirdetik, hogy ők megtalálták a drogprobléma megoldásának egyedül üdvözítő módszerét" - írja előszavában a professzor, aki végre le meri szögezni, hogy a kannabiszt elfogadó kultúrákban a növény használata nem okoz társadalmi problémákat, és azt is tudja, hogy a ,,gandzsa" nem a heroinnal kevert Tomi típusú mosópor ,,drogos szlengben" használatos elnevezése, hanem.

Markánsan jobboldali vezetőink valószínűleg nem olvasták a könyvet megjelenése előtt.