Eörsi Mátyás az apja ügynökmúltjáról

Az Apák és Pokorni című írásban Eörsi Mátyás közli: emberileg nagyon is megérti Pokorni Zoltánt, az azóta lemondott Fidesz-elnököt, aki nemrég tudta meg, hogy édesapja jelentéseket készített a III/III-as ügyosztálynak.

"Nagyon is megértem Pokorni Zoltánt, magam is hasonló cipőben jártam, amikor megtudtam, hogy édesapám szintén aláírt" - áll a képviselő honlapján. Eörsi Mátyás a Történeti Hivatalban látta meg 1992-ben elhunyt édesapja géppel írt jelentéseit.

"Kétségbeesésemen az sem enyhített, hogy apám valójában senkiről nem adott használható jelentést; a nemzetközi konferenciákról adott tudósításaiban nyugati kollégáit jogi kvalitásuk alapján jellemezte" - írja Eörsi Mátyás.

Azt is leszögezi, hogy a magyarokról adott jelentéseiben édesapja "soha, senkiről, semmi olyat nem írt le, amelyet az illetővel szemben fel lehetett volna használni. (...) Végül, mint használhatatlannak, meg is szűnt a megbízatása" - írja Eörsi Mátyás az édesapja múltjáról.

Pokorni sem tehet apja tetteiről

Pokorni Zoltán lépésével kapcsolatban a szabaddemokrata honatya kétségét fejezi ki, hogy indokolt volt-e apja miatt lemondania a politikai tisztségeiről. "Szerintem nem. Pokorni Zoltánnal nem rokonszenvezem a Fidesz vezetőjeként hangoztatott nézetei miatt, a pátosszal nyakon öntött papi stílusa miatt, az erkölcsi kioktatásai miatt, és melegen bátorítottam volna abban, hogy a Fidesz választási vereségéből adódó tanulságokat levonva mondjon le esetleg Orbán Viktorral együtt."

Eörsi Mátyás szerint Pokorni nem felelős, sem erkölcsileg, sem politikailag édesapja tettéért. Pokorni Zoltán egyik érve a lemondás mellett az volt, hogy hallgatnia kellett volna a másik oldal bekiabálásait, hogy "kérdezd meg otthon az édesapádat!".

A pártbeli lemondás nem következetes

Véleménye szerint Pokorni Zoltán téves következtetésre jutott. "Nem lemondania kellett volna, hanem abbahagyni a fellegek magaslatából osztott kérlelhetetlen erkölcsi kioktatást, kinyilatkoztatásokat. Ha Pokorni Zoltán Fidesz elnökként és frakcióvezetőként arról kezdene el beszélni, hogy ismerjük meg múltunkat, és ezután a magyar politikai életet ne a múlt, hanem a jövővel kapcsolatos elképzelések sokszínűsége ossza meg, senki sem kiabálna át neki a parlament túlsó oldaláról."

Eörsi Mátyás úgy véli, Pokorni Zoltán lépése nélkülözi a következetesség követelményét is. Ha ő úgy ítéli meg, hogy politikai felelősséggel tartozik édesapja viselt dolgaiért (amivel Eörsi nem ért egyet), akkor miért csak a pártelnökségről és a frakcióvezetésről mondott le? A Fidesz javaslata az volt, hogy a felelősök semmilyen közfunkciót ne tölthessenek be, így Pokorni Zoltán akkor lett volna következetes, ha lemond a képviselői mandátumáról is.

"Ha a fiú nem felel édesapjáért, akkor nem kell lemondania Pokorni Zoltánnak. Nekem ez a véleményem. De ha Pokorni Zoltán ettől eltérő erkölcsi követelményt fogalmaz meg magának, akkor semmivel sem indokolható, hogy országgyűlési képviselő marad" - összegez Eörsi.

Tragédiából pozíciónyerés?

"Miközben emberileg őszintén megértem Pokorni Zoltán személyes fájdalmát, politikai lépését már nagyon is álságosnak tartom. Érzésem szerint Pokorni Zoltán nem lemondott, hanem lemondatták. A lemondatás politikai célja az volt, hogy a Fidesz erkölcsi piedesztált ácsoljon magának, hogy onnan prédikáljon erkölcsöt Medgyessy Péternek és az MSZP-nek. Ha igazam van, ami nemsokára kiderül, akkor hozzáteszem: meglehetősen viszolygok attól, hogy a Fidesz egy ilyen emberi tragédiát is politikai pozíciónyerésre használ fel. Ha viszont tévedek, kész vagyok elnézést is kérni Pokorni Zoltántól" - írja Eörsi Mátyás.