Mégsem jöttek meg a négerek

Mégsem jött össze a trágár öreg nénik és futballhuligánok második nagy dobása, hiába hívta a Kossuth téren kirakott tacepaó a magyar lányokat-asszonyokat, hogy - figyelem, a színkódnak nyilván nagy jelentősége van! - "fekete vagy fehér ruhában" tiltakozzanak péntek reggel, virággal a kézben.

Szinte csak rendőrök

A rendőrség a jelek szerint nem bírta volna elviselni, hogy néhány száz nyugdíjas ismételten megalázza, így lányok-asszonyok helyett őrmesterek és törzszászlósok lepték el a Lipótváros utcáit.

Az első posztoló rendőrökkel már a Nyugati aluljáróban találkoztunk, nyilván arra vigyáztak, nehogy a revizionisták blokád alá vonják a telefonkártya-árusokat.

Diplomás tüntetők

Az Index hídügyi referense véletlen, ámde tökéletes időzítéssel érkezett az örökmécseshez: éppen akkor, amikor csütörtöki jó ismerőse, a legvérmesebb Erzsébet hídi nénike, az ávósozás és kurvaanyázás gyémántdiplomás mestere két barátnőjével együtt fonnyadt virágot adott át egy rendőrnek.

Az asszony a barátkozás jegyében odaadta a növényt, majd ugyanazzal a svunggal gyalázni kezdte a rendfenntartót, felhánytorgatva például, hogy "állatként bántak" a tüntetőkkel a hídon. Álláspontját kétségkívül lehetett kritizálni, ám mi kifejezetten túlzásnak éreztük a közelben álldogáló intoleráns polgár homofób véleményét, aki az "ilyen buzik miatt nem tudtam dolgozni" megjegyzést fűzte a néni monológjához. Pedig ez a lelkes asszony nem ezt érdemelte, különösen, hogy kiderült, szinte paranormális politológusi képességei vannak az elefántokat megszégyenítő arcmemórián felül. Az Index tudósítóját meglátva ugyanis íziben felsikoltott, miszerint "maga is a Medgyessy embere".

Alternatív hatósági erőszak

Az örökmécsesnél ennél izgalmasabb nem történt, egy ideig nézegettük a rendőrruha-fesztivált (világoskék ing baseballsapkával, sötét zubbony baseballsapkával, tányérsapka randa fényvisszaverős zubbonnyal), aztán elindultunk a Kossuth tér felé.

A Nagy Imre-szobornál kábé húsz rohamrendőr álldogált, köztük egy altikultis-dárembézes külsejű piros hajú leány, ami annyira ámultba ejtett minket, hogy kis híján beleütköztünk a sarok közelében álldogáló félkegyelmű vezértüntetőbe, abba a veres szakállú öregúrba, aki a MIÉP kitűző mellett Oszama bin Laden arcképét hordozza a mellén.

Flippergolyó gyanánt pattanunk le róla, hogy a Kossuth tér sarkán felhúzott tiltakozókarám mellett landoljunk. Ez egy magas fémkordonokkal lehatárolt, saccra száz négyzetméteres terület, hatalmas lukas zászlóval ékesítve, amely az "Országos méretű csalás a választás! Új választásokat!" feliratot viseli. Míg az örökmécsesnél egyáltalán nem láttunk tüntetőt, itt álldogált közel egy tucat rokonszenvező. A kordonra számtalan kisebb tacepaót, plakátot, újságkivágást tűztek. Elindultunk csemegézni.

Jobboldali energetika

Harcos energiapolitikus lehet, aki azt közölte a világgal, hogy a Paksi Atomerőmű és az ország gázkészlete nem eladó. Sosem értettük igazán a frusztráltnéni-humort, így nem fakadtunk kacajra a fotó láttán, amely a Parlament elnöki székében mutatta Szili Katalint, alatta a szónoki emelvényen Lendvai Ildikóval, mindkettejük alatt a "Halálos fegyver 2" felirattal. Hosszú évekig jártunk hittanra, így azt azonnal megértettük, hogy "a nem agymosott 1,5 millió nyugdíjas a júdáspénzt visszautasítja!".

S. György Petőfi

Az eddigiekből is látszik, hogy a tacepaó-felhozatal messze a magyar átlag alatt maradt. Mindaddig ezt gondoltuk, amíg észre nem vettünk egy igazi forradalmi verset a Magyar Nemzet-címlapkivágások között. Akkora igazgyöngy, hogy nem álljuk meg, és teljes terjedelmében idemásoljuk:

S. György András: Július negyedike

Rendőr vagyok, nincsen hazám
Rég elhagytam a jóanyám_
Pedig reggel volt, hogy láttam
Lelkem lelkét nem találta.

Magyar vagyok, magyar irtó
Havi bérért kiszorítok
Szájbaverem nagyanyámat
Így szolgálom a hazádat!

Szolgálok én bármely rendszert
Védek mundér-becsületet
"Szolgálunk és védünk"
Leteperjük saját vérünk!

Bátran fogok fegyvert másra
Nem "másságra"! de egymásra
Kire lövök szintén magyar
Ki ne tagadj édesanya!

A letaglózó mentális ütés hatására már csak arra maradt erőnk, hogy megkérdezzünk egy katonás állcsúcsú, nemzetiszín karszalagot viselő embert, hogy a karámon belül heverő demonstrálók közül éhségsztrájkol-e valaki. "Egy olyan biztos van" - felelte a tüntető, mi pedig a válasszal megelégedve távoztunk a Nyugati tér irányába.