Orbán
15 °C
23 °C

Már tavasszal se volt egyértelmű, mit akar az SZDSZ

2008.09.02. 16:55
Az SZDSZ nemet mondott arra a cselekvési tervre, amit Fodor Gábor június óta várt Gyurcsány Ferenc miniszterelnöktől. Az adócsökkentésről is szóló terv elutasítása azt jelentheti, hogy az SZDSZ nem szavazza meg a költségvetést, így Gyurcsány lemondása várható, ha a következő hónapokban a két párt nem tud megegyezni.Gyurcsány most megegyezést ajánlott.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök múlt hét szerdán mutatta be Megegyezés című cselekvési programját a következő három év terveiről, amelyben egyebek mellett szó van 1000-1200 milliárd forintos adócsökkentésről, hasonlóan ahhoz, amit az SZDSZ koalíciós partnerként várt a szocialistáktól. A kormányfő azt mondta, lemond, ha a parlamentben nem kap többséget a költségvetés, amire az SZDSZ támogatása nélkül kicsi az esély.

A liberálisok ügyvivői testülete szombati ülésén úgy határozott, hogy ezt a programot, bár elkészültét eredménynek tartják, tartalmi és hitelességi problémák miatt elutasítják. Fodor Gábor pártelnök úgy fogalmazott, hogy ez a terv csak Gyurcsány túlélését szolgálja, elfogadhatatlan, hogy az állam mindenhatóságából indul ki és nem növeli a gazdaság és polgárok szabadságát, illetve hogy az elképzelés nem nyúlna hozzá a költségvetési kiadási oldalához, holott az állami túlhatalom leépítése alapvető célja a liberálisoknak.

Elemzők szerint az SZDSZ célja lehet, hogy magára irányítsa a figyelmet a hitelesség visszaszerzéséhez, ezért fogalmaztak meg ennyire határozott álláspontot, de végül úgyis megegyeznek a szocialistákkal, amiben Gyurcsány Ferenc személye jelenti az akadályt. Fodor Gábor azt kommunikálja, hogy a kormány hitelvesztése nem választható el a miniszterelnök hitelvesztésétől, így jöhet a következő lépés, a szakértői kormány.

Április elején Fodor Gábor még úgy nyilatkozott, hogy nem feltétlenül kell temetni a koalíciót, akkor 50 százalék esélyt adott a fennmaradásnak, annak ellenére, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök ekkor már menesztette Horváth Ágnest. Az akkori környezetvédelmi miniszter azt mondta, az SZDSZ-es tárcavezetők azért maradnak hivatalban április 30-ig, hogy legyen idő átgondolni a szakítást. A hitelvesztést akkor is Gyurcsány legnagyobb problémájának nevezte.

Néhány nappal később Fodor már csekélyebbnek látta a koalíció fennmaradásának esélyét, azt mondta, ha Gyurcsány feláll, úgy valószínűbb a túlélés, a döntés az ő kezében van. A kisebbségi kormányzást megvalósíthatónak tartotta, de úgy vélekedett, hogy az nem szolgálja az ország érdekeit. Az előrehozott választásokat tekintette harmadik lehetőségnek, amit ugyancsak rizikósnak nevezett, így a következtetése az volt, hogy felelős politikusként kell viselkedni, sugallva, hogy mindent meg kell próbálni a koalíció megmentéséért.

Kóka János, akkori SZDSZ-elnök Fodorral ellentétben akkor már a biztos szakításról beszélt, amit azzal indokolt, hogy Gyurcsány a közösen vállalt reformprogramot egyoldalúan és egyeztetés nélkül felmondta. Szerinte a liberálisoknak nem lehetett más válaszuk, kijelentette azt is, hogy májustól a kormányzás felelőssége a szocialistáké, az SZDSZ pedig konstruktív ellenzéki szerepben folytatja.

Ekkorra már elhangzott Kóka beszéde a parlamentben, illetve az összevont ügyvivői testületi és frakcióülésen született döntés gyakorlatilag kizárta az MSZP és az SZDSZ további együttműködését. Kóka szerint ezekre azért volt szükség, hogy egyértelművé váljon, nem miniszteri posztokról akarnak vitatkozni.

Az országos tanács ezután határozott úgy, hogy támogatja az ügyvivők és a frakció álláspontját, egyben döntöttek a rendkívüli küldöttgyűlés április végi összehívásáról is, ami jogosult arra, hogy kimondja az utolsó szót a koalíció sorsáról. Kóka János akkor azt mondta, büszke arra, hogy csaknem egyhangúlag erősítették meg a korábbi testületi döntéseket.

Fodor Gábor április közepén már arról beszélt, hogy akár idén is lehetnek előrehozott választások, hiszen nem kell minden áron fenntartani a koalíciót. Ha azonban a kormány átesik fontos változásokon, akkor a koalícióban az SZDSZ-nek is ott a helye.

A küldöttgyűlés döntése után, ahol a koalícióból való kilépésről határoztak, Fodor Gábor azt mondta, Magyarországnak nem érdeke egy gúzsba kötött kisebbségi kormány, sem egy kétharmados többséggel irányító párt, ezért az SZDSZ-nek forgatókönyvvel kell rendelkeznie minden lehetőségre. Azt mondta, az SZDSZ egy, a politikájában és személyi összetételében megújult koalícióba vissza tudnának térni, ennek lehetőségét nem zárta ki.

Kóka János ugyanakkor arról beszélt, hogy az SZDSZ elnökválasztása például a konstruktív ellenzéki politizálás kereteinek kialakításáról és a választási felkészülésről kell szólnia. Úgy vélte, a kilépéssel a liberálisok visszaszerezhetik hitelességüket, és bemutathatják saját véleményüket, különben a gyors elmúlás várt volna a pártra. Kóka tehát továbbra is határozottan tartotta magát az ellenzéki szerephez, Fodor azonban nem zárt be minden kaput a koalícióba való visszatérés előtt.

Fodor Gábor néhány nappal elnökké választása előtt kijelentette, hogy bár nem térne vissza a koalícióba, de hajlandó lenne tárgyalni a szocialistákkal az együttműködésről, ha megújult politikai alapokon új személyekkel dolgozhatnának együtt. Szerinte a koalícióból való kilépés kényszerhelyzet volt, csak így lehetett érdemben változtatni a politikájukon. Kóka ezekben a napokban azt mondta, hibának tartja, hogy az SZDSZ túl későn lépett ki a koalícióból, addigra a konfliktusokban felélték energiáikat, míg a reformokból csak kevés valósult meg.

Az SZDSZ tisztújítását Fodor Gábor nyerte, megválasztása után rövidesen elkezdte sürgetni a kormányt, hogy tegyen le az asztalra cselekvési programot, ami ha nem megfelelő, szakértői kormányban kezd gondolkozni. Ha ez sem sikerülne, akkor jöhet az előrehozott választás. Gyurcsány Ferenc azt mondta, az SZDSZ is a jelenlegi kormány sikerében érdekelt, a cselekvési tervet augusztus végére ígérte. A liberálisok erre mondtak nemet szombaton.