Gergényi ügye csak akkor szűnhet meg, ha nem színlelt beteg

A Gergényi Péter volt budapesti rendőrfőkapitány ellen katonai vétség miatt hivatali visszaélés ügyében indult eljárás csak akkor szűnhet meg (elévülés miatt), ha nincs kétség Gergényi betegségével kapcsolatban. A BRFK volt vezetője ugyanis egészségügyi bajaira hivatkozva nem jelent meg a tárgyalásokon.

Márpedig ha egy tárgyalás addig húzódik, hogy az ügy elévül, akkor az eljárást is ejtik. Éppen ezért az ilyen esetekben figyelembe kell venni, hogy a vádlott önhibájából, vagy eljárásjogi gondok miatt nyúlik elévülésig a procedúra.

Gergényi Pétert egy rendőr jelentette fel, mivel a főkapitány nem vette vissza állásába, ahonnan egy büntetőügy miatt függesztették fel. Az ok: a zászlóst még 2006 szeptemberében súlyos testi sértéssel gyanúsították. (Ekkor Gergényi utasításátásra a gyanúsítottat elő is vezették.)

Mikor ártatlansága bebizonyosodott, Gergényi késve helyezte vissza a férfit állásába, ráadásul nem is az eredetibe. A férfi szerint ez jogszerűtlen volt (ahogy az elővezetése is), így pótmagánvádas eljárást indított a volt főkapitány ellen. A rendőr peréhez később hét másik társa is csatlakozott hasonló okból. Gergényit egyébként a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa nem jogerősen, első fokon már szeptember közepén felmentette.

Gergényi eddig betegségére hivatkozva nem jelent meg a tárgyalásokon, sem kedden, sem szerdán. Márpedig az eljárás akkor szűnhet meg katonai vétség ügyében, ha a szolgálati viszony megszűnésétől számított egy éven belül nincs jogerős ítélet. (Az elévülési idő ebben az ügyben október végén ketyegne le.) Csakhogy jogászok szerint az eljárás akkor szűnhet meg, ha a tárgyalások nem a vádlott hibájából húzódnak el. Ha felmerül a kétség Gergényi betegségét illetően, akkor ügye valószínűleg nem évül el.

Általánosságban, ha kétely van az orvosi igazolások valóságtartalmáról, vagy felmerül, hogy a betegség nem valós, akkor mód van rá, hogy a bíróság orvosszakértővel megvizsgáltassa a beteget. Ha nincs ilyen gyanú, akkor a betegség nem biztos, hogy önhibának tekinthető, az ugyanis általában például a szökés vagy az elrejtőzés.