Lukács
5 °C
20 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Gyurcsány letörölte a rohamrendőrök könnyeit

2006.09.26. 15:08
Gyurcsány Ferenc komplett Kádár-paródiát adott elő a Rendészeti Biztonsági Szolgálatnál. Köszönetet mondott az állománynak helytállásukért, megtekintette a legújabb rohamrendőr-divatot, majd az állományétkezdében elköltött egy adag bácskai rizseshúst vegyes savanyúsággal. A leves gombalevesnek látszott.

Az utóbbi napok egyik legkifejlettebb zéróeseménye volt. Igazság szerint a Miniszterelnöki Hivatalnak gyaloghintóval kellett volna a helyszínre szállítania a sajtót, de nem tette, mert mi olyan hülyék vagyunk, hogy minden ilyesmire magunk odamegyünk.

A szolgálat udvarán kettős sorba felfejlődott fotósok várják a miniszterelnököt és Petrétei József igazságügyi és rendészeti minisztert. Meg is érkeznek, és nekiállnak kupaktanácsot tartani a kétfős fogadóbizottsággal. Addig is Garamvölgyi László szóvivő szórakoztatja a sajtót.

"Te vagy az a ...? - kérdezi például egy befáslizott csuklójú kollégától. - Látlelet van?"
"Csak zúzódás."
"Az néha rosszabb. Sajnálom!"
"Nem te voltál"- zárja a társalgást a kolléga.


Tekintse meg képeinket!

"Erőt, egészséget!" - gyakorol közben az udavaron felsorakozott állomány.

A miniszterelnök és kísérete végre áttöri a kettős újságírókordont, és megindul az őt váró rohamrendőrök felé.

"Fogadás jobbról!"

"Jó napot kívánok!" - lép a mikrofonhoz Gyurcsány Ferenc.
"Erőt, egészséget!" - dörgik a rohamrendőrök.

"Köszönetet mondani jöttem" - kezdi a miniszterelnök. És tényleg köszönetet mond, hogy "bátor, tisztésseges helytállással védik az országot, védik a várost. Az első éjszaka brutalitása a Szabadság téren mindannyiunkat meglepett. Értem és megértem közös zavarunkat. Ha fiaskó volt, akkor közös fiaskó."

"Emberileg is megérintett, amikor a megsérült rendőröket meglátogattam betegágyuknál, kamerák nélkül - tér át érzelmi regiszterekre Gyurcsány Ferenc. - Miniszterelnök úr, a hazámat szolgálom, mondták mindannyian búcsúzóul. Bátor, kemény férfiak voltak, köszönöm nekik."

Majd levonja a tanulságot. "Mi, halandó polgárok, amikor az utóbbi években az országra gondoltunk, azzal törődtünk, hogy mi lesz személyes jólétünkkel. Nem törődtünk azzal, hogy mi lesz az intézményekkel. Megkapják-e, amire szükségük van, hogy megvédhessenek bennünket. Önző éveket éltünk. Nem foglalkoztunk azzal, hogy a rendőrség és az igazságszolgáltatás dolgaiba befektessünk. Pedig önző és rövidlátó magatartással nem lehet nagyszerű országot építeni!"

De ennek vége, a kormány szerdán dönt, milyen költségvetési pénzeket kap a rendőrség felszerelésre és a túlórák kifizetésére. Még vagy kétszer megköszöni a helytállást, aztán szinte futni kezd, ahogy rutinos politikusok szoktak kamerákkal, mikrofonokkal, fényképezőgépekkel és jegyzetfüzetekkel felfegyverkezett újságírók elöl. (Petrétei miniszter úr egyetlen szót sem szólt. A tudós jogászprofesszor talán nem is beszél ezeknek a kemény férfiaknak a nyelvén?)

Olyan 150 méter után megáll, és megtekint négy rohamrendőrt, akiket a látogatás miatt beöltöztettek olyan cuccokba, amilyenekben a rendőröknek lenniük kellett volna a Szabadság téren. Majd újabb ötven méteres sprint után a betér az állományétkezdébe, ahol aztán már tényleg nagyon leszáll a közrendőrök közé: tálcájára vesz egy adag gombalevest, bácskai rizseshúst vegyes savanyúsággal, jó étvágyat kíván mindenkinek, majd leül az egyik asztalhoz, ahol van hely. A fotósok közben persze dolgoznak, szegény Gyurcsány Ferencnek olyan lehett ez az egész, mintha egy neutroncsillag robbant volna a közvetlen közelében. (A fényből Petrétei miniszternek itt sem jutott, hiába vállalta be a menüt, egyetlen kép nem készült róla.)


Klikk!

"Megkérhetlek, hogy odakinn várj?" - fordul hozzám egy nő, amint egy oszlopnak dőlva szájtátva nézem a jelenést.
"Persze, már menekülök innen" - próbálom megnyugtatni.
"Menekülni azért nem kell."
"De, de, kell!"