A legfrissebb Medián-felmérés szerint mérhetővé vált a Jobbik támogatottsága. Nem érzi-e felelősnek magát ezért? Aktív fellépése nem volt kontraproduktív? Hiszen olyan médiafelületet biztosított ennek a marginális csoportnak, amiről álmodni sem mertek.
Nem, ez hibás elemzés.
Úgy ítéli, megfelelően reagált a kormány és az MSZP a Magyar Gárda-ügyre?
Igen.
Tehát nem dimenzionálta túl?
Nem. A Magyar Gárda nem kommunikációs kérdés. A Magyar Gárda a legalapvetőbb emberi tisztesség kérdéseit veti fel. Számunkra értékválasztás kérdése. A nácikkal nem megalkudni kell, küzdeni kell ellenük. A magyar közéletet megfertőző nézetekkel szemben föl kell lépni. Ezeket a jelenségeket nem lehet a szőnyeg alá söpörni. Itt nem lehet mismásolni, egyértelmű mondatok és határozott kiállás kellenek. Ezt tettük.
Egy éves az őszödi beszéd. Számít utcai harcokra, zavargásokra?
Arra számítok, hogy pár ezren vannak, akik abban érdekeltek, hogy hangos legyen az utca, és ezért sokat meg fognak tenni, de nem lesznek eredményesek.
Mert a rendőrség lesz eredményesebb, mint tavaly?
Nem csak. Sokkal inkább azért, mert világos, hogy az ország nem kíván ehhez támogatást adni. Komoly, mérsékelt politikai, társadalmi erők nem mennek az utcára. Az utcán csak a szélsőségesek fogják a hangjukat hallani, és ők szerencsére kevesen vannak. A valóság és a látszat nagyon messze lesz egymástól.
De zavargásokra, összecsapásokra, azért kell számítani?
Nem számítok a tavalyihoz hasonló indulatokra. Szeretném hinni, hogy mindenki megtanulta a tavalyi év leckéjét. Ha valaki erőszakosan, köztörvényes bűncselekmény elkövetésének szándékával lép fel, a rendőrségnek jogtisztelően, de határozottan fel kell lépnie. A demokratikus véleménynyilvánítás nem azonos a köztörvényes bűncselekménnyel. Gyülekezési jogot lehet gyakorolni, törni, zúzni, rombolni pedig tilos.
A rendőrség is megtanulta a leckét? Jogvédő szervezetek mellett az államfő is felvetette: a rendőri jogsértések nyomán indult eljárásokból nyomasztóan kevés jut el bíróságig. És persze sokan a bírói ítéleteket is enyhének tartják.
Minden ítélet kritizálható, mert a bíróságok függetlensége nem jelent csalhatatlanságot. Ez igaz a köztársasági elnökre is. Ez elég súlyos ügy ahhoz, hogy ne legyen elég a sajtóból tájékozódni ebben a kérdésben, márpedig munkatársa bevallotta, hogy az Elnök úr sajtóhírekre alapozta állásfoglalását. A rendészti miniszter felajánlotta, hogy kész ennél átfogóbb képet is Elnök úr elé tárni. A bíróság pedig a minap hozta meg első ítéletét, és az meglehetősen szigorú volt.
Egy év nyolc hónap, három évre felfüggesztve?
Igen, így döntött a bíróság. A tavaszi események, köztük március 15-e bebizonyította, hogy a rendőrség megtanult valamit, amire korábban nem volt szüksége, és ezért nem is nagyon tudhatta. Az az elvárás velük szemben, hogy ezt a tudást megőrizzék és betartsák.
Állandóan fellépnek az árpádsávos zászló használata ellen. Nem merült fel, hogy önkényuralmi jelképpé váljon? Ötvenszázalékos többséggel beemelhető volna a Btk.-ba.
Inkább azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy ilyen típusú kérdésekben sokkal fontosabb a demokratikus politikai közösség álláspontja. Minden olyan szabály, ami egy bizonyos jelképet kizár, azonnal megszüli annak a jelképnek a mutációit. A magatartást kell vitatni, és azzal politikailag kell megküzdeni.
Nem tartja aggályosnak, hogy a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjével több mint egy éve nem beszélt?
Aggályosnak? Ha már jelzőt keresünk, találjunk egy jobbat. Szokatlan. Parlamenti demokráciákban az. Ha megszólalok, otthagyja a munkahelyét is. Így nehéz beszélgetni. Azt gondolom, hogy oktalan az a fajta félelem – amely csaknem gyávaságba fordul –, ami az ellenzéki pártot, vagy annak vezetőit vezeti.
Ez a következő három évben is így marad?
Ennek a kérdésnek nem én vagyok a címzettje. Nem rajtunk múlik. Többször is elmondtam: bármikor bekopoghat hozzám az ellenzék vezére, akár az irodámban, akár ha felhív, felugorhat a lakásomra is egy pohár borra. Jófajtát kapna. A világ legtermészetesebb dolga ez. De az ellenzék vezére fél a nyílt vitáktól. A parlamentbe korábbi munkatársát küldi be frakcióvezetőként, hogy vitatkozzon. Maga kerüli ezt, inkább kinyilatkoztatásokat tesz. Azt hiszem, Orbánnak Gyurcsány-fóbiája van. Túlértékeli 2002-es és 2006-os szerepünket. Szeretne 2010-ben nem velem találkozni, ezt az ő szempontjából értem, de ez a fajta félelem azt hiszem túlzás.
De ön is bekopoghatna hozzá.
Ezerszer megtettük magát a meghívást, de azért egészen világos a kettőnk pozíciója közti különbség.
Orbánnak Gyurcsánnyal kell találkoznia 2010-ben? Ön lesz pártja miniszterelnök-jelöltje?
A Magyar Szocialista Pártban erős és egyértelmű a politikám, és ebből fakadóan a személyem támogatottsága. Azt gondolom, hogy amit képviselek, az jó a magyar baloldalnak és az országnak. Mindig hozzáteszem, hogy egy pártnak azt kell elindítania egy választáson, akinek a legnagyobb esélye van arra, hogy győzzön. Ma e tekintetben egyértelmű a helyzet a pártban. De hát a jövőbe nem lát senki.
Múlhat ez a meggyőződés a 2009-es EP-választások eredményén?
Mindenen múlik. A politikában mindennap megméretődünk. De nincsenek olyan fix szakaszhatárok és nagyon pontos teljesítménykritériumok, mint a tájékozódási futásban, ahol ha valaki kifelejti a harmadik mérési pontot, akkor elvesztette a versenyt.
Mégis milyen eredménnyel lenne elégedett 2009-ben? Ha ma kellene ígérnie a pártjának, mit mondana, mit fognak hozni?
Az volna a bolondság, ha most azzal foglalkoznánk, hogy két év múlva egy választáson minek kell történnie. Ugyan.
Jó, persze, mert most a reformokkal kell foglalkozni.
Kormányozni kell.
Mi a különbség a kettő között?
A kormányzás több, mint a reformok.
De nem az esszenciája lenne a kormányzásnak a reformok megvalósítása?
Mi a kormányprogram alcíme?
Reformok vagy bukás?
Na, ez kettes alá. Egyensúly, reform, fejlesztés. Ez a prioritása a kormánynak. Ami az egyensúlyt illeti: ebben elég világosan lehet látni az elért eredményeket, az alagút végét. Többet értünk el egy év alatt, hála az országnak, mint amire számítottunk. A következő évi költségvetés alapvetően fegyelmezett és szigorú, de nem megszorító jellegű, és egy évvel később ott vagyunk az egyensúlyi pálya környékén. Az egyensúly tehát rendben van.
A fejlesztésekben a másik végét mondom, Európában az első négy-öt között járunk tempóban, felkészültségben. Tizenöt programunk mindegyikét jóváhagyták, jöhetnek a pályázatok, a pénzek okos felhasználása. Mondtam: nem elkölteni kell, azt bárki tudja, hanem befektetni. Egészségügybe, közoktatásba, magyar vállalkozások fejlesztésébe, útépítésbe. Nagy elismertségnek örvendünk Európában a programjaink miatt, miközben egy éve még mindenki temetett bennünket itthon. A reformokkal pedig sokféleképpen – egyikben így, másikban úgy, sok szakmai- és politikai vita közepette – tartunk. Ez mind a kormányzás.
A szakmai álláspontok egy ideje már ismertek. De a kormány részéről nem kerültek elő a fiókból komplett javaslatcsomagok. A különböző kerekasztalok ma is hiányolják, hogy nem látják világosan a kabinet elképzeléseit. Csúszik a nyugdíjreform, az adóreform, a közigazgatási és az önkormányzati reform, és vagy a végrehajtással van probléma, vagy a bátorság hiányzik. Nem lehet, hogy fel kellene végre vállalni, hogy bizony van, akinek ez nagyon fájni fog?
Én – vitatkozva minden ilyen véleménnyel – azt állítom, hogy egy nagyon világos filozófiájú reformfolyamatot csinálunk. Ennek a filozófiának a mélyén egyetlenegy gondolat van. Az, hogy birtokba venni a szabadságot. Azt jelenti, hogy onnan kezdődik a felelősségi viszonyoknak az újragombolása, hogy én magam vagyok elsősorban felelős önmagamért. Alapvetően ez a sok évtizedes szociálfeudalista világából való kitörés első jelentős kísérlete. Minden erről szól. Arról szól, hogy hogyan lehet az állam működését rugalmassá tenni. De hát kérem szépen, kinyitottuk a bérrendszert, a foglalkoztatási szabályokat az államigazgatásban, teljesítményalapú bérezést vezettünk be.
Azt mondjuk: vegyük fel a harcot a feketegazdasággal, hogy 2009-ben még nagyobbat léphessünk az adók csökkentésében, mint jövőre. Világos az is, hogyan reformálnánk meg az önkormányzati rendszert, ez ugyebár kétharmados szabály. A széttagolt állami rendszereket integráltuk. Ezt Sárközy professzor is visszaigazolta. A magyar felsőoktatásban nem osztályvezetők osztják szét a helyeket, hanem a hallgatók döntése, hogy odamennek, ahol a legtöbb perspektívát látják. A nyugdíjreformról azt mondtuk, idén ősszel elkezdjük. Ennek a nagy kérdéseit – lásd: mit kell csinálni a nyugdíjkorhatárral – ősszel megvitatjuk. Az egészségügyben végre van a biztosítottak érdekeit védő felügyelet, végre a gyógyszergyártók abban licitálnak, ki ad egy készítményt olcsóbban, megszabadultunk az ingyenesség illúziójától. Szerintem az ország nem azt érzi, hogy nincsenek reformok, hanem azt, hogy túl sok a változás túl rövid idő alatt, nehéz hozzá alkalmazkodni. A politikusnak pedig épp az a dolga, hogy miközben a szakértők még gyorsabb tempót diktálnak és az ország még lassabb tempót szeretne, mert tart a változástól, hogy ebben tartson egy jó arányt. Én ebben azt mondom, hogy a lehető legmesszebb, a lehető leggyorsabban.
Évadnyitó beszédben említést tett reformradikálisokról és reformrealistákról. Kik tartoznak az egyik és kik a másik csoportba?
Reformradikálisoknak azokat tartom, akik azt gondolják, hogy a reformok szervezőelve kizárólag a költséghatékonyság, a fenntarthatóság, a racionalitás. De emellett fontos a társadalmi igazságosság – beleértve a teherviselő képességet is –, a társadalmi stabilitás fenntartásának a figyelembevétele, a határozott, de nyugodt átmenetek biztosítása. A reform társadalompolitikai kérdés is, nem csak elvont szakmai kérdés. Nem lehet népnevelő szándékkal, felülről kioktatva, hogy márpedig az a reform, amit én mondok. Utálom a magyarságpróbát, de utálom a reformpróbát is.
Kudarcként élné meg, ha a majdani népszavazáson a Fidesz kérdései kapnának többséget? Mi lehetne ennek a következménye?
Csak azt tudom mondani, hogy itt a kormányt és a kormány programját támadják. A kormány és a mögötte álló pártok meg fognak tenni mindent azért, hogy az álláspontjukat értse az ország. Azért nehéz a kérdés, mert egy hete napvilágot látott egy közvélemény-kutatás, miszerint mind a kilenc kérdésre, ami most az alkotmánybírák előtt van, igent mondanának az emberek, holott ezek egymásnak ellentmondanak. Akkor mire is lehet következtetni egy népszavazási eredményből? Semmire. A népszavazásnak kötelező ereje van, azokat a jogszabályokat, amiket ez esetleges érint azokat meg kell változtatni. A politikánkat ettől nem fogom megváltoztatni.
Korábban úgy volt, hogy havonta fog találkozni az államfővel, aztán ezek a találkozók megszűntek. Miért?
Nem keressük mostanában egymás társaságát.
Az MSZP elnökségében felvetődött, hogy ha Sólyom László nagyon kemény lesz, nem maradnak adósak a válasszal. Valóban létezik-e olyan szocialista kommunikációs törekvés, hogy az elnököt minél előbb elhelyezzék a fekete vagy fehér mezőben, és ne tudja magát pártok felettiként beállítani?
Az elnök ezen már túl van. Az államfőre az MSZP úgy tekint, mint aki a maga személyes konzervatív politikai meggyőződéséből vezeti le saját állásfoglalását, akinek az álláspontjával nagyon sok ponton nem értünk egyet. De ez nem kommunikációs kérdés, hiszen magát az elnöki intézményt tiszteletben kell tartani, mert mégis csak fontos eleme a nemzeti egység megtartásának.
A kormány eredetileg azt szerette volna, hogy a lex Molt még hétfőn elfogadják
Nem volt ilyen szándéka a kormánynak.
Ezért volt hétfőn fél egyre összehívva a házbizottság ülése, legalábbis szocialista és fideszes képviselők ezt mondták.
Kifejezetten nem, sőt éppen ellenkezőleg. A kormány bizonyos frakciójavaslatokkal ellentétben éppen akarta azt, hogy ezt a javaslatot ne azonnal fogadjuk el. Éppen ellenkezőleg történt ez.
Még szerencse, mert most tőkepiaci szakértők keményen támadják a javaslatot, mondván, hogy a menedzsmentek bebetonozását szolgáló, a Mol–OTP-lobbi nyomására született, a tőzsde egészét veszélyeztető törvény.
Nyilván ezt a szakmai vitát le kell folytatni, de a kormány és a parlamenti pártok többsége ezt a kérdést nem így látja. Van abban nemzeti érdek, hogy a stratégiai jelentőségű magyar vállalatok felvásárlását átláthatóbbá, garanciális szabályokkal körülbástyázottabbá tegyük. Ez a szándék szerintem igazolható. A részletszabályokról érdemes vitatkozni.
A hírek szerint a szocialista frakció sem támogatja azt az elképzelést, hogy a költségtérítés szabályai változzanak.
Én ma [csütörtökön] levelet írok a házelnöknek és a frakcióvezetőknek, azt kérve a parlamenttől – hiszen ez parlamenti és nem kormányzati kérdés –, hogy ebben tegyenek lépéseket. Szeretnék ebben nagyon normálisan beszélni. Nagyon nehéz elképzelni egyetlen munkavállalót is, aki maga szeretné csökkenteni a fizetését. Ennek ellenére szerintem valamekkora lépést – olyat, ami mutatja az irányt – érdemes és kell tenni. Azért, mert jogosan háborít fel embereket, hogy akkora költségtérítést, mint amekkorát a képviselők kapnak, számla nélkül számoljanak el. Őszintén szólva egyszerre nem lehet ezt megszűntetni, mert nagyságrendileg 30-40 százalékokkal csökkenthetnének bizonyos jövedelmek, de el kellene indulni ezen az úton.
Még az első miniszterelnökké választása után azt mondta, hogy a pártfinanszírozás kérdését rendezni kell. Azóta annyi történt, hogy volt egy sokpárti tárgyalás, ahol nem jutottak semmire.
Ahonnan a Fidesz kivonult. Fogalmazzunk pontosan. Ameddig eljutottunk, annak alapján elkészült egy törvénytervezet, amit – elmondtam hétfőn a 48 pont egyikeként – októberben be fogunk nyújtani a parlamentnek.
Hogy elmondhassák, megpróbálták?
Hogy elfogadjuk, és megoldjuk a problémát, azért. Azért én végképp nem vállalhatok felelősséget, hogy a Fidesz mit támogat, és mit nem. El kell menni egy másik pártelnöki irodába, és ott kell feltenni ezt a kérdést.
Az önkormányzati reformnál nem várható egy olyan komplex javaslat, amiről a kormány legalább azt elmondhatja, hogy ő megpróbálta?
Egy éve túl vagyunk ezen.
Már az egyeztetésnek való nekifutáson.
Hány cikket tud megírni az Index szerkesztősége egy nap?
Khm. Nem mondhatunk konkrét számot.
Mindegy is, valamennyit. Hiába lehetne még száz másik ügyről írni, mert a világ tele van szépséggel, 80-at tudnak megírni. Ennek a kormánynak nem az a problémája, hogy azt látják róla, hogy lógatja a lábát, és nem csinál semmit. Nekifutni olyan ügyeknek, melyeknek a realitása borzasztó kicsi, de elviszik egy minisztérium több havi munkáját, hát ez dőreség. Ráadásul elküldtük az emberek húsz százalékát. Teljesen világos a mi álláspontunk ebben az ügyben. Ott van a törvénytervezetünk. Ha a legkisebb nyomát lehetne látni, hogy az ellenzéknek változik az álláspontja, azonnal ki lehet nyitni a kérdést.
Milyen állapotban van a párt? Nyáron voltak nagy felmérések, ezek elvileg feltárták, milyen problémák vannak. Nekünk eddig csak annyi derült ki, hogy minden harmadik szocialista párttag megyei vagy önkormányzati tisztséget visel.
Hát, van egy nagyon jó mutatónk. Miközben az elmúlt 17 év talán egyik legnehezebb évén vagyunk túl, a szocialista frakció létszáma ugyanakkora, mint egy évvel ezelőtt. Az MSZP-n belüli különféle áramlatok, platformok, nézetek nem estek egymásnak, a kormányból nem állt fel senki, sőt: az élet fintora, hogy a bennünket támadó nagyobbik ellenzéki párt frakciójának létszáma csökkent eggyel, nem a mienk. A politika már csak ilyen, azt tudom mondani, hogy megőrizte kormányzóképességét és politikai stabilitását az MSZP. Ez a legfontosabb.
Felmerült, hogy létrejön egy politikai bizottság, amelyik például a platformokat véleményezte volna...
Egy frászt. Kiben merült fel? Alapértékek bizottsága, az van. Olyannyira van, hogy most ősszel az értékek dolgában, ha úgy tetszik, identitás dolgában pártvitát kezdeményez egy addigra elkészülő, mindenki számára érthetően fogalmazott dolgozat alapján. Több vita is lesz. Lesz egy, ami az alapvető szociáldemokrata értékek és a modern kormányzás közötti összhang megteremtését szolgálja, és lesznek kifejezetten szakmapolitikai pártviták, a nyugdíjügyről például, az adóreformról, a közoktatásról. Ez új az elmúlt évek gyakorlatában az MSZP-ben. Ez igaz. De az is, hogy belekerült az alapszabályba, hogy valamennyi platformnak, tagozatnak meghatározott időnként – kétévente – értékeli a munkáját a választmány. De hát ez a normális. Mint ahogy minden helyen időnként valakik értékelik az egyes egységek munkáját. De politikai bizottságról nem hallottam.
Kóka János távozik a kormányból. Örül?
Az SZDSZ döntése ez, nekem egy dolgom van, tudomásul venni.
De ahhoz képest, amilyen a viszonyuk volt a kezdetekben, feszültebbé vált?
Nem, a mi személyes viszonyunk abszolút normális és kiegyensúlyozott. A szerepünkből adódóan mindketten képviselünk egy pártot, a két pártnak egy sor kérdésben nem azonos a véleménye, ez egy vitatkozós helyzet.
Kedden Kóka azt mondta, ön hibázott, amikor a Nabuccót álomnak, tervnek minősítette, és azt is mondta, hogy a ma esedékes konferencián jó lenne, ha a szavakban is a Nabucco melletti elkötelezettséget mutatna.
Én annál már nagyobb fiú vagyok, hogy egy ilyen kesztyűt felvegyek. Ami pedig a Nabuccót és a Kék Áramlatot illeti: mi mindig a Nabucco pártján voltunk. Az a megjegyzés, hogy a Nabucco ügyében az elmúlt öt évben alig van előrehaladás, az a realitásokról szól. Magyarországnak, ha kell, és ha lehet a vezetékek között választania, akkor a diverzifikáció mellett kell döntenie. Ez nem kérdés, ezerszer elmondtam, bolond az, aki annak örül, hogy egyetlen szállítója van. Bár ott lennénk, hogy lehetne dönteni egy alternatív forrásról. Nekünk az a dolgunk, hogy segítsük az alternatív források kiépülését, és ne nyugodjunk bele abba, hogy 2002 óta nyúlik ez a projekt, mint a rétestészta.
Hírek szerint Kóka János egyik lehetséges utóda Kákosy Csaba GKM-kabinetfőnök lehet, akit nem látna szívesen az MSZP frakciója. Van ellenérzés?
Nincsen semmiféle hivatalos jelölés. Nem tudom, hogy Kákosy jelölt, vagy nem jelölt. Én azt tudom, hogy a kormánynak tekintélyes emberekből kell állnia. A tekintély két forrásból származhat: vagy nagyon erős politikai legitimációból, vagy valaki befolyásos, megkerülhetetlen szakmai tényező. Én ezt a két tekintélyforrást látom, amit egy kormányban tudunk használni. Arra bátorítok mindenkit, hogy ilyen tekintélyforrásokat keressen, amikor jelöl.
Korábban deklarálta, hogy nincsen szükség választott pártpénztárnokra, aztán minden maradt a régiben.
Nem emlékszem ilyen deklarációra.
Kifejezetten kiegyensúlyozott viszonya Puch Lászlóval?
Kifejezetten.
Nincs rossz üzenete egy bizniszcenterbe költöztetni a pártvezetést?
Egy mások által is használt irodaház két emeletére költöztünk át. A Köztársaság teret sok oknál fogva el kellett hagyni. 2009-ben, amikor az EP választás lesz, azt az estét már egy új, végleges székházban fogja az MSZP eltölteni.
Sokak szerint ellehetetleníti a normális pártéletet
Nem mondják? Gondolják, itt zajlik a pártélet? Szerintem a pártéletnek egy igen kis szelete zajlik itt. Az MSZP és Magyarország első száz problémájában a székház nincs benne.
És a kormányzati negyed benne van Magyarország első száz problémájában? Szakértők szerint a projekt megvalósulhat abban az értelemben, hogy az épületek felállnak, de a kapkodás miatt az egyéb, rehabilitációs, területátalakítási tervek zsákutcába futhatnak.
Nem látok ilyen gondot. Tempósan kell csinálni egy városrész fejlesztését. Mi az a kérdés, amit nem vitatunk meg?
Úgy látszik, nincs túl nagy összhang a főváros és a kormány között. Az látszik, hogy lesz egy épület, de az nem annyira, mi lesz a Nyugati téri csarnokkal, avagy a környék közlekedésével.
Dehogynem. Majd lehet tudni. Egy hónapja hirdették ki az eredményt, annak van egy építészeti, és van egy városrendezési része, ez utóbbi bizonyos koncepciót tartalmaz. Én két nappal ezelőtt találkoztam az építészékkel – akkor láttam először a tervet – és a projekt vezetőjével, és arról számoltak be, hogy minden másnap találkoznak. Attól, hogy nem nyilvános, még zajlik a munka. A kérdésben foglalt állítás nem egyszerűen félrevezető, hanem téves.
De kezdjük a dolog elején. Itt örült demagógia van már megint a kérdés körül. A kormányzati központ az nem urizálás. Olcsóbb lesz, minden tekintetben. A legjobb spórolás, mert kevesebb pénzbe kerül, és közben egy városrész fejlődik. Az építeszek kiválasztása azt mutatja, hogy ezt meg tudjuk óvni mindenfajta gyanús kísérlettől. Olyanok nyertek, akik mindig messze voltak a politikától, fiatalok, modernek, külföldiekkel dolgoznak együtt. És egyébként meg az úgy van rendjén, hogy egy ilyet nem lehet elhúzni 12 évig. Soha nem szeretném, ha érdemi minőségi engedményeket tennénk. Nem is igénylem. A Közgáz-campust most avattuk, két év alatt épült fel a belvárosban. Két év alatt készült el! A Westend építkezése egy évig tartott.
A négyes metróé meg már tíz éve.
Tessék elmenni a főpolgármester úrhoz, és vele beszélgetni erről a kérdésről.
A kormány támogatja a négyes metrót, ehhez képest ön nem beszélget el a főpolgármester úrral, hogy mi is történik ott? Akár csak magánemberként?
A magánemberként folytatott magánbeszélgetéseimet sok oknál fogva nem mondom el. Másfelől a kormánynak van egy világos álláspontja, amit azzal fejezett ki, hogy befogadta a programot, elfogadtatta az unióval is, mint fontos fejlesztési programot. De mi abban elég határozottak vagyunk, hogy annyi pénzt tudunk adni, amennyit korábban mondtunk. Ez elsősorban nem a mi projektünk, ez a főváros projektje, megmondtuk mennyi pénzt tudunk hozzárakni, ha ők elszámolták magukat, ez az ő problémájuk.
Hogy érezte magát, amikor Horn Gyulát a saját születésnapján, le kellett vezetnie a színpadról?
Vannak alig megoldható emberi meg politikusi feladatok, amelyekben alig van tökéletes megoldás.
De ez közelítette azt?
Nem volt könnyű.
Szent Istvánnak is rossz volt, de nekünk se könnyű, sugallta parlamenti beszédében. Az államalapító megtalálta a megoldást, a felnégyelést. Szíve szerint ön is darabolna?
Szívem szerint okos kérdésekről beszélgetnék.
Olvasóink az Index Photoshop-pályázatán sokféleképpen ábrázolták önt, Neóként, Startrek-hősként vagy például Jézus Krisztusként. Melyik kép állt önhöz a legközelebb?
Nem láttam a képeket, csak halottam róla. Elég jól vagyok a bőrömben Photoshop nélkül, ha ezt megbocsátják nekem.