Kétezer gyermek nem lépheti át az iskola küszöbét

A súlyosan, halmozottan fogyatékos gyermekek esetében a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottságok döntenek arról, alkalmasak-e arra, hogy gyógypedagógiai iskolába kerüljenek. A súlyosan, halmozottan fogyatékosokat felmentik a tankötelezettség alól és az úgynevezett képzési kötelezettség alá esnek. A képzési kötelezetté minősítés gyakorlata azonban nem egyértelmű. Sem a közoktatási törvény, sem a vonatkozó miniszteri rendelet, sem az Oktatási Minisztérium hivatalos közleménye, sem pedig a szakértői és rehabilitációs bizottságok dokumentumai nem tartalmazzák a minősítésre vonatkozó diagnosztikus kritériumokat – olvasható a De juRe Aapítvány, a Budapesti Korai Fejlesztő Központ és a Kézenfogva Alapítvány közös jelentésében.

A szabályozás problematikusságára mutat rá az a tény, hogy a képzési kötelezettnek minősített gyermekek egy része ép értelmű. “A mozgáskorlátozottságot és a beszédképtelenséget egy szakmailag felkészületlen ember is észleli, de ezeknél a gyermekeknél az értelmi képességek meghatározása szakember számára is rendkívül nehéz és komplex feladat” - mondja Márkus Eszter, az ELTE Gyógypedagógiai Főiskolai Karának adjunktusa. Egy felmérés szerint a képzési kötelezettnek minősített gyermekek 92 százalékban kommunikációjukban akadályozottak, 71 százalékban mozgáskorlátozottak, 83 százalékban értelmi fogyatékosok. 16 százalékuk azonban ép értelmű.

Képezhetetlenek?

A súlyosan, halmozottan fogyatékos gyermekek intelligenciaszintje kapcsán a szakemberek gyakran bizonytalanok. A hagyományos IQ-teszteket ugyanis nem lehet náluk alkalmazni. Ezek a gyermekek mozgás- és kommunikációs problémáik miatt nem tudják megoldani a feladatokat, ez ugyanakkor még nem jelenti feltétlenül azt, hogy értelmileg súlyosan fogyatékosok lennének – hangsúlyozza Márkus Eszter. Az eredményeket a szituáció is befolyásolja. Még egy egészséges kisgyermeknél is gondot okoz, hogy egy bizottság, egy orvos vagy pszichológus előtt ne jöjjön zavarba. Még inkább érinti ez azokat a fogyatékos gyerekeket, akik a családtagokon, gondozókon kívül alig találkoznak „idegen” emberekkel.

A minősítést a földrajzi helyzet, illetve az egyenetlenül eloszló intézményrendszer is befolyásolhatja. Egy mozgáskorlátozott, középsúlyos értelmi fogyatékos gyermek Budapesten bekerülhet olyan speciális általános iskolába, ahol megfelelő nevelést, oktatást kap, és kortárs közösségbe jár. Ugyanez a gyermek vidéken, ahol nem épült ki a megfelelő intézményrendszer, kikerül a tankötelezettség alól. A gyermek ilyenkor legtöbbször otthon marad. Míg a hagyományos gyógypedagógiai iskolába járó gyermekeknek heti 20-30 óra oktatás és nevelés jár, a képzési kötelezettnek minősített gyermekekkel csak heti 3-5 órában foglalkoznak, akkor sem mindig megfelelően képzett szakemberek.

Mindenki oktatható

A súlyosan, halmozottan fogyatékos gyermekeket korábban a „képezhetetlenek” körébe sorolták. 1993-ban újdonságnak számított, hogy a tankötelezettség aleseteként létrehozták a „képzési kötelezettség” kategóriáját. Az Oktatási Minisztérium statisztikái szerint az elmúlt tanévben 2185 gyermek volt képzési kötelezett. Közülük 777-et otthon láttak el, 1408-cal valamilyen szociális intézmény foglalkozott, ezen belül 994-en bentlakásos intézetben voltak.

Ezek a gyermekek kiszorulnak a közoktatás rendszeréből. Elválasztva élnek a kortárs csoporttól, s ennek következtében számos szociális hátrány éri őket és családjaikat. A fogyatékosokat képviselő szervezetek szerint ezért sérülnek alapvető emberi jogaik. „Nincs olyan gyermek, akiről lemondhatunk, aki nem oktatható” – mondja Verdes Tamás, gyógypedagógus, a Kézenfogva Alapítvány munkatársa. A szervezetek azt szeretnék elérni, hogy a súlyosan, halmozottan fogyatékos gyermekek teljes mértékben bekapcsolódjanak a gyógypedagógiai iskolarendszerbe.

Ehhez fontos lépés lenne, ha eltörölnék a „nem beiskolázhatók” számára alkotott képzési kötelezettség fogalmát, s ezt a közel 2200 embert is beemelnék a tankötelezettek körébe. Verdes Tamás szerint ezek a gyermekek oktathatók, csak alapvetően más módszertan alapján, mint a többiek. Ők általában nem tudnak ülni az iskolapadban, számolni és olvasni sokuk egyáltalán nem, vagy csak később tanul meg, de megfelelő oktatással jelentősen javul az életminőségük – véli a gyógypedagógus. A jelenlegi törvény lényegileg azt a pedagógiai pesszimizmust fejezi ki, amely szerint ezekkel a gyermekekkel “nem lehet eredményt elérni”.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!