A Művészetek Palotája előtt az előzetes várakozásokkal ellentétben néhány tucat tüntető várta mindössze Gyurcsány Ferencet, miközben az Oktogonnál oszlatásra készültek a rendőrök.
Odabent a miniszterelnököt nagy taps fogadta, amikor az emelvényre lépett, valaki elkiáltotta magát, hogy "Éljen Gyurcsány!". A nézőtéren megjelentek a közjogi méltóságok, a kormány tagjai és a budapesti nagykövetek.
A miniszterelnök néhány perces beszéde első részében tegezve szólt a hallgatósághoz. "Hiszel a teremtésben (...) vagy talán magában a Teremtőben, hiszed, hogy Jézus értünk szenvedett vagy Mózes gyerekének vallod magad esetleg azt vallod, hogy nincs csodálatosabb, mint maga az ember. (...) Elindulsz tüntetni vagy tartod a törvényt, összetartozunk" – mondta.
A miniszterelnök az ünnepet nem szokványosnak nevezte, ezért elnézést kért, hogy nem hagyományos beszédet mond, mert annyi minden történt ma is. Gyurcsány szerint 1848-ban a legfontosabb nem az utcán, hanem a pozsonyi Országgyűlésben történt. Ma úgy mondanánk, reform. Polgári jogegyenlőség, sajtószabadság, a jobbágysors előli felszabadítás, sorolta.
Gyurcsány említést tett két ragyogó férfiról, Batthyány Lajosról és Petőfi Sándorról, akik másképp képzelték el ugyan az ország jövőjét, de mindketten vérüket adták a hazáért. A miniszterelnök a Kossuth-nótát idézve zárta beszédét: Éljen a szabadság, éljen a haza.