Természetesen nem csak Magyarországon dolgoztak az állampárt titkosszolgálatai. Az alábbi történet a Securitate egyik félig sikeres beszervezéséről szól, de nyilvánvalóan az egész kommunista-tömb titkosszolgálatára jellemző módszerrel. És néhány beszervezett módszerét is jellemzi.
A történet nem Magyarországon játszódik, de ismerve a kelet-európai titkosszolgálatok közötti hasonlóságot, akár itt is megtörténhetett volna.
Nagyapám Nagyváradon élt. A hatvanas évek közepén közalkalmazottként dolgozott. Ekkor környékezte meg a Securitate. Behívatták és "elbeszélgettek" vele, majd elétették a beszervezési nyilatkozatot.
Nagyapám se hős, se spicli nem volt, de mindig vallotta "az add meg a császárnak ami a császáré" elvet. Szorult helyzetéből mégis viszonylag elegánsan vágta ki magát. Minden iratot rezenéstelen arccal aláírt.
Ezután hazament, összehívta az összes közeli ismerősét és rövid beszédet intézett hozzájuk (talán pontatlanul idézem): "Mától kezdve a Szeku besugója vagyok, úgyhogy előttem semmi olyasmiről ne beszéljetek amiről jelentenem kellene". Ezzel kihúzta a méregfogát az egész beszervezési procedúrának. Néhány "semmiről sem tudok, semmit nem hallottam" típusú beszámoló után a Szeku végleg felhagyott a zaklatásával.
Így is lehetett, hősi tettek nélkül, mégis egyenes derékkal.
Szánthó János