Kis utazás: a '70-es, '80-as évek fesztiválja

Valami hasonló történik most is, mert a beharangozó sajtótájékoztató szerint a harmincasok generációjának fesztiválja nem kíván politikai dimenziókban mozogni. Pedig kénytelen, mert éppen a harmincasok vezetik az országot, jól-rosszul mindegy, de ez a generáció éppen mostanra ért be, gyökerei a nyolcvanas években, gyümölcsei pedig a kilencvenesekben, hogy kertészeti hasonlatokat is iderángassunk.

- Valóban nem lehet politikamentességről beszélni, de törekedni szeretnénk rá. Egyfajta védekezés ez azoknak a vádjaival szemben, akik minden harmincast nyomulós, törekvő embernek bélyegeznek. Ez a fesztivál fogja eldönteni, hogy tényleg létezik-e harmincasok generációja, amelyet - véleményünk szerint - akaratlanul is a Fidesz nyomott össze - mondta az Indexnek Pikó András, a fesztivál egyik szervezője.

Nosztalgia, nosztalgia, nosztalgia

A program összeállítása igazolja a törekvést. A kétnapos buli, és az azt bevezető reklámhadjárat már magában is egy nosztalgikus, de jó szándékú támadás azok ellen, akik már nem emlékeznek az építőtáborokra, a fénygömbös, travoltaanalóg Arató-féle discokra, akiknek már semmit sem jelent a pesti flaszteren való flangálás, és a ,,Wartburggal ki a Bükkbe kispajtások!"- jelmondatok különböző helyzetekben való felbukkanása. Mert, ha hinni lehet a sok derült szervezőnek, azért annak lehetett íze.

A fesztivál gyakorlatilag azt szeretné megmutatni, hogy fiatalnak lenni minden rendszerben jó, még akkor is, ha ez éppen egybeesik történelmünk egyik dicsfénytelen és matt korszakával. A lényeg: ,,Mi akkor csajoztunk, akkor rúgtunk be először, akkor voltunk fiatalok." Persze ettől még ,,szar volt a kádári palacsintában", de úgy tűnik puding volt a tetején.

A kis utazás: a nagy ötlet

Az ötlet egy filmmel kezdődött. A film a 31. Filmszemlén közönségdíjat nyert, és hogy nevesítsük is Búzás Mihály filmjét, A kis utazás-ról van szó. A cím parallel a Nagy utazással, (meg A kis Buddhával is persze,) de feltehetően a kultuszfilmeknek ilyen címet kell adni. A kultuszfilmeket pedig a modern reklámhadjárat legkifinomultabb és legárnyaltabb módszereivel kell bevezetni. Mint annak idején a Csinibabát, amely történetesen a '60-as éveket pécézte ki.

- Ez azért nem lesz olyan nagy kultuszfilm, mint a Csinibaba, de a film adja magát, és népszerű lesz, mivel olyan dolgokat mutat be, amelyek meghatározták a korszak szellemiségét - mondta Prukner Pál, a Budapestfilm reklámigazgatója. A fesztivál ötlete is a film miatt valósulhatott meg, mondhatni ez volt a mozgatórugója, az utolsó lökés a generációs öntudat kialakulásához. A szervezők három hónap alatt készítették elő, és valósították meg az elképzelésüket, amely a hetvenes-, nyolcvanasévek valamennyi mára már valóban kultikus dolgát kitárja és megmutatja.

Programhegyek között zakatol a vonat

Művészeti szamizdatok kiállítása a '70-es, '80-as évek szubkultúráinak kelléktörténete, nemzedéki fotópaletta, kerekasztalbeszélgetések médiáról, gazdaságról, szocialista autófelvonulás az Almássy sétányon, Commodore-terem, ahol tv-teniszt játszhat a nosztalgikus kompjútertisztelő, meg sportközvetítések, intervíziós hangulat, tűrés, támogatás, tiltás.

A Pesty-Archívból eredeti felvételekről tűnik vissza a tüntetések nemzedéke, a kor példaképei szintén ott lesznek, és hadd emeljem ki ezek közül önkényesen Ebedli Zoltánt, és nem azért, mert ő speciel hiányzott a mexikói aranycsapatból. Persze a programszámok között a mai kor is képviselteti magát, Kispál és a Borz, ahogy a Csinibabában, meg aztán DJ Palotai, és DJ Yonderboi, de ez már csak éjnek idején, amikor a harmincasok hazamentek, és a gyermekekre vár, hogy a ,,Ki az igazi vadóc májer?" játékot játsszák

Eljön-e a miniszterelnök?

Hogy valóban létezik-e harmincas generáció, ettől a ponttól pedig teljesen érdektelen, mint ahogy az is, hogy Orbán Viktor ott ül-e az első sorokban, vagy intéz-e szakmai kérdést Ebedli jobb lábához, vagy partalanul vitatkozik Seres Lászlóval, és a beszélgetés végén amolyan családi programként végigvezeti gyermekeit valamely fotókiállításon, akik eddig még sohasem látták a papa másik arcát.

Pedig mindenkinek volt, a kérdés csak az, hogy melyik a provokatívabb: ezt bevallani vagy ezt elhallgatni.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!