Vörös bor, narancssárga sör

Este hétkor még úgy tűnik, hogy csak Olaszországban és Peruban volt ma választás, a belvárosi kocsmákban még akkor is többen szurkolnának a tévék és kivetítők előtt, ha nem MSZP-Fidesz meccs lenne, hanem mondjuk Togo-Svájc világbajnoki csoportmérkőzés. Az irredenta nótákat is kínáló zenegépéről híres Hunter söröző a választás ellenére zárva a Dessewfy utcában, sőt vele szemben a Picassóban is fel vannak pakolva a székek. Otthon, a tévéfotelban söröznek a belvárosi szavazópolgárok?

A Wesselényi utcai Szóda ugyan nyitva, de még egy használt Junosztyot sem lőttek be erre az alkalomra, a Nagymező utcai Eklektikában pedig fél nyolc körül még csak az antennának keresik a helyet, hogy ne zizegjenek annyira a Tv2-n az oszlopdiagramok és a táblázatok.

Itt állítólag este nyolckor indul a választási szurkolás, többen asztalt is foglaltak az alkalomra, mi addig is átnézünk a Stefánia úti Tücsök sörözőbe, ami talán az egyetlen hely Zuglóban, ahol Nagy-Magyarország-térképek alatt lehet eszméletlenre részegedni, és még hideg barna sör is van.

20:21 Tücsök

- Kinek drukkolunk? - kérdezem, hogy még az elején felmérjem a helyzetet.

- Szerinted? - kérdez vissza egy kissé unottan felesező fiú, és narancssárga pólójára mutat. Majd a narancssárga nadrágjára. Végül narancssárga farmerdzsekijére. Képben vagyunk.

A Tücsökben csak a pultosnő és néhány törzsvendég unicumozik a választások tiszteletére, csak néha dobja fel valaki egy-egy kósza "ez az!" felkiáltással vagy biztató "szép volt!"-tal a hangulatot, egyébként csendben nézik a közszolgálati televízió választási műsorát. Valaki ugyan felveti, hogy nézhetnék a HírTv-t is, de végül megállapodnak abban, hogy ott csak unalmas elemzések mennek, és maradnak inkább az MTV-n.

Még a szavazatszámlálás elején vagyunk, a lassan szállingózó részeredmények még a Fidesz fölényes sikerét vetítik előre, mindenki elégedett, határozottan nő a sörfogyasztás, és csökken a felesek közé beiktatott szünetek ideje.

Amikor az SZDSZ felkúszik öt százalékra, csak egy konszolidált, polgári "baszdmeg" a reakció, sőt a tulajdonosnő még akkor sem aggódik, amikor az MSZP oszlopa háromnegyed kilenc körül lassan nőni kezd. Csökken a különbség.

- Ha nyerünk, hajnali fél hatig ünneplünk - mondja a pultosnő, majd azért félve hozzáteszi, hogy neki reggeli hatkor fürdőbe kéne mennie.

- Ha Orbán nyer, a vendégeim vagytok egy pezsgőre - licitál a pultosra a hely tulajdonosnője, de mi inkább elindulunk Budára, a Magyar Nemzet publicistái által sokat emlegetett Tiktak presszóba.

21:18 Tiktak

A Böszörményi úti presszó (Pilhál György törzshelye, de persze a nemzetes újságíró sehol) már tele van, mindenki a tévét nézi, vagy inkább a tévé közvetlen közelében gyümiző szerencsejáték-függő hátát. De hát őt nem lehet elküldeni. A faberakásos Nagy-Magyarország térképpel díszített pult körül állókon éppen érkezésünkkor fut végig a kétségbeesés, a Fidesz előnye három százalékra apadt, amíg a taxiban ültünk.

- Még most is van esélyünk, de a második fordulóban biztosan nyerünk - elemzi a helyzetet egy ötvenes, szakállas választópolgár, majd rendel még egy felest. A csapos ennek ellenére feszült, fél, hogy az MDF be sem jut, ezért időről-időre akadozik a kiszolgálás.

- De hát te pirosban vagy! - vetem oda egy fiatal lánynak, aki barátjával a pult felé igyekszik. A lány narancssárga sálját mutatja válasz helyett, de azért később megjegyzi, hogy hát nem árt mindenre felkészülni. A barátja csak nevet.

Amikor az MDF már 4,97 százalékon áll, tehát kissé oldódik a hangulat, hirtelen megcsörren a presszó nyilvános telefonja, és mivel senki nem akarja meghallani, végül én veszem fel a kagylót.

- Tamást keresem! - mondja a hang, én pedig magasra emelem a kagylót, hátha megtalálom azt a bizonyos Tamást. A csapos az. Nem hallom a részleteket, de az biztos, hogy a telefonáló az Indexről beszél, a csapos meg hümmög, hogy "Besúgó? Itt?", és feltűnően értetlenkedik mindehhez.

Szélesen mosolygok, és közben körülnézek a kocsmában. Valószínűleg csak minket nem ismer a helyiségben, és számításaim szerint legfeljebb két-három percre van szüksége ahhoz, hogy erre ő is rájöjjön. Újból rámosolygok, és a szeméből látom, hogy kevesebb idő is elég volt neki.

Ugyan semmi nem kényszerít minket erre, mi mégis távozunk, de csak azért, hogy visszanézzünk az Eklektikába, hátha sikerült végre beállítani azt az antennát.

22:02 Eklektika

A tévé behangolása szemmel láthatóan kudarcba fulladt, hiszen a kivetítőn az ATV internetes streamingje fut, kicsit szemcsés a kép, de legalább még egy banner is betolakszik a képbe. Az asztaloknál egykedvűen vacsoráznak, amikor a részeredményekről kérdezünk, az egyik vendég cinikusan csak annyit válaszol, hogy az MSZP, meg a Fidesz már biztos bejutott.

- És a Szadesz? - kérdezek vissza, mire csak egy rezignált "Ja, azok is" a válasz, úgy tűnik, mintha itt mindenki kiégett politológus lenne, akiket már rég nem hoz tűzbe a politika. Azért a megyei listák részeredményeinek feltűnésekor halk, alig halható moraj fut végig a termen: a Fidesz ebben a kimutatásban még pár százalékkal veri az MSZP-t. De csak ebben a kimutatásban, így pár pillanattal később már mindenki újból egykedvűen folytatja a vacsorát ott, ahol abbahagyta. Továbbállunk.

23:21 Akácfa söröző

Az Akácfa utcáról elnevezett sörözőben éppen a Váradi Roma Café szól, amikor megérkezünk. Az egyik tévén egy szolid erotikus film megy, a szépen bevilágított, túlsminkelt típusból, de a másik tévén az RTL Klub választási műsora fut rendületlenül. VV Szabolcs elemzi az eseményeket.

Három ember támasztja a pultot mindössze, az egyik halkan kommentálja az eseményeket ("Azért szeretem a Gyurcsányt, mert csak 42 éves, de van gógyija"), a másik lelkesen bólogat, a harmadiknak pedig már csak artikulálatlan tetszésnyilvánításra futja. ("Maszop, Maszop!")

- Azért be kell vallanom, utálom ezt a Hillert, bár kommunista, de akkora segg, mint egy fasz - jegyzi meg a halkan elemző törzsvendég, az óbégató pedig a lelkes maszopozás közben váratlanul elhányja magát. Vérvörös massza önti el a kőpadlót.

- Voltam a Hősök terén, minimum ötven-hatvan ezren voltunk kint, a Fidesz naggyűlésen pedig legfeljebb tízezren. Na jó, legyen tizenkétezer - elemez tovább a törzsvendég, ügyet sem vetve arra, hogy éppen a lába előtt jár a felmosórongy fehéren habzó csíkokat húzva a hányadékban.

- Húsz év uralom, mi? - kiált fel az eddig csendesen bólogató vendég, amikor a Fidesz párszékházát kapcsolják, ahol éppen Orbán Viktor elemzi a "döntetlen közeli" helyzetet.

Pár pillanattal később felüvölt a sarokban a "Támad a Mars!"-ihlette flipper. "Destroy all humans!" - recseg a hangszórókból, majd nemsokára újból erőre kap a zenegép is. Bódi Guszti és a Fekete szemek.