Alkotmányellenes a frissen szabadult elítéltek megfigyelése

Alkotmányellenesek a rendőrségi törvénynek a bűnmegelőzési ellenőrzésre vonatkozó rendelkezései - mondta ki az Alkotmánybíróság kedden Budapesten, nyilvános ülésen kihirdetett határozatában. A rendőrségi törvény 1999-es módosítása teremtette meg annak a lehetőségét, hogy a bíróság egyes esetekben - a rendőrség kezdeményezésére - a háromévi szabadságvesztésből szabadult elítélteket egy évre bűnmegelőzési ellenőrzés alá helyezze.

Megsemmisült

Ugyancsak alkotmányellenes a rendőrségi törvény ezen szabályaihoz kapcsolódó belügyminiszteri rendelet, valamint a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló törvénynek a bűnmegelőzési ellenőrzés elrendelésére vonatkozó szabálya is. Elhangzott, hogy a támadott rendelkezéseket az Alkotmánybíróság a határozat kihirdetésének napjával megsemmisítette.

Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy a bűnmegelőzési ellenőrzésre vonatkozó szabályok nagymértékben kidolgozatlanok, ami a jogintézmény működését kiszámíthatatlanná és ellenőrizhetetlenné teszi. Az alkalmazással összefüggő egyes részletszabályok hiányoznak, a meglévő rendelkezések pedig a szubjektív vagy akár az önkényes jogértelmezésnek teret adó, bizonytalan fogalmakat tartalmaznak. Hiányoznak továbbá az eljárási garanciák, és nem megfelelő a jogorvoslat szabályozása sem.

Jogbiztonság

"A jogintézményre vonatkozó normák gyakorta összeütközésbe kerülnek a büntető anyagi- és eljárásjogi, valamint a büntetés-végrehajtási jogi szabályokkal is" - mondta ki a testület. A határozat megállapította, hogy mind a rendőrségi törvény, mind a kapcsolódó jogszabályok rendelkezései sértik a jogbiztonság követelményét, és alapvető jogok alkotmányosan meg nem engedhető mértékű korlátozásához vezetnek.

"A szabályozás módja pedig sérti a bíróság és az ügyészség alkotmányos helyzetével és feladataival összefüggő alkotmányi elveket, a bírói függetlenségre vonatkozó követelményeket és a személyes adatok védelmével kapcsolatos jogelvet" - fejtette ki határozatában az Alkotmánybíróság. A testület ugyanakkor rámutatott arra is, hogy a közrend és a közbiztonság védelme olyan alkotmányosan elismert államcélok, amelyek indokolttá tehetik rendészeti eszközök és eljárások alkalmazását, ezek szükségességéről a jogalkotónak kell döntenie.

Úgy rossz, ahogy van "[..]régi-új fegyver a szervezett bűnözés elleni küzdelemben a bűnmegelőzési ellenőrzés, ami jogilag már több mint négy éve létezik, csak éppen Csipkerózsika-álmát aludta a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 35. paragrafusában. Ennek pedig egész egyszerűen az volt az oka, hogy gyakorlatilag alkalmazhatatlannak bizonyult. Nem derült ki többek között, hogy milyen bíróságnak milyen eljárásban kellene jóváhagyni, a határozatot. De még az sem, hogy a bíráknak mit kellene mérlegelniük, hiszen a törvény egyáltalában nem utalt semmiféle szempontra. Az ellenőrzés valójában azt jelenti, hogy ha valaki legalább két év, szándékos bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztésből szabadul, illetőleg visszaesőként került bármennyi időre rácsok mögé, akkor a büntetés letöltése után legfeljebb további egy évig rendőri kontroll alatt állhat, vagyis a rendőr a lakóhelyén bármikor felkeresheti. A mostani javaslat némileg korrigálja a korábbi szabályozás teljesen elmaszatolt jogi megoldásait, az alapkérdésre azonban nem válaszol. Arra tudniillik, hogy mi az értelme és célja az egésznek. A társadalomba való visszailleszkedés elősegítése aligha, hiszen maga a jogszabály csak annyit kíván meg, hogy az ellenőrzés azt ne akadályozza. Ennél humánusabb és a tapasztalatok szerint célszerűbb is a pártfogó felügyelet, amit a büntető törvénykönyv 82. paragrafusa határoz meg. [...] A rendőrség egyszerűen adatforrásnak kívánja használni a volt elítélteket. A szervezett bűnözés elleni harcban viszont ennek sem lehet sok hozadéka, hiszen az igazi profik az ellenőrzés tényének tudatában - mert arról azért határozatot kapnak - nyilvánvalóan nem fognak bűnöző kapcsolatok építésébe kezdeni, vagy az ilyeneket felújítani, legalábbis kellő konspiráció nélkül, beleértve az engedélyhez kötött eszközök (például telefonlehallgatás) elleni védekezést is. A kisebb kaliberű bűnözőket viszont hasonló megfontolásból a profi csoportok fogják kirekeszteni a lebukás kockázatának csökkentése végett. A bűnmegelőzési ellenőrzés tehát úgy rossz, ahogy van. Toldozgatás-foldozgatás helyett egyszerűen ki kellene dobni." Szikinger István - A maffiatörvény szelleme (2003) [www.mancs.hu]