Nincs több öngyilkos merénylet

Hétvégére a polgár hetilapokat vásárol, hogy azokat olvasgassa majd a fülesfotelben. Nézzük, mi van az aktuális Magyar Narancsban, Heti Válaszban, 168 Órában és a Demokratában. Az Ést nem nézzük, mert az csütörtökön még csak bizonyos helyeken kapható, és ezúttal nem jártam bizonyos helyen.

A HVG jó tartalmasnak ígérkezik, ha nem is izgalmas annyira, mint a később következő szubkultmagazinok, de van abban minden, úgyhogy nem sorolom. A bratyizós interjú alanya ezúttal Lázár Tizennyolcmillió János hódmezővásárhelyi polgármester, akit a költségtérítésről nem kérdeznek ugyan, de kiderül legalább, hogy "imádja a képzőművészetet", vannak is festményei a falon, szóval jó helyre ment a della. Remélem, nem hagyja a kasszában a családi pótlékot sem.

A Heti Válasz viszont nem ígér ezen a héten sokat; a kötelezőt hozza csak, meg egy Rúzsa Magdi-interjút. Az énekesnő képéhez azonban sikerült olyan szöveget találni, ami megidézi a népszerű hungarista-pszichopata szájt címadásait: Helsinkibe készül a lejugózott énekesnő.

A Mancs címoldalán Soros György látható sötétbarnás gázban, gyertyafénynél, ugyanis ez a megvilágítás a lap védjegye mostanában. Azért van a címlapon, mert a főszerkesztő interjút készített vele, elsősorban Irakról. Soros elmondja Bush helyett, hogy ez biz el lett kúrva. A legmarkánsabb megállapítása az, hogy ha Bush nem is biztosan, de Dick Cheney minden bizonnyal az idióták azon csoportjába tartozik, akik szó szerint értik a bibliát, és tevőlegesen igyekeznek előidézni az Armageddont.

A lap szerkesztőségi jegyzetében azon örvendezik, hogy legalább azok az utolsó csirkefogók, akik az Eb-pályázat körül forgolódtak, nem jutnak még több pénzhez. Van még egy visszatekintő anyag az 1957-es május 1-ről, ami ismeretterjesztésként érdekes lehet.

A Demokrata fedőlapján Kövér László fél arca, mint Jean-Michel Jarre a Magnetic Fields borítóján, illetve Hiller Haver az emlékezetesen meghekkelt terveken. Nem cseréltek benne lemezt, a heti penzumot mondja fel: "Nem várhatunk 2010-ig". Belül ilyet szól: "Anélkül, hogy racionális érvekkel alá tudnám támasztani, sokkal bizakodóbb vagyok, mint 2002 után."

Van még a lapban egy csomó bornírt publicisztika, Bencsik szokásosan tökhülye jegyzetével együtt, viszont itt jegyezném meg, hogy a Demokratánál dolgozik egy Ungváry Zsolt nevű figura, akinek az írásain rendre nevetni szoktam, most két ízben is. Ami még a Demokratában jó szokott lenni, az a lapvégi interjú különféle patkolókovácsokkal és bognárokkal az életükről, most viszont pont Pörzse Sándorra került a sor.

A 168 Óra címlapján Orbán Viktor ordibál azzal a képaláírással, hogy "A rockbanda dobosa". Az ehhez tartozó cikk sajnálkozva tekint vissza a Fidesz elnökének ifjúságára, és külföldi lapvéleményekkel támasztja alá, hogy Orbán populista kváziördög volta nemcsak afféle szerény vélemény, hanem tény, tény, tény. Egyébként 3252 napja nem tudjuk, kicsoda Josip Tot.

Haditechnika iránt érdeklődő, nemzeti érzelmű fiatalként rengeteget tanultam Almási Miklós Bácsi cikkéből: szerinte ma már "nagy cirkálók" "száguldoznak" "észrevétlenül", mert "újraindult" a "fegyverkovács iparág", holott a hidegháború végén úgy tűnt, hogy ilyesmi nem is kell. Végül is majdnem úgy van, a jereváni rádió pont jó a 168 Órának, és különben sem ez a lényeg, hanem az, ahogy Almási megoldja az öngyilkos merénylők problémáját. "Az önmagát felrobbantó terrorista biztos szorong (vagy eufóriában van), tehát sajátos testszaga van: egy közepesen kiképzett kutya is fel tudja fedni."

És akkor már csak a párkapcsolati vagy bármi egyéb okokból szorongókat kell kiválogatni egy másik kutyával, gondolom.