Kivel csókolózott Szili Katalin Orfűn?

Bolgár György, a kormányba szerelmes sajtó Rocco Siffredije helyére igazította az Európai Értelemben Vett Szocialista Ütvefúrót, ami reggelente, tekintve a fideszesek által joggal rettegett testrész kvalitásait, szkandervilágbajnokhoz méltó tett, majd bátran kimondta: ".. a magyar társadalom - nem utolsósorban Orbán Viktor tudatos politizálása miatt - hangulati demokráciában él a realitások demokráciája helyett." (Népszava, 7-dik oldal)

Azt a kriptonácibőrbe bújt, jószándékúállapolgárokatmegtévesztő tematizálvamanipuláló retrográdjobboldali úristenit, hol a becsomagolt kisbőröndöm? - pattant föl a szemem, hogy az ígéretes indítás után a következő félórában kedvenc szervem fölső héja mélyebbre ereszkedjen Horváth Ágnes népszerűségi indexénél is.

Újságot olvastam ugyanis, egy jó nagy kazallal, a díványra kucorodva, ami egyébként a második legkedvesebb szórakozásom Kiss Péter leendő kancelláriaminiszter rajzfilmállatokhoz való hasonlítgatása után, de ezen a romantikus, döglesztően meleg hajnalon nagyobbat csalódtam, mint egyszeri kereszténydemokrata a drogbarlangban.

Egy büdös sort sem

A napilapoknál eltöltött öt év alatt egy rakás, az olvasók körében végzett közvélemény-kutatást láttam, amik mind azt mutatták, hogy a napilap-fanok relatív többsége egy büdös sort nem olvas el az újságból, egész cikkekről nem is beszélve, hanem megmaradnak a címek, esetleg a kövérrel szedett bevezetők első mondatának átfutásánál. Na nézzük, mit kap ma a tipikus többségi olvasó!, mondtam magamban, azzal egy éppen szolgálatba lépő rebiszes lendületével a címekre vetettem magam.

Mintha leeresztett vizű medencébe ugrottam volna, bicskamozdulattal.

Csörgedező cseresznyevér

Pedig óvatosságból a tuti favorit Szabad Földdel kezdtem. Az Eszes kertje kellel, a Kerüljük el a hőgutát! és a Drága élelmiszer! rendben voltak, a Rikő egy basztard meg kifejezetten gondolkodóba ejtett, úgyhogy ebbe a cikkbe bele is olvastam - Az Érdi Bőtermő és a és a Prímás meggyek edénynyalábjaiban csörgedezik cseresznyvér - aztán már csak azt motyogtam magam elé, hogy nekem vannak tök rendes cseresznye barátaim is, míg ki nem sasoltam, hogy a rikő az a ribiszke és a köszméte szerelemgyereke.

Szóval itt még nem volt baj, a kemény információk, úgyis mint hard news világában azonban a jelek szerint nincsen se szezon, se uborka. Quo vadis Magyarország, amikor a Magyar Nemzetben az a legütősebb cím, hogy Szászország a korrupció hálójában vergődik? Hát már a Szilvásy-fiúk sem sompolyognak elő a legsötétebb zugokból? Hát ennyit érdemel Kiss Péter? Az egész lapban egy darab szórakoztató mondatot találtam - A lokálpatrióták hangsúlyozzák: nem a súlyos és életveszélyes gyermekek ellen kívánnak fellépni - úgyhogy hirtelen kisodródtam a szélsőbalra, kézbe véve a Népszavát.

Csillagközi kommunisták

Mit mondjak, két szolidan marosánista címen kívül itt sincs semmi. Merre tovább, Széchenyi-kártya? és A kormánynak őszintén kell beszélnie a problémákról. Ennyi? Hogy fogjuk így megállítani a Fasiszta Fenevadat?

Talán majd a Népszabadság. Elvégre a baloldal arról híres, hogy úgy tematizál, ahogy más a levegőt veszi. Hát nem ma, az biztos. A "régi idők címeiből"-sorozat persze folyatódik: a Gyurcsány áthidaló reformjavaslata már-már valamifajta reneszánszt sejtet, az Átjárás, de még nem hídverés talán arra utal, hogy Korom Mihály 1971-ben állítólag teljesen véletlenül megtalált egy csillagkaput, de annyira berúgott, hogy csak 14 évvel később jelentette ezt be egy PB-ülésen, de akkor is kivezették. A Népszabadság ma igazán csak egy fej-fej melletti alcím-rangadóval kényezteti el az olvasókat, kérem foglaljanak állást a Lakmuszpapírkorára emlékezett a fél évszázada alapított Egyetemi Színpad vs. Szinglik játszótere a realitások talaján-versenyben!

Nem jött be Fridinek

A mai Sportban Ralf Schumacher saját sírját ássa, a Blikkben is maximum azon mosolyogtam - ráadásul abszolúte önző okokból, hogy Fridit kirúgják az ATV-től. Úgy látszik, a kormányimádó Index-gyalázás mégsem annyira közönségvonzó tematika egy tévéműsorhoz, bruhaha.

Szóval hervadtabb voltam, mint az egyszeri szakállamtitkár, aki képtelen volt kimondani, hogy "reformdinamika", amikor az újsághalom utolsó lapja került a kezembe. Méhellenségek és a köpű állatvilága - ízlelgettem a legelső címet, aztán amikor kicsit lejjebb tévedő szemmel azt olvastam, hogy A kaptár homálya külön kis világ, no meg hogy hóhér szerepét betöltő vírusok, innentől nem volt megállás. (Ja a köpű fatörzsből készült, és a méhek legrégebbi lakása volt, míg rá nem kaptak a XII. kerületi kertkapcsolatos ingatlanokra.)

Trendi életet él az atka

Az atka elleni védekezésben napjainkban is nagy a bizonytalanság. Szaporodása versenyfutás az idővel, ezért életmódjának gyenge pontjaiból érdemes kiindulni. Ilyen például, hogy - nem, nem jár minden este a Szódába és nem szaladt el vele a ló a könnyűdrogfogyasztásban - a sejt fölső részét ürülékével megjelölve ad találkát fajtársainak. Na, ez az igazi szórakoztató sajtó. Ha Ön hosszan tömegközlekedik a munkahelyéig, azonnal szerezze be a Méhészetet!

Van itt minden. Életmód - Méheink úgy érezhetik, mintha egy füstös kocsmában élnék le az életüket -, állatos szex - A párzás irányítása nehezebb, mint más haszonállatnál, szinte rákosista-gerőista stílusú rovarmegbélyegzés, ami egyes keveset petéző anyák elleni kirohanásban kulminál, krimi - Az engedély nélküli méhanya-forgalmazók szankcionálhatók -, és rasszista ízű kiszólás - idegen származású sárga méhek.

A Méhészetben található a mai magyar sajtó legjobb, akácokkal foglalkozó riportja, ami a príma Az idei akácvirágzás II. címet viseli. A zseniális következtetést - Az öröm és bánat kérdése - úgy gondolom - helyi szinten dőlt el - a méh-ember kapcsolat legéletigenlőbb magyar nyelvű megfogalmazása követi: Valami hihetetlen gyönyörűséget és optimizmust kezdtem magamban érezni. A méhek is hasonlóan érezhettek, mert most már zsongásukban nemcsak zenét, hanem egy valóságos szimfonikus zenekar erős dallamait véltem hallani a kaptárak között járva.

Innentől címszavakban annyit, hogy az aktuális Méhészetben található a XXI. század legjobb

- helyreigazítása: Szaklapunk májusi számának 4. oldalán olvashattunk a Rózsaszín AC-akácról. Tévesen jelent meg a következő sor: "...a Robinia ambigua poic. Decaisneana kulturváltozat valószínűleg nem mágneses...." Az utolsó szó helyesen: magnemes.

- szlogenje: Előre a korszerűbb, praktikus mézadagolásért!

- nekrológcíme: Elment a "legjobb keretméret" ajánlója

- cikkindítása: Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, hogy amikor valami nagyon tetszik, vagy valamilyen különös, érdekes élményben van részem, akkor kényszert érzek arra, hogy ezt másokkal is megossszam. Az igaz, hogy kb. egy éve az egyik mecsekaljai jegyzetemben azt ígértem, hogy a medvehagymáról soha többé nem írok, de most mégis ezt kell tennem, mert a téma ezzel kapcsolatos.

- Politkusszex-leírása: Az (Orfűi Medvehagyma Fesztiválon, a szerk.) jelen lévő újságírók és fotósok közepette éppen egy tavalyi elmaradt gesztusomat pótolva, a házelnöktől köszönetképpen még egy puszit is kaptam. Na ez azért nem egy "Brezsnyevi csók" volt, amely a megbonthatatlan testvéri barátság és a teljes nézetazonosság jegyében született, de azt hiszem abban a pillanatban a legfontosabb őszinte emberi érzés, a (felebaráti) szeretet motiválhatta.

És akkor még nem is beszéltünk Ifj Stencli Ferenc egyetemi hallgató diplomamunkájáról, ami egy kísérlet, hogy kiderüljön, melyik ízlik jobban az embereknek, a termelői vagy a hamisított méz.

Olvassanak tehát szaklapokat, jó szórakozást!