A pócspetri per: a „rendőrgyilkos” falu

2021.06.11. 15:42
1948. június 3-án az esti litánia után tömeg vonult a szabolcsi Pócspetrin a községháza elé, tiltakozva a helyi egyházi iskola megszüntetése ellen. A lökdösődés közben az egyik rendőr halálosan megsebesítette magát. Rákosiék a lövésért az egész falut felelőssé tették. A rögtönítélő bíróság 73 évvel ezelőtt, 1948. június 11-én hirdette ki ítéletét.

1948. május 15-én jelentette be Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter, hogy a kormány beterjeszti az iskolák államosításáról szóló törvényjavaslatot. A katolikus egyház – élén Mindszenty József bíborossal – tiltakozott az intézkedés ellen.

Takács Gábor őrvezető puskája

Június 3-án este a szabolcsi Pócspetrin Asztalos János plébános felhívására az esti litánia után a tömeg a községháza elé vonult, ahol a kisközség képviselő-testülete az egyházi iskola megszüntetéséről tárgyalt. A hívek követelték a tanácskozási jegyzőkönyv kiadását, illetve a vallásoktatás fenntartását. Néhányan megkíséreltek bejutni az ülésre, ezt az ajtóban őrt álló két rendőr próbálta megakadályozni. A náluk lévő puskával elkezdték leszorítani az embereket a lépcsőről. A dulakodásban egy riasztólövés is eldördült, majd Takács Gábor őrvezető csőre töltött puskája a lépcsőhöz ütődve elsült, és a lövedék halálra sebezte a rendőrt. A községet azonnal megszállta a Belügyminisztérium Államvédelmi Osztálya (ÁVO), kijárási tilalmat rendeltek el, a kihallgatásokon pedig a község szinte minden lakóját bántalmazták. A korabeli hivatalos jelentések szerint első körben 28 embert vettek őrizetbe.

A pócspetri per a Rákosi Mátyás vezette magyar kommunista rezsim koncepciós pere volt, hogy megtörjék a Magyar Katolikus Egyház társadalmi befolyását.

Rákosi már a történteket követő éjszaka azzal hívta fel Péter Gábort, az ÁVO vezetőjét, hogy Pócspetrin lázadás történt, és ezért azonnal oda kell utazni. Péter Gábor először Décsi Gyulát, az államvédelmi osztály nyomozóját küldte a faluba, azonban utasítást kapott Rákositól, hogy személyesen is utazzon oda, és vigye magával Kádár Jánost, aki akkoriban a Magyar Kommunista Párt főtitkárhelyettese volt.

Többnapos vallatás, fizikai erőszak

Mikó Zsuzsanna főlevéltáros A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa működése és ügykezelési gyakorlata (1957–1963) című tanulmányában írja:

A vallomásokból kitűnik, hogy a falut még aznap körülzárták, valamennyi férfit összeterelték, akiknek egy napig egy udvaron kellett állniuk. Eközben folytak a kihallgatások, amelyek során a vallomások kicsikarása érdekében a veréstől sem riadtak vissza. A cél elsősorban az volt, hogy Rákosi utasításának megfelelően bizonyítani tudják: a pap volt a felbujtó, és szándékos emberölés történt. A többnapos vallatás és a fizikai erőszak ellenére sem sikerült tanúvallomást kicsikarni a falu népéből.

Két nappal később bekapcsolódott az ügybe Rajk László belügyminiszter is, aki Tímár Istvánt, az ÁVO helyettes vezetőjét instruálta. Rajk szerint azt kellett bizonyítani, hogy Asztalos János már hetek óta uszította a falu lakosságát. Ez szerinte abban nyilvánult meg, hogy felolvasta Mindszenty József bíboros pásztorleveleit, és azokat kiegészítette a rendőrség és a Szovjetunió elleni uszító beszédekkel. Tímár ennek megfelelően kizárólag Asztalost hallgatta ki Pócspetrin, mert nem volt feladata az emberölés körülményeinek vizsgálata. Rajkot egyáltalán nem érdekelte, hogy szándékos vagy gondatlan emberölés történt-e, vagy netán dulakodás közben halt meg a rendőr, őt – Tímár 1989-es vallomása szerint – kizárólag a Mindszentyvel szembeni elkeseredett harc foglalkoztatta. Ehhez képest a faluba elsőként érkező Décsi Gyula június 4-én arra a következtetésre jutott, hogy a puska dulakodás közben sült el.

Rákosi és a statáriális bíróság

A kommunista vezetést azonban a tények nem különösebben izgatták, Rákosi nyomatékos kérésére Ries István igazságügy-miniszter a bíróság elnökét a statáriális bíróság összehívására utasította, míg az ügyészséget arra, hogy a pap ellen emeljenek vádat felbujtás címén.

Egy héttel a történtek után már tárgyalta is a Budapesti Büntető Törvényszéken Olti Vilmos bíró tanácsa Asztalos János plébános, Királyfalvi Miklós segédjegyző, Som István tanító, Kremper Ferenc napszámos és Vitéz Gábor földműves büntetőügyét. Az eljárás kivételes gyorsasággal zajlott. Az elkészült ítéletet Olti Vilmos utasítására a bíróság legfiatalabb tagja átvitte Rajk Lászlónak, aki a szöveget gondosan átolvasta és kijavította. Az ítélet indoklása a miniszteri gyámkodás ellenére is hemzsegett az ellentmondásoktól: 

például a bíró bűnjelként egy német gyártmányú fegyvert mutatott be, a fegyverszakértő szóbeli szakvéleménye szerint viszont a gyilkos lövést egy magyar gyártmányú fegyverből adták le.

A koncepciós pert azonban már nem lehetett megállítani. 1948. június 11-én a rögtönítélő bíróság ki is hirdette ítéletét: Asztalos Jánost szándékos emberölésre való felbujtás, Királyfalvi Miklóst szándékos emberölés bűntette miatt halálra ítélték. Mindketten kegyelmet kértek, ezért azon nyomban megtartották a kegyelmi tanácskozást is. A plébános halálos ítéletét életfogytiglani fegyházra változtatták, míg Királyfalvit pár órával később felakasztották. Asztalos büntetését 1955-ben 15 évre mérsékelték, amiből nyolc és fél évet a hírhedt Andrássy út 60. szám alatt töltött. A tanítót is életfogytiglani szabadságvesztéssel sújtották, míg Kremper Ferencnek 12 évet, Vitéz Gábornak tíz évet kellett börtönben töltenie.

Péter Gábor tanúvallomása

Az ügyben a rendszerváltozás hajnalán perújítást rendeltek el. A Fővárosi Bíróság Strausz János vezette büntetőtanácsa 1990. január 17-én az eredeti ítéletnek az első- és másodrendű vádlottakra vonatkozó részét hatályon kívül helyezte, és felmentette Asztalos János plébánost és Királyfalvi Miklóst.

A sors fintora, hogy a Fővárosi Bíróságon ugyanabban a tárgyalóteremben hirdettek ítéletet, ahol több mint négy évtizeddel korábban a pócspetri per öt vádlottját elítélték.

A bíróság értékelése szerint az ügyben eljáró hivatalos személyek durván megszegték hivatali kötelességüket, ezért az eredeti tényállást és bizonyítékokat az ítélet meghozatalánál nem lehet figyelembe venni. Strausz János bíró először mondta ki a koncepciós perben intézkedő magas rangú hivatalos személyek – Rákosi Mátyás, Péter Gábor, Décsi Gyula, Olti Vilmos és mások – büntetőjogi felelősségét. A bíróság az utolsó tárgyalási napon ismertette a lakásán meghallgatott Péter Gábor tanúvallomását, aki ÁVO vezetőjeként működött közre a pócspetri ügyben:

Nem tudom, miért tárgyalták Budapesten az ügyet. Rákosi telefonált, hogy Pócspetrin egy rendőrt megöltek, menjek le és nézzem meg. Kádárt Rákosi küldte le, ami jelezte, hogy nagyobb ügyet akart ebből csinálni. Ahogy jövök ki Asztalossal, azt kérdezi Kádár: megvan a pap? Mondom, hát itt van. Én nem tudom, hogy Kádárnak mi volt a feladata, lehet, hogy Rákosi benne jobban bízott. Nekem mindig az volt a véleményem, hogy annak a jegyzőkönyvnek, amit veréssel vesznek fel, nincs értéke. Rákosi nemcsak beavatkozott, hanem irányította is az ügyet. Szerintem Rákosi agyában már formálódott a gondolat, hogy összefüggésbe hozza a pócspetri ügyet Mindszentyvel.

Aki vérfürdőtől akarta megmenteni a faluját

A per azonban ezzel az ítélettel még nem záródott le. A pócspetriek ügyét képviselő Helmeczy László ügyvéd tovább küzdött valamennyi elítélt teljes felmentéséért. Beadványainak lényege az volt, hogy az 1989–90-es perújítási nyomozás és tárgyalás az egész ügynek csak egy része, bevezetője annak, hogy valamennyi érintettet rehabilitálják, és elégtételt kapjon maga Pócspetri is. Az ügyvéd erőfeszítéseit siker koronázta.

Ami az erkölcsi elégtételt illeti, 1992. június 3-án Boross Péter belügyminiszter a pócspetri emlékünnepségen a kormány nevében is fejet hajtott a falu polgárai előtt. A belügyi tárca vezetője leplezte le azt az emléktáblát, amely a koncepciós per áldozatai előtt tisztelgett. Boross ünnepi beszédében kiemelte:

Az újrakezdés történelmi feladatai között nem szabad megfeledkezni a múltról, örök mementó kell hogy legyen a nemzet számára a közelmúlt 45 évének sötét korszaka.

A Fővárosi Bíróság 1993. december 20-án bűncselekmény hiányában felmentette Som Istvánt a felbujtóként elkövetett közérdekű üzem működésének megzavarása bűntett alól.

Som István, a pócspetri per ötödrendű vádlottja mégsem volt teljesen elégedett. Az ő igazsága úgy szólt, hogy 

amikor a telefonvezeték elvágására buzdított, csak azért tette, mert úgy vélte, egy nagyobb bajtól, netán vérfürdőtől menti meg faluját.

Ezért fordult a Legfelsőbb Bírósághoz, amely 1995 márciusában kimondta, nemhogy nem követett el bűncselekményt, hanem éppen ellenkezőleg: helyesen és jogosan cselekedett. Sőt tizenhárom évvel később a köztársasági elnök Som István részére a Magyar Köztársaság Lovagrendje kitüntetést adományozta, amelyet a 2008. június 8-án megrendezett szentmise keretében vehetett át Máriapócson.

Epilógus

2017. július 8-án tartották meg Királyfalvi Miklós ünnepélyes újratemetési szertartását a község temetőjében. A segédjegyző hamvait korábbi nyughelyéről, Rákoskeresztúrról kihantolták, Pócspetribe szállították, és örök nyugalomra helyezték. A község általános iskolája ma Királyfalvi Miklós nevét viseli, míg Asztalos Jánosról utcát neveztek el.