A Horváth-per: muzeális tank a tüntetők között

2021.10.23. 06:03
Tizenöt évvel ezelőtt, 2006. október 23-án egy kiállított T–34-es harckocsi elindult az Erzsébet téren, keresztül a tüntető tömegen, egészen a rendőrsorfalig. A muzeális tankot egy seregélyesi nyugdíjas, Horváth György vezette, akit rongálás, jármű önkényes elvétele és közúti veszélyeztetés bűntette miatt vontak felelősségre. Az utolsó szó jogán vállalta, amit tett, de nem ismerte el, hogy bűncselekményt követett volna el.

2006. október 23-án a budapesti Városháza parkolójában kiállítottak egy T–34-es harckocsit. A szervezők a tankból eltávolították az akkumulátorokat és az elektromos hálózatot. A tank tornyát lezárták, és a tartályába csak annyi üzemanyagot töltöttek, hogy a trélert elhagyhassa, illetve oda visszatérhessen. A délutáni tüntetés során ismeretlen fiatalok elbontották a kiállítást védő kordont, majd Horváth György, seregélyesi nyugdíjas műszerész közreműködésével a tank tornyáról lefűrészelték a lakatot, és a magukkal hozott két akkumulátort beszerelték a harcjárműbe. 

HORVÁTH BEINDÍTOTTA A TANKOT, ÉS AZ EMBERÁRADAT ÉLJENZÉSE KÖZEPETTE MINTEGY SZÁZÖTVEN MÉTERT HALADT VELE. 

A harckocsi kidöntött egy nagy méretű hirdetőtáblát, a tömegből többen is csak az utolsó pillanatban tudtak elugrani előle, végül néhány méterre a rendőrsorfal előtt állt meg.

Nem kellett a szökésétől tartani

Horváth György elmondása szerint 2006 októberében nem a tüntetések miatt ment Budapestre, bár a napi politikát akkor is követte, hanem a Vér és Becsület szervezet gyűlésére jöttek egy barátjával. Napközben mások is csatlakoztak hozzájuk, ittak egy sört a Magyar Sörözőben a Corvin köznél, de ekkor még nem volt szó semmilyen forradalmi cselekményről. A városban járva vette észre, hogy arrébb tolják az Erzsébet téren kiállított tankot. Akkor már többen álltak a tetején, őt pedig elkapta a nosztalgia. Gondolta, felmászik rá.

Nem kell ezt túlmisztifikálni. Láttam, hogy be lehet indítani, ami nem nehéz dolog, ezért beindítottam. Aztán kiszóltam, hogy menjenek el az útból, és elindultam. Ennyi a történet.

Megállás után a rendőrök kirángatták a harckocsiból.

Később azt kérdezték tőlem, miért nem hagytam el a tankot, miután elindítottam. Szerintem abból lett volna az igazi tragédia. Ha azok a fiatalok ott átveszik, ők biztos nem állnak meg a rendőrsorfal előtt.

Horváthot október 26-án engedték szabadon, mert a hatóság szerint nem kellett a szökésétől, bűnismétlésétől tartani. Eleinte csoportosan és felfegyverkezve elkövetett, hivatalos személy elleni erőszak kísérletével gyanúsították, de bizonyítottság hiányában a Budapesti Nyomozó Ügyészség 2007 márciusában megszüntette e tekintetben az eljárást. Más bűncselekmények, úgymint rongálás, jármű önkényes elvétele és közúti veszélyeztetés bűntette miatt viszont tovább folytatták a nyomozást.

Az ügyben felmerült még a lopás gyanúja is, de a harckocsi önkényes beindítása önmagában nem minősíthető lopásnak, hiszen a T–34-est nem akarták eltulajdonítani, csak használni. A cselekményt legfeljebb jármű önkényes elvételének lehetett minősíteni. Az ügyészség végül jármű önkényes elvétele, közúti veszélyeztetés és kétrendbeli rongálás miatt emelt vádat.

Tömegpszichózis hatása alatt

Tóth Mihály jogászprofesszor elemzése szerint az eljárás során mind a „közút”, mind a „jármű” fogalmát vitatták. Az, hogy az adott terület – ha a járműforgalom elől el is volt zárva – közútnak minősül, nem lehetett kétséges. Nem volt ilyen egyértelmű a helyzet a „jármű” fogalmát illetően. A KRESZ szerint tudniillik jármű a közúti szállító- vagy vontatóeszköz, ideértve az önjáró vagy vontatott munkagépet is. A mozgáskorlátozottak közlekedésére szolgáló, emberi erővel tolt vagy hajtott kerekesszék és a gépi meghajtású kerekesszék – ha sík úton önerejéből 10 kilométer/óra sebességnél nem képes gyorsabban haladni, továbbá a gyermekkocsi és a talicska – azonban nem minősül járműnek. Az ilyen eszközökkel közlekedő személyek gyalogosoknak minősülnek. 

A harckocsi „jármű” volta tehát némiképp vitatható volt. Mindez azonban csak a jármű önkényes elvétele kapcsán volt érdekes, közúti veszélyeztetés ugyanis nem csak járművel követhető el.

A Pesti Központi Kerületi Bíróságon 2008. december 2-án kezdődött büntetőperben a védelem mégsem ezekre a tényállási elemekre helyezte a hangsúlyt. A védő inkább azzal érvelt, hogy az események rendkívüli körülmények között történtek. Nyomatékos enyhítő körülményként kérte annak figyelembevételét, hogy védence tömegpszichózis hatása alatt, beszűkült tudatállapotban cselekedett, egy többezres, felfokozott idegállapotú tömeg részese volt. Az ügyvéd szerint azért ült be a járműbe,

nehogy néhány forrófejű fiatal indítsa be, aki nem ért hozzá, és ezáltal ténylegesen tragédiát okozzon.

Azt hangoztatta, hogy egy veszélyeztetésnek konkrétnak kell lennie, azaz megvalósulásához meghatározott időre és sértettre van szükség. Csakhogy a rongálás nem volt szándékos, így szerinte a bűncselekmény nem valósult meg.

Az ügyész perbeszédében súlyosbító körülményként értékelte, hogy a vádlott egy 32 tonnás járművel követte el tettét. Enyhítő körülményként hozta fel viszont az időmúlást, a férfi idős korát és büntetlen előéletét.

Horváth az utolsó szó jogán vállalta, amit tett, de nem ismerte el, hogy ezzel bűncselekményt követett volna el.

Rendőrök segítségét kérhette volna

Az elsőfokú bíróság 2009. január 21-én kihirdetett ítéletében Horváth Györgyöt folytatólagosan el­követett közúti közlekedés veszé­lyeztetése, jármű önkényes elvé­tele és kétrendbeli rongálás miatt másfél évi börtönnel sújtot­ta, a büntetés végrehajtását négy évre felfüggesztették. Mellékbüntetésként három évre eltil­tották a közúti közlekedéstől. A bíróság az ítéletet indokolva kiemelte: senki sem állítja, hogy a vádlott tettével szándékosan akart közveszélyt okoz­ni. Ugyanakkor számol­nia kellett volna azzal, hogy mások tes­ti épségét veszélynek teszi ki, hiszen a nagy tömegű jármű közelé­ben, illetve a tankon is sokan voltak, továbbá a jármű kis méretű ablaka csak korlátozott kilátást biztosított.

Annak ellenére, hogy a hirdetőtáblát nem látta a vádlott, a rongá­lást elkövette, így a kidöntött hirdetőpóznáért 246 ezer forint kártérítés megfizetésére kötelezte. A harckocsi megrongálásával összefüggésben a bíró kiemelte, hogy muzeális tárgyat rongált meg a vádlott. Miután jogtala­nul vette el a harckocsit, ezzel megva­lósította a jármű önkényes elvétele bűncselekményt is. Külön értékelte a bíróság azt is, hogy a kiállított tárgyat nem kellő gondossággal őrizték. 

A ki­állítónak szá­molnia kellett volna azzal, hogy illetéktelenek jogtalanul birtok­ba vehetik a harckocsit, és ha kellő gondossággal járnak el, megfelelően őrzik az eszközt, nem követték volna el a bűncselekményt.

A bíró külön ki­tért a vádlottnak arra az érvelésé­re, miszerint a harckocsiba azért szállt be, hogy más, hozzá nem értő, forrófejű fiatal ne ülhessen be a tankba. A bíróság szerint ezt másképp is megakadályozhatta volna, például azzal, hogy a közelben tartózkodó rendőrök segítségét kéri.

A bíróság – az ügyészhez hasonlóan – enyhítő körülményként érté­kelte a vádlott idős korát és az időmúlást, míg a védelemmel megegyezően azt, hogy tömegpszichózis hatására cselekedett.

Az elsőfokú ítélet ellen a védő és az ügyész is fellebbezést jelentett be, utóbbi azért, hogy a hároméves, jár­művezetéstől való eltiltás kiszabott időtartamát emeljék meg.

A másodfokon eljáró Fővárosi Bíróság 2009. október 2-án enyhítette a büntetést:

a szabadságvesztést egy év négy hónapra, a felfüggesztés időtartamát pedig két évre mérsékelte, és mellőzte a járművezetéstől való eltiltást.

Vagyis a jogosítványát visszaadták.

Epilógus

A seregélyesi nyugdíjas műszerész egy tíz éve adott interjúban elmondta:

Nincs miért bocsánatot kérnem. Tőlem sem kértek soha semmiért, a felelősséget pedig vállaltam.

Születésnapjára több barátjától is tankmodellt kapott ajándékba. És egyik se kínai.