A Faludi-per: a Fekete Angyal szárnyalása

Faludi Tímea szakközépiskolai tanulmányainak befejezése, 1994 óta dolgozott nővérként a Nyírő Gyula Kórház I. számú belgyógyászati osztályán. Munkatársai strapabíró, szorgalmas, de nehezen barátkozó, kissé személyiség zavaros kollégának ismerték meg. Néha rajta kapták kisebb hazugságokon, nagyotmondásokon, például hajadon létére azt állította magáról, hogy férjezett. Követett el szakmai hibákat is, megtörtént, hogy beöntés helyett mosogatószert adott be egy betegnek. Mégis lekezelően, fölényesen beszélt nővértársaival, miközben túlbuzgó volt, előszeretettel ajánlkozott olyan feladatokra, amelyek nem tartoztak szorosan a munkakörébe, mint ahogy szívesen vállalt éjszakai ügyeletet is.

Az I. számú belgyógyászati osztályon nagyon sok idős fekvőbeteget ápoltak, sokak szerint az osztály fele jóformán elfekvő volt, csak a másik felét lehetett „aktív” belgyógyászatnak nevezni. A krónikus nővérhiány miatt az éjszakai ügyeletes egyedül felügyelt harminc-negyven beteget, holott ehhez a munkához legalább három emberre lett volna szükség. A kórházban 1998 óta az a szóbeszéd járta, hogy Faludi intravénásán külön­böző gyógyszereket ad be a bete­geknek. 

Faludit a kórházban néhányan a háta mögött „halálmadárnak” hívták, mert amikor ő volt az éjszakai ügyeletes, állítólag mindig több beteg halt meg, mint egyébként. De egyszer sem indult ellene fegyelmi eljárás, és nem állt pszichiátriai kezelés alatt sem.

2001. február 12-én azonban bejelentés érkezett a rendőrségre, hogy az egyik éjszakás nővér ügyeletekor feltűnően sok beteg hal meg. A nyomozás megindítása után Faludit február 15-én őrizetbe vették, majd 19-én előzetes letartózta­tásba helyezték.

Eredetileg azzal a céllal vitte el a rendőrség, hogy a szintén a Nyírő Gyula Kórházban dolgozó egyik orvosról, Funk Sándorról kérdezzék ki. Az orvos ellen 1997-ben indítottak nyomozást, mert felmerült a gyanú, hogy kábítószert árul a betegeinek. A nő ennek tudatában egyezett bele a hazugságvizsgálatba, azonban a feltett kérdésekből hamar rájött, hogy a hatóság jóval inkább a munkájára és az általa kezelt betegek halálának körülményeire kíváncsi.

Szőgyényi József az elsőfokú bírósági tárgyaláson törvényellenesnek nevezte, hogy védencét nem tanúként, hanem gyanúsítottként kezelték, ezért kérte a vizsgálat megismétlését, továbbá a korábbi vizsgálat eredményének figyelmen kívül hagyását. 

A szakpszichológus viszont azt bizonygatta, hogy a vallomásellenőrzés megkezdése előtt minden esetben közlik az érintettel a tesztkérdéseket, és abban a pillanatban abbahagyják a vizsgálatot, amint azt kéri.

A poligráf ezzel együtt alaposan összezavarta a volt ápolónőt. Mivel a vizsgálat azt mutatta ki, hogy legalább negyven ember haláláért felelős, kutatni kezdett, kik lehettek ezek a betegek, hiszen azelőtt eszébe sem jutott, hogy köze volt ezeknek az embereknek a halálához. A kórlapok közül kiválogatta azokat, amelyeken az ő írása szerepelt. Huszonegy betegről tett vallomást.

Valóságból álomvilágba

Szőgyényi szerint védence vallo­másaiban mindig másként mondta el a történteket, és gyak­ran használta a „feltételezem”, „valószínűsítem” és „nem zárom ki” kifejezéseket. A pszichológus szakértő szerint viszont magától kezdett el beszélni az általa elkövetett gyilkosságokról, és nem a rendőrök kérdezték az esetről. Korábban azt is elismerte, hogy a vallomásai során mindig azt mondta, amit hallani akartak tőle. A pszichológus magányos, önbizalomhiányos, a valóságból álomvilágba menekülő személynek írta le, aki antiszociális személyiségzavarban szenved. Ez arra vezethető vissza, hogy gyermekkorában elhanyagolták, édesanyjával képtelen volt bizalmi kapcsolatot kialakítani. A vizsgálat megállapította, hogy nem szenved kóros elmeállapotban, vagyis beszámítható, ebből adódóan büntethető is.

illetve egy idő után nem tudta biztosan megmondani, hogy hány ember haláláért felelős pontosan. Az is előfordult, hogy tagadta tettét. Az orvosszakértők három kórházi beteg esetében találtak közvetlen összefüggést az ál­tala vénásan beadott nyugtatók és a halál beállta között. További hat elhunytnál legfeljebb közvetett összefüggést tudtak megállapítani, vagy­is a beadott infúzió nem okozott halált, legfeljebb fel­gyorsította a halálhoz vezető fo­lyamatot.

A rendőrség 2001 októberében fejezte be a nyomozást, míg az ügyészség két hónappal később nyújtotta be vádemelési indítványát. A Fővárosi Főügyészség Faludit több emberen elkövetett emberöléssel vádolta meg. A vádirat szerint injekciót adott áldozatainak, akik súlyos, többnyire gyógyíthatatlan, idős emberek voltak és erős, olykor kibírhatatlan fájdal­mak gyötörték őket. Két áldozat orvosi érte­lemben már haldokló volt az injekció beadásakor. 2000 májusában egy, decemberben kettő, 2001 januárjában három, február elején ismét két áldozata volt a vádlottnak.

Csak balszerencse?

A Fővárosi Bíróságon Sándor Zsuzsa büntetőtanácsa 2002. május 27-án kezdte tárgyalni az ügyet. A vádlott a bíróság előtt el­mondta, hogy nemcsak a nyolc, vád­iratban szereplő áldozat, de a többi, általa kezelt beteg miatt is bűnösnek érzi magát. Ugyanak­kor azt is hangsúlyoz­ta: az injekciókat csak azért ad­ta be, hogy a halálos betegség­ben szenvedők fájdalmát enyhít­se, azt pedig nem tudta, hogy ez­zel halálukat okozza. Aztán egy héttel később visszavonta korábbi vallomásait, majd azt is közölte, hogy nem emlékszik a halálos in­jekciókra, esetenként még az ál­dozat nevére sem.

A bíróság meghallgatta Faludi kollégáit. Az osztályvezető főorvos szerint megfelelően látta el ápolónői feladatait, és ha valóban beadta a vádiratban szereplő szereket, akkor az áldozatoknak rögtön azután meg kellett volna halniuk, és nem másnap reggel vagy délután. Más orvosok szerint is, ha a legyengült betegek nem haltak meg azonnal a szerektől, akkor a később bekövetkezett halálukban sem játszhattak szerepet. Ugyanakkor az ápolónők véleménye már megoszlott a vádlottról. Egyikük szerint szakmailag jól felkészült volt, szerettek vele dolgozni, és nem tudott rosszat mondani róla. Az, hogy ügyelete alatt sokan meghaltak, szerinte csak balszerencse. A másik tanú szerint viszont hangulatember volt, és szeretett hazudozni.

Szőgyényi József, a vádlott védője bizonyíték hiányában felmen­tést kért. Az ügyvéd kétségének adott hangot, 

aki még feltűnési viszketegségben is szenved.

Szó sincs eutanáziáról!

A Fővárosi Bíróság december 2-án kihirdetett elsőfokú, nem jogerős ítéletében Faludi Tímeát több emberen elkövetett emberölés kísérlete, valamint négy rendbeli, foglal­kozás körében elkövetett szán­dékos veszélyeztetés miatt talál­ta bűnösnek, amiért a vádlottat kilenc évi fegyházbüntetésre, valamint foglalkozástól való végleges eltiltásra ítélte.

Az ítélet indoklása szerint a vádlott 2000 májusa és 2001 februárja között hét súlyos beteg embernek adott be önhatalmúlag injekciót. A bíróság ezek kö­zül emberölésnek minősítette azt, amikor káliumot adott be intravénásán, ami rö­vid időn belül halált okozott. Két beteg­nél, akiknek esetükben morfiumot adott be fáj­dalomcsillapítás és nyugtatás végett, a vádlott ténykedése emberölés kísérle­te volt. Az orvosszakértő szerint ugyanis csak valószínűsíteni lehetett az ok­-okozati összefüggést az injekciók és a betegek halála között. Négy betegnek seduxent és dolargant adott; ezekben az esetekben nem bizonyítható az injekció és a halál közötti ok-okozati összefüggés, másrészt nem akarta megöl­ni őket, életüket ugyanakkor veszélyez­tette. Így tettét a bíróság négy rendbeli, foglalkozás körében elkövetett szándé­kos veszélyeztetésnek minősítette.

Sándor Zsuzsa arra is kitért, hogy

Az eutanázia egyáltalán csak abban az esetben merülhet fel, ha a beteg kinyilvánítja arra irányuló szándékát, hogy nem akar to­vább élni. Ez pedig a vádbeli cselekményeknél nem történt meg. Nem szólva az eutanázia alkalmazásának olyan felté­teleiről, mint például a törvényi engedély vagy az orvosokból álló bizottság közreműködése.

Fellebbezést követően a Fővárosi Ítélőtábla 2003. december 4-én hozott másodfokú, 

Az ítélet indoklása szerint csak a kétséget kizá­róan bizonyított tényeket rótták a terhére. Nem lehet megkérdőjelezni az olyan val­lomások valóságtartalmát, amikor a gya­núsított órákon át maga tárja fel a történ­teket, köztük olyat is, ami korábban a nyomozók előtt ismeretlen volt. A vádlott tudta, hogy nincs joga az orvos utasítása nélkül intravénásán injekciót adni, és tisztában volt a gyógyszerek lehetséges hatásával és veszélyeivel is.

Az is elhangzott, hogy Magyarországon

Szőgyényi József a jogerős ítélet után újságíróknak elmondta, hogy remény­telen felülvizsgálati kérelmet be­nyújtania, mert ahhoz jogszabályt kellett volna sértenie a bíróságnak, ilyet azonban nem tapasztalt.

Epilógus

Faludi Tímeát a börtönben tanúsított példás magaviseletéért többször is dicséretben részesítették. Ezért 2009 júniusában, a büntetés kétharmadának letöltése után szabadon bocsátották. A legutóbbi híradások szerint szabadulása óta feltűnésmentes, hétköznapi életet él.