A Latinovits-per: ki a felelős a színészkirály haláláért?

2022.04.19. 17:46
Bujtor István színész-rendező a kétezres évek közepén jó hírnév megsértése miatt pert indított Molnár Gál Péter színikritikus ellen, mert szerinte felelős volt féltestvére, Latinovits Zoltán öngyilkosságáért. Bujtor nem kevesebbet állított, mint hogy azért lett öngyilkos a bátyja, mert az újságíró bántó kritikát írt róla.

Miért Latinovits-per, ha az eljárást a színészkirály egyik féltestvére indította a rigorózus színikritikus ellen? Egyszerű a magyarázat: a személyiségi jogi per Latinovitsról szólt, hiszen a felperes az alperest, míg az alperes a felperest tette felelőssé a haláláért.

Jó hírnév megsértése

Csaknem tizennyolc évvel ezelőtt Bujtor István (1942–2009) színész-rendező pert indított jó hírnév megsértése miatt Molnár Gál Péter (1936–2011), a Népszabadság színikritikusa ellen, mert állítása szerint ő is felelős féltestvére, Latinovits Zoltán (1931–1976) öngyilkosságáért. Molnár Gál Péter (MGP) a kereset szerint egy 2004. novemberi tévéadásban azt nyilatkozta, hogy Bujtor, akire állítása szerint

AZ ORVOSOK AZZAL BÍZTÁK RÁ A KÓRHÁZBÓL KIENGEDETT LATINOVITSOT, HOGY ÖNGYILKOSSÁGI GONDOLATAI MIATT NEM SZABAD FELÜGYELET NÉLKÜL HAGYNI, A HALÁLA ELŐTT MÉGIS MAGÁRA HAGYTA TESTVÉRÉT,

és inkább a Balatonra utazott vitorlázni. A felperes szerint MGP ezzel azt sugallta, hogy miatta halt meg a színészkirály.

A színikritikus jogi képviselője az eljárás során viszontkeresetet nyújtott be, miszerint Bujtor és testvére, Frenreisz Károly (1946–) egy másik tévéműsorban arról beszélt, hogy

BÁTYJUK, LATINOVITS ZOLTÁN, AKI ÉDESANYJUK KORÁBBI HÁZASSÁGÁBÓL SZÜLETETT, AZÉRT LETT ÖNGYILKOS, MERT MGP BÁNTÓ KRITIKÁT ÍRT RÓLA.

A viszontkereset ezzel szemben leszögezte, hogy az alperes nem tett olyan kijelentést, mint amit a felperes neki tulajdonított, továbbá a színész-rendező az egyik tévécsatornán felfedte MGP ügynöki múltját, amihez nem lett volna joga.

Bujtor annak megállapítását kérte a bíróságtól, hogy a színikritikus nagy nyilvánosság előtt tett kijelentései megsértették a jó hírnévhez fűződő személyiségi jogait, és kétmillió forint kártérítést is követelt az alperestől. MGP ügyvédje ezzel szemben azt állította, hogy a színész-rendező vitte a nyilvánosság elé a vitát, így kárát saját magának köszönheti, ráadásul az ő kijelentései legalább ugyanolyan sértők voltak.

Mi volt az utolsó csepp a pohárban?

A nagy érdeklődéssel kísért személyiségi jogi pert 2006. január 11-én tárgyalták a Fővárosi Bíróságon, ahol sem Bujtor, sem MGP nem jelent meg személyesen.

Kisbán Tamás, a per bírája mindkét keresetet elutasította, és a perköltséget megosztotta a felek között. A bíró az ítéletet indokolva kifejtette: ilyen távlatból nehéz eldönteni, hogy a hetvenes évek egyik legjobb színészének öngyilkosságához milyen mozzanatok vezettek, „hogy mi volt az utolsó csepp a pohárban”. A tragikus halál körülményeiről 2004 őszén kezdődött összetűzés a bíróság szerint közéleti vitának számít, és az, hogy ki kezdte, ma már lényegtelen.

A helyenként durva hangvételű, személyeskedő vitában a felek véleményüket fejtették ki, amihez joguk van, még ha ez kölcsönösen kellemetlenül érintette is őket.

Az viszont biztos – tette hozzá Kisbán Tamás –, hogy burkolt tényállítás nem hangzott el, így a véleménynyilvánítás alkotmányos szabadsága miatt jogsértést nem tudott megállapítani.

Az ítélethirdetés után Csapó Annamária, a színikritikus jogi képviselője teljesen rendben lévőnek találta az ítéletet, hozzátéve, hogy természetesen nem fellebbeznek, mivel szerinte ez a tévék nyilvánossága előtti vita egyáltalán nem tartozott volna eredetileg sem a bíróságra. Bánáti János, a színész-rendező ügyvédje egyfelől örült a viszontkereset elutasításának, másfelől szerinte a felperesi keresetet téves értelmezés miatt utasította el a bíró, mivel MGP „kemény tényként állította” azt, amit mondott, nem pedig véleményként.

Luzsnyánszky színre lép

Az ügy előzményéhez tartozik, hogy MGP 2004 őszén elismerte, hogy 1963-ban beszervezési nyilatkozatot írt alá, és jelentéseket írt színházi körökről a III/III-as csoportfőnökség számára.

Luzsnyánszky Róbert néven 1963-tól 1978-ig az állambiztonság ügynökeként tevékenykedett.

A beismerést megelőzően Bujtorék utánajártak a testvérük, Latinovits Zoltán megfigyelésével kapcsolatos színházi pletykáknak, és kikérték a színészre vonatkozó dokumentumokat a történeti levéltárból. Ebből állításuk szerint kiderült, hogy MGP jelentéseket készített Latinovitsról.

Az ügynökmúlt elismerése után a Népszabadság szerkesztőségi cikkben közölte, hogy MGP a továbbiakban nem publikálhat a lapban. A kritikus előbb úgy nyilatkozott, hogy elszámolással csak önmagának tartozik, és az ügyről többet nem kíván mondani, aztán megírta Coming out címen beszervezése történetét. A könyv MGP halála után kilenc évvel, 2020 áprilisában jelent meg a Tények és Tanúk sorozatban. A kötetből kiderül, hogy a színikritikust szexuális másságával zsarolták meg, mielőtt beszervezték a titkosszolgálatok. Visszaemlékezése szerint jelentéseiben rizsázott, tudta, mit várnak el tőle, a szükséges lózungokat rakosgatta egymás mellé úgy, hogy a lehető legkevesebb embernek ártson vele.

MGP könyvében reagált Bujtor István és Frenreisz Károly vádjaira is.

A fivérek nagy színészi átéléssel azt mondták a televízióban, hogy én jelentgettem a féltestvérükről. Ez gyakorító ige a magyarban. Legalább két jelentést föltételez. Frenreiszék nem tapadtak makacsul a valósághoz, hiszen nem volt a kezükben több egynél, amiről tudhatták, hogy nem denunciálás, hanem védelem.

1966. május 25-én Luzsnyánszky Róbert ügynöki jelentést írt Latinovitsról, néhány nappal azt követően, hogy a színésznek meg kellett válnia a Vígszínháztól, mert visszaadta a szovjet Radzsinszkij Filmet forgatunk című darabjában ráosztott szerepet:

A Latinovits-ügy úgy kezdődött, hogy a színész visszaütött, vagyis megsértődve visszaadta szerepét. Mégpedig nem a játékszabályok betartásával utasította el a szerepet, vagyis nem a darab elolvasása után, a próbák megkezdése előtt, négyszemközt az igazgatójával, hanem kétheti próba után, nyílt színen, amikor összeveszett a darab rendezőjével. Mindez magyarázható, ha nem is mentegethető Latinovits alkatával és azzal a türelmetlenséggel, amivel viseltetik munka közben, mindennel és mindenkivel, ami és aki akadályozza munkájában. […] Ezért a szerepvisszaadásért mindenhol a világban minden időben fegyelmit kapott volna. Más kérdés, hogy ő a fegyelmi tárgyalást eleve úgy irányította, hogy ő maga kérje a szerződés felbontását, amit annál könnyebb szívvel fogadtak el, mert előre bebiztosították a színházat és a szerepkört Darvas Iván szerződtetésével. (Semmi kétséget nem hagy, hogy Darvas Ivánt már eleve Latinovits sakkban tartása végett vették oda a Vígszínházhoz.) Ennek a felmondásnak egyesek valamiféle politikai tüntetésízt igyekeztek adni, jóllehet csak színházi hisztériáról volt szó. […]

A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak

László Ferenc kritikus szerint MGP többször utalt arra, hogy ha van elrendezetlen, szégyellni való dolga, az inkább a Népszabadságban való működése, nem pedig a jelentései. A 2006-os perben is szóba került, hogy Bujtor és Frenreisz szerint bátyjuk azért lett öngyilkos, mert MGP bántó kritikát írt róla.

Ez a bizonyos kritika 1976. március 3-án jelent meg a Népszabadságban Fényes Szabolcs A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak című musicaljének bemutatójáról.

La­tinovits Zoltán esetében – ő a kutya, akit Bozzi úrnak hívtak – nem az a kérdés, van-e hangja az énekléshez, hanem hogy a számait kellő belső in­tenzitással előadói számmá, színészi attrakcióvá tudja-e tenni. Latinovits föllépése azonban elmarad a várakozástól. Nem veszi figyelembe ennek a színpadnak a követelményeit, kivált ha a muzikalitás, a mozgás igényeire tekintünk.

A színész a kritikára állítólag két szóval reagált: „Belém mart.” MGP-t viszont utóbb megvédték kollégái. Koltai Tamás a 168 Óra 2004. december 2-i számában ezt írta:

Aki MGP-t okolja Latinovits öngyilkosságáért, nem tudja, mit beszél. MGP írt egy viszonylag enyhe kritikát a Bozzi úrról. Latinovits ebben a szerepben nemhogy rossz volt, hanem szégyenteljesen, méltatlanul bele volt kényszerítve egy förtelmes, tehetségtelen, művészet alatti helyzetbe, ami egyike a magyar színház bűneinek. Persze ő maga vette észre legkevésbé.

László Ferenc szerint pedig MGP csak azt fogalmazta meg, ami amúgy is evidencia volt, hogy Latinovitsnak tényleg nem az énekes-táncos műfaj az igazi erőssége.

Másfelől viszont személyesen is ismerte a színészt, tudta, milyen rossz állapotban van, és mennyire fontos számára ez a szerep. MGP néha valóban bántani akart. Nem tudom kizárni, hogy egy-egy bántó kritikájának negatív következményei is lehettek a színészek társadalmi, szakmai helyzetére. Minden kritikusnak szembesülnie kell azzal, hogy a működésével lelki sérüléseket okozhat. Az a dolga, hogy előadásokról írjon, de mások megsértődhetnek emiatt. Bizonyos szempontból MGP jelentőségét mutatja, hogy az összes, kritikusokkal kapcsolatos előítéletet és közhelyet rávetítik és rajta verik le.

Epilógus

Latinovits Zoltán a halála előtti nap egy rádiófelvételen dolgozott, hangszalagra mondta Ady Endre Két kuruc beszélget című versét. Másnap, 1976. június 4-én öccse, Bujtor István vitte Balatonszemesre, ahonnan levelet írt barátjának, Cserhalmi Györgynek. Utolsó sorai arra utalnak, hogy a színész a végsőkig küzdött depressziójával.

A depresszió vagy vélt depresszió ellustított, teljesen elpuhított. Tegnap még fél napot ágyban töltöttem. Ma végre nekiláttam a jógázásnak, favágásnak. Ezért ma jobban érzem magam. Most már mindennap háromszor megcsinálom a gyakorlatokat…

Estefelé sétálni indult a vasútállomás felé, kezében a Vigilia előző évi karácsonyi számával. Miután gyerekkori szokása volt felugrani a mozgó vonatra, sokan azt gondolták, hogy azon a végzetes péntek estén is ezt akarta tenni. Aztán Frenreisz Károly tavaly nyáron azt nyilatkozta a Best magazinnak, hogy bátyja szándékosan feküdt a vonat alá.

Pár évvel ezelőtt megkaptam a mozdonyvezető vallomását, amelyben feketén-fehéren az áll, Zoli tárt karokkal állt a síneken, és ő már nem tudta lefékezni a vonatot.

Vagyis a Nagykanizsa felől érkező gyorsvonat mozdonyvezetője csak annyit észlelt, hogy a sövény mögül egy karjait széttáró férfi lép elő, és még dudálásra sem maradt ideje.

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.

Indamedia Csoport