A Heti Válasz végkiárusítása

Az Orbán-kormány 2000. szeptember 19-én kelt határozatával, százmillió forint készpénzzel hozta létre a Természet- és Társadalombarát Fejlődésért Közalapítványt (TTFK), melyet nem sokkal később a Fővárosi Bíróság kiemelten közhasznú szervezetként nyilvántartásba is vett. Mint az alapító okirat kissé fellengzős szövegéből kiderül, a feladat nem volt kicsi: "A közalapítvány gondoskodik a természet- és társadalombarát fejlődés értékrendjének erősítéséről a magyar nyilvánosságban. Vagyis annak a lehető legtágabban értett környezettudatos értékrendnek az erősítéséről, amely az ember teljességére tekintettel fogalmazza meg és képviseli az ép, egészséges ember eszményét. És épp ezért az önmagunk és környezetünk iránti felelősséget is a lehető legtágabban érti. Elsődleges környezetünkkel: saját testi, lelki, szellemi adottságainkkal és társadalmi (közösségi), valamint teremtett és természeti környezetünkkel kapcsolatban egyaránt hangsúlyozza." Vállalásában szerepel, hogy elősegíti a kormányzat, az említett értékrendnek elkötelezett civil szervezetek és az üzleti szféra együttműködését, "támogatja kezdeményezéseiket, és maga is kezdeményez e célt szolgáló társadalmi akciókat, mozgalmakat, szervezeteket, lap- és könyvkiadást". Ennek megfelelően a TTFK elindította a Heti Válasz (HV) nyomtatott és internetes változatát, a www.gondola.hu internetes portált, létrehozta a Válasz Könyvkiadót és a nyilvánosságkutatással foglalkozó Kölcsey Ferenc Kutató Intézetet. A kuratórium elnöke Elek István, Orbán Viktor miniszterelnök média-főtanácsadója lett.

A közalapítvány 2001-ben 1,5 milliárd forint költségvetési támogatásban részesült, a következő évben pedig további 500 millióhoz jutott az államtól. A Kincstári Vagyoni Igazgatóságtól használatra megkapták az Andrássy út 125. szám alatti villát (itt rendezkedett be a HV szerkesztősége is), azzal a feltétellel, hogy az állami apanázsból öt év alatt 150 millió forintot fordítanak felújításra.

Van az a pénz

Belefért Elek István megbízásából 2002 novemberében elkészült a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. komplex értékelése, mely számos könyvviteli és gazdálkodási problémát tárt föl. A tanulmány megállapította, hogy az ügyvezető elmulasztotta a cég működését és annak kereteit előíró belső szabályzatok (szervezeti és működési szabályzat, számviteli politika, pénzkezelési szabályzat, szerződéskötési rend, ügyrend, bizonylati szabályzat stb.) megfelelő színvonalú és összefüggő rendszert képező összeállítását, ami a cég elszámolásában és gazdálkodásában már a kezdetektől fogva "anarchisztikus viszonyokat eredményezett". Nem készült üzleti terv, elő- és utókalkulációs rendszer és egyetlen ügyvezetői beszámoló sem. Olyan hiányosságok voltak, hogy az új könyvelőcégnek visszamenőleg újra kellett könyvelnie a 2002-es év gazdasági eseményeit, s folyamatosan kerültek elő addig el nem könyvelt bizonylatok. A kft.-nél uralkodó gyakorlat nem különítette el egymástól a kiadványok, illetve az ügyvezetés költségeit, a lapkiadás költségei egybefolytak a könyvkiadáséival, e kettő pedig a rezsiköltséggel. Mindezek következtében még az sem volt megállapítható, hogy "a támogatást nyújtó közalapítvány milyen arányban nyújtott projekt-, illetve intézményfinanszírozást".

A hetilapot kezdetben maga a TTFK adta ki (az első lapszám 2001. április 13-án jelent meg), majd két hónap elteltével e feladatot átruházta az általa létrehozott és 100 százalékban tulajdonolt, a könyvkiadói tevékenységet is magában foglaló HV Lap- és Könyvkiadó Kft.-re. A lapot eleinte, "hogy minden magyarországi elárusítóhelyen ott legyen", 60 ezer példányban nyomták, az induló kampányra a közalapítvány 108 millió forintot költött. Úgy tervezték, a lap kiadása egy év alatt válhat nullszaldóssá, a továbbiakra "szerény nyereséget" reméltek. Az értékesített mennyiség ismeretében azonban igen hamar változtatásra kényszerültek: a 2001 októbere óta auditált lap a MATESZ-adatok szerint 2002 áprilisáig 8-9 ezer közötti példányszámban kelt el, ezért a nyomtatott mennyiséget is 20-25 ezer körülire csökkentette a kiadó. A TTFK közhasznúsági jelentéseiből nyomon követhető a kapott támogatások mellett azok felhasználása is, így megállapítható: a komoly veszteséget termelő hetilap pénzhiányát a közalapítvány folyamatosan pótolta. Az első évben ez (a bevezető kampány költségét is beleértve) 460 millió forintot tett ki. Lényegi változást az hozott, amikor a 2002-es országgyűlési választások kampányában Orbán Viktor az előfizetésre ajánlott sajtótermékek között a HV-t is felsorolta, aminek következtében az év nyarára az eladott példányszám 36-37 ezerre ugrott. E jelentős mennyiségi változás azonban a kiadó szaldójában nemigen mutatkozott meg: a közalapítvány abban az évben is 430 milliót költött a hetilapra.

A választások kimenetele a TTFK és így a HV számára is szomorú következményekkel szolgált: az új kormány a következő évre már csak 50 millió forinttal támogatta a közhasznú szervezetet. A hetilapnál már ezt megelőzően, 2002 nyarán húztak a nadrágszíjon: a korábbi 84 helyett 68 oldalon jelentek meg, továbbá létszámleépítés is volt; így a 2003. évi pótlást 154 millió forintból "megúszta" a közalapítvány. Idén az előirányzott költségvetési támogatás mindössze 20 millió forint, amely összeg azonban idáig nem érkezett meg a TTFK számlájára. Mindenesetre az év első négy hónapjában még sikerült 28 millió forintot kiizzadni a "mai magyar lappiac hiánypótló vállalkozásának" felszínen tartására.

A HV gyászos üzleti szereplésében - vélnénk - része volt a kiadó gazdálkodásában tapasztalható fejetlenségnek is (lásd keretes írásunkat). Elek István szerint "ezek kétségtelenül aggályos jelenségek voltak, melyeket kijavítottunk, többek között ezért váltottunk ügyvezetőt", de a döntő okot másban látja. "Azt feltételeztük, hogy ha egy párbeszédképességet mutató, mérsékelt hangvételű, határozott érdekképviseletet vállaló, de minden tekintetben európai hangvételű lapot készítünk, akkor megszűnik a hirdetési piacon tapasztalható - hogy finoman fogalmazzak - vonakodás, ami általában tapasztalható volt a demokrácia tizenvalahány éve alatt létrejövő új orgánumokkal szemben. Ez azonban nem változott." A hirdetők ugyanis - vallja - a baloldali-liberális lapokat ideológiai motivációk, valamint a személyes kapcsolatok miatt kedvezőbb elbánásban részesítik. De van más is: "Azt gondoltuk, hogy egy ilyen színvonalas hetilap sokkal nagyobb olvasottságra, példányszámra tehet szert. Ez a jobbközép, környezettudatos, posztmodern, konzervatív értékrend iránti fogékonysággal kapcsolatos várakozásaink csődje volt."

Bár a legnagyobb tétel kétségtelenül a hetilap kiadása volt, említeni kell a közalapítvány egyéb költségeit is. Az internetes portált gondozó Netrióta Kft. támogatása három év alatt 254 millió forintot kóstált, az épület felújítása is elvitt 70 milliót, míg 100 millió forintból létrehozták a Szellemi Környezetvédelemért Alapítványt. Számos folyóiratot, kutatást, civil szervezetet támogattak (érdekességként: a 168 "rát 540, a HVG-t 770 ezer forintért elemeztették) - mindösszesen cirka 1,6 milliárd forintot költöttek el.

Elvitte a cica

A bőkezű időszak lezárultával a közalapítvány kénytelen volt szembesülni azzal a ténnyel, hogy a veszteséges lapot a továbbiakban nem tudja eltartani. Elek István még tett egy kísérletet, és levélben arra kérte a kormánytagokat, parlamenti képviselőket, hogy ne csökkentsék az állami támogatást, de hiába. A kuratórium 2003. január 16-i ülésén megszületett a döntés a HV Kft. eladásáról. A kiszemelt vevő a Martonyi János exkülügyminiszter, Matolcsy György volt gazdasági miniszter, Csoóri Sándor és a szerkesztőség tagjai által jegyzett Heti Válasz Alapítvány (HVA) volt, melyet az Idősek a Polgári Jövőért Alapítvány hozott létre egymillió forinttal (a pénz azokból a kormányváltás után kifizetett egyszeri 19 ezer forintos nyugdíjkiegészítésekből származott, melyeket a nyugdíjasok egy része utalt át nekik). Az alapítvány a vételárat közadakozásból remélte előteremteni, ám az üzletre még több mint egy év múlva sem került sor. A segítség végül idén április végén, a "táboron belülről" érkezett: a tulajdonosait tekintve az előző kabinethez köthető Sasliget Tanácsadó Kft. ötmillió forintért megvásárolta a HV Kft.-t. A kiadó anyagi helyzete és várható pénztermelési képessége a vételárban világosan tetten érhető.

A Sasliget Kft. felerészben Csák Jánosé, 25 százalék Szabadhegy Péteré, az Egyesült Államokból hazatelepült üzletemberé, 15 százaléka van benne Kékessy Dezsőnek, és a cég egytizede jutott a HVA-nak. Csák János, a kilencvenes évek második felének sikeres menedzsere - aki a Matáv-csoport több cégét, később a Westelt is vezette - 1999 februárjától másfél éven keresztül a Mol Rt. elnöke volt. (Azért távozott, mert a kormányzat politikai okokból nem tette lehetővé a cég gázüzletágánál a világpiaci árak érvényesítését.) Kékessy Dezső svájci-magyar üzletember, az előző kabinet párizsi nagykövete, Orbán Viktor családi barátja, aki tucatnyi vállalkozása közül az egyikben - egy tokaj-hegyaljai szőlészeti cégben - a volt miniszterelnök feleségével közösen birtokol tulajdonrészt.

Az új tulajdonosok az adásvételi szerződésben vállalták, hogy "a Heti Válasz nevét és szellemiségét megtartják", és folytatják a társaság eddigi tevékenységét. Az előzményeket tekintve nem lesz könynyű dolguk, bár a 2004-es üzleti tervükben az 500 milliós kiadással szemben már ugyanilyen mértékű bevétellel számolnak - igaz, a lapnál néhány éve már találkozhattunk hasonló ambíciókkal. A két évvel ezelőtti sikerszéria óta ráadásul újra folyamatosan csökken az eladott példányszám: az idei első negyedéves (nem auditált) adatok szerint a megjelenésenkénti átlag 15 671 példány volt. A lényeg azonban az, hogy az üzlettel a HV megérkezett oda, ahova mindig is való lett volna: a magánszférába.

A köz szolgálatában

Már a HV indulásakor voltak, akik úgy vélték: a kormány a sajtókiegyenlítés magasztos eszményének jegyében egy hozzá közel álló orgánumot akart létrehozni - egy közhasznú szervezet közbeiktatásával. Ezt előrevetítette, hogy a kuratóriumban - Eleken kívül is - a kormányzó pártokhoz köthető személyek kaptak helyet: az elnökhelyettes a Fidesz-alapító Medgyesy Balázs, a Környezetvédelmi Minisztérium volt államtitkára lett, a tagok között Kincses Gyula volt MDF-es, valamint Halász János fideszes képviselő is ott volt. (A korábbi lapszámokat valóban a derűs kormányszimpátia jellemzi.)

A három év alatt elköltött több mint egymilliárd forint közpénzt azonban csak a közhasznú szervezetekről szóló törvényben meghatározott és a közalapítvány alapító okiratában részletezett célokra lehetett volna felhasználni. Elek István - aki a kuratóriumi elnökségen kívül 2003 nyarától az eladásig a HV főszerkesztői posztját is betöltötte - úgy látja, ez így is történt: a jobbrahúzás a közös célokból következett: "Ha egy értékrend határozott, karakteres képviselete elfogultsággal jár együtt, akkor mondhatjuk, hogy a lap elfogult volt, de én azt gondolom, hogy ez a természetes" - fejtette ki lapunknak, valamint hangsúlyozta: "Mi azt néztük meg, hogy ehhez az értékrendhez a tőlünk függetlenül létező szereplők - egy könyvkiadó, egy író, egy politikai párt, egy kormány - hogyan viszonyulnak." A szerkesztőség a kormány-, illetve a kormánypártkritika ízére a választások után már ráérzett, ez azonban az előbbiek fényében szinte természetes, így Elek magyarázata is kerek: "A mostani kormány kevésbé azonosul azokkal a célokkal, amelyek a közalapítvány céljai is, nem véletlen, hogy az előző kormány szánta el magát egy ilyen típusú értékrendet képviselő szervezet létrehozására. A közösségi szférát erősítő, testi-lelki felelősségtudatot, egészségtudatos szemléletet képviselő, különösen a médiavilággal kapcsolatban erőteljes fogyasztói érdekvédelmet képviselő kormány az előző volt." Ugyanígy ennek folyománya volna, hogy a HV bekerült az Orbán által előfizetendőnek tartott Magyar Nemzet és a Demokrata megtisztelő társaságába: "Az értékrend képviseletéből következik, hogy egy jobbközép-konzervatív politikus közelebb érzi magához, mint a többi lapot" - mondta Elek István.

Az, hogy a HV valóban mértéktartó hangvételű politikai írásaiban a közalapítvány céljain belül maradt-e, legalábbis kétséges. A választásokhoz közeledve nőtt a nyomás, a hangnem sarkosodott. A valódi lapértékelésre nincsen érkezésünk, de kiragadott példaként megemlíthető annak a cikksorozatnak a közhasznúsága, mely az MSZP ún. választási csalását hivatott bemutatni - bizonyítékként a Fidesz anonim "demokráciavonalára" beérkezett hívásokra támaszkodva. Mint ahogy nehezen látható a "tágan értelmezett környezettudatosság" a gondola.hu azon közleményében is, miszerint ők a Fideszt és Orbán Viktort támogatják, s efféle színvallásra szólították föl a többi szerkesztőséget is.

Élni tudni kell

A közhasznú szervezetek törvényességi felügyeletét az ügyészség hivatott ellátni; a Fővárosi Főügyészség tavaly vizsgálódott is a közalapítványnál. A feltárt szabálytalanságok - a befektetésekről a közalapítvány befektetési szabályzat létrehozása nélkül döntött, a kuratórium hatáskörébe tartozó kérdésekben többször Elek István hozta meg a döntést, a kuratórium nem tett lépéseket a közhasznú cél szerinti tevékenységet veszélyez-tető vagyonfelhasználás miatt - megszüntetéséről a vizsgálatot követően Elekék intézkedtek.

A költségvetési támogatás felhasználásának ellenőrzését az Állami Számvevőszék (ÁSZ) végzi, erre azonban eddig még nem került sor. Mint Elek Jánostól, az ÁSZ főigazgató-helyettesétől megtudtuk, ez a közeljövőben várható. Idei tervükben a TTFK nem szerepel, mivel még több, 2000 előtt alapított és nagyobb költségvetési támogatásban részesült közalapítvány vizsgálata is hátravan. A majdani ellenőrzéskor viszont nemcsak a gazdálkodás szabályszerűségét, hanem annak eredményességét és célszerűségét is áttekintik. A célszerűség pedig jelen esetben magában foglalja a tevékenységnek az alapító okirattal való összevetését csakúgy, mint a gazdálkodás hatékonyságának vizsgálatát (azaz, hogy történt-e pazarlás).

Az alapító nevében és képviseletében eljáró Miniszterelnöki Hivatalt (MEH) ugyanakkor egyelőre az a kérdés foglalkoztatja, hogy vajon a tulajdonosnak jogában állt-e eladni a kiadót az alapító hozzájárulása nélkül. Tavaly októberben Szekeres Imre, a MEH általános politikai államtitkára Elekhez írt levelében már firtatta a tervezett eladás jogi alapjait, ám mivel az ügylet akkor nem jött létre, a dolog annyiban maradt. Szeredi Péter, Szekeres kabinetfőnöke a Narancsnak elmondta: a közalapítványtól a MEH most sem kapott semmiféle tájékoztatást, az eladásról ők is a sajtóból értesültek. Az ügy kezelésére a közeljövőben Szekeres tesz javaslatot a hivatalt vezető miniszternek, annyi azonban tudható, hogy a MEH birtokában levő jogi szakvélemény szerint a kuratórium túllépte a hatáskörét. A közalapítványnál amúgy is változások várhatók: az államigazgatás korszerűsítéséről szóló kormányhatározat (közkeletű nevén a Draskovics-csomag) egyik elemeként augusztus 31-ig felül kell vizsgálni a kormány és a minisztériumok által létrehozott közalapítványok, közhasznú és gazdasági társaságok költségvetési támogatását. Ennek keretében sor kerül a TTFK-ra is. Az átfazonírozásra többféle megoldás is lehetséges. Az egyik elképzelés szerint visszahívnák a kuratóriumot (a kormányváltás óta nem történt személycsere e grémiumban), a másik lehetőség, hogy kezdeményezik a közalapítvány megszüntetését. Ez utóbbit az indokolhatná - tette hozzá Szeredi Péter -, hogy a lap- és könyvkiadás megszűnésével a szervezet egyik alapfunkciója szűnt meg, a megmaradt tevékenységet pedig nem biztos, hogy célszerű folytatni ebben a formában.

Elek István úgy gondolja, a kormány nincs tisztában azzal, hogy a közalapítványokkal szemben milyen jogai, lehetőségei vannak: "Nem akarják vállalni a drasztikus fellépés politikai kockázatát, ezért a megfojtás stratégiájára tértek át: nem adnak annyi pénzt, hogy az alapító okiratnak megfelelően tudjunk működni." Mint mondja, ha az alapító szerint nem a céloknak megfelelően működtek, akkor az megtehetné, hogy a bírósághoz fordul. "Hosszú ideje figyelem a közalapítványok körüli cirkuszt, azon igyekezeteket, hogy a kormány az alapítás után is matat körülöttük. De nem véletlenül fogalmaz úgy a közalapítványokról szóló jogirodalom, hogy ez egy nagy önállósággal működő jogintézmény."

Egyelőre tehát nem tudjuk, vajon a HV-ba invesztált közpénzek valóban közcélra mentek-e el. Az is lehet, hogy minden a legnagyobb rendben történt; és ha a történet ennyi volna, akkor a lappiac többi szereplőjének is fel kellene végre ismernie: elég, ha egy kicsit rágyúr a környezettudatosságra, majd a pénztárhoz fárad.

Mészáros Bálint