Gellért, Mercédesz
12 °C
16 °C

Valamiért optimisták

2008.04.26. 09:03
A szocialitsák szerint akár kormánybiztosok is irányíthatnák ideiglenesen az edddigi SZDSZ-es tárcákat, hátha a szabad demokraták nyáron megválaszott új elnöke mégis visszatérne a koalícióba. Gyurcsány nem erre készül.

Már csak egyet kell aludni, és az SZDSZ küldöttgyűlése vélhetően szentesíti a koalíció odahagyását (legalábbis a megyék 80 százaléka ilyesmit jelzett), úgyhogy nincs mese, Gyurcsány Ferencnek napokon belül be kell mutatnia az új minisztereket. (A politikailag korrekt megnevezése az aktusnak: a kormányszerkezet átalakítása.) Hogy miképp fest majd az új miniszteriális rend, arról csak találgatni lehet, az már konkrétabban kitapintható, melyik erőkör mit szeretne.

Az Index információi szerint amikor a miniszterelnök kikérte a frakcióvezetés véleményét, akkor egy meglehetősen puha struktúrajavaslatot kapott. Lényege: odázzák el a tárcavezetők kinevezését, s ahogy az Egészségügyi Minisztériumban most, kormánybiztosok irányítsák a három üresedő szabad demokrata tárcát. Egészen a liberálisok nyári tisztújító küldöttgyűléséig, s ha a szabad demokraták nem Kóka Jánost emelik pajzsra, akkor újragondolható egy más felállású koalíció, vagy legalábbis egy "kodifikált" szorosabb együttműködés.

Mínusz nyolc

Az indoklás szerint így demonstrálni lehetne, hogy ugyan a szocialisták elindultak a kisebbségi (önálló) kormányzás útján, de még lehet csatlakozni hozzájuk. Márpedig a támogatás elkél, ugyanis nemcsak Horn Gyula és Toller László dőlt ki a szocialista csatasorból, hanem két másik honatyára (Szántó Jánosra és Csákabonyi Balázsra) sem számíthatnak tartósan egészségügyi problémák miatt. Azaz, ha válságosra fordul a helyzet, a 194 fős parlamenti többséghez már legalább nyolc szavazatot kell összekalapoznia az MSZP-nek.

Az más lapra tartozik, hogy a szocialisták mind kevésbé bíznak egy kókátlanított SZDSZ-ben. Érzésük szerint Fodor Gábor elnöki esélyeit Kóka sikerrel erodálta, Kuncze visszacsábításáról pedig megoszlanak a vélemények. Egyesek úgy látják, a kókai bejelentés, miszerint a pártelnök átengedné a pozícióját Kunczénak, pusztán színjáték, ami azt hivatott demonstrálni: Kókát nem a hatalomféltés vezette, amikor kiugrott a koalícióból. A másik verzió szerint Kuncze valóban visszatérhet, vagy ha mégsem, akkor legalább visszafelé sülhet el Kóka taktikája, azaz Kuncze visszakívánását sokan úgy értelmezhetik: Kóka beismerte alkalmatlanságát.

Elvenni egy új elnök kedvét is

Mindenestre a miniszterelnök a jelek szerint nem a frakció iránymutatáshoz igazodik, deklaráltan a kisebbségi regnálásra és a kormányszerkezet átalakítására készül. A rossz nyelvek szerint politikai megfontolások vezérlik, nevezetesen meg akarja előzni a leváltását. A kormányfőt (és programját) ugyanis az országgyűlési többségnek kell megszavaznia. Így egy miniszterelnök beújítására a logika szerint csak akkor lenne esély, ha újraköttetik a koalíció, vagy legalább egy lazább szövetség. (Persze az is igaz, hogy mivel a jelek szerint nincs parlamenti többség, az egyetlen közjogi megoldás a kisebbségi kormányzás.)

E gondolatmenet képviselői még azt hangsúlyozzák, hogy ha a miniszterelnök most sebtében átszabja a kormányzati struktúrát, akkor egy olyan szisztéma is létrejöhet, amihez az SZDSZ-nek egy új elnökkel sincs kedve társulni. Persze egy új kétpárti szerződés alapján megint fel lehetne forgatni a rendszert, de akkor egyes tárcák csak januárban kezdhetnének ténylegesen dolgozni, legalábbis elvben. Ugyanis az év elején kezdődik az EP-kampány, ami szép lassan átúszik az országgyűlési választásokat megelőző korteshadjáratba, úgyhogy érdemi munkáról gyakorlatilag a ciklus végéig nincs szó.

Nem véletlen, hogy az MSZP- frakció nem rajong a kormányszerkezet átalakításáért. Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium (ÖTM) felosztását a képviselők többé-kevésbé tényként kezelik (és lenyelték). A koncepció szerint a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség az ÖTM-től a gazdasági tárcához kerülne. És innentől háromfelé ágazik a történet. Az egyik verzió szerint a GKM-ben koncentrálódna minden fejlesztési pénz, az infrastruktúra és a turisztika, a kiüresedett ÖTM-et pedig az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumhoz csapnák. (E tárca profiljához még passzol is az ÖTM-nél lévő tűzoltóság és katasztrófavédelem, illetve az önkormányzatok jogi környezetét úgyis az IRM intézi.)

A másik verzió szintén az ÖTM bekebelezésével számol, ám a GKM-et kétfelé osztaná, és egy külön tárcát gründolna az infrastruktúrának, illetve a közép- és kisvállalkozásoknak. A harmadik hipotézis szerint az ÖTM maradna, és ide telepítenék az infrastrukturális ügyeket, valamint a vállalkozásfejlesztést.

A jelek szerint azt a felvetést, miszerint egyesíteni kellene az egészségügyi és a szociális tárcát, törölték a listáról. Úgy tűnik Horváth Ágnes helyét Székely Tamás, az OEP jelenlegi igazgatója veheti át. Ami a környezetvédelmi tárcát illeti, oda szintén szakpolitikust valószínűsítenek a legtöbben. Azért az MSZP környezetvédői is lobbiznak, a zöld pályán Baja Ferenc államtitkár, Orosz Sándor munkacsoport vezető, illetve Oláh Lajos, a terület pártbéli ügyvivője játszik.

Kis lélegzetvétel

Egy ilyen mérvű kormányátalakítás valószínűleg nem verné ki a biztosítékot a szocialistáknál, ám nagyobb lélegzetvételű változást nem támogatnak. Indoklásképpen a kormányzati csúcsszerv, a MEH-miniszterelnöki kabinet folyvást átalakuló rendszeréről beszélnek, 2006 nyara óta ugyanis négyszer kellett hozzányúlni ehhez a szisztémához.

Bármily meglepő, ha a jelenlegi torzsalkodásokat igen sötétnek is látja számos baloldali vezető, jövőképük már nem annyira fekete. Mérsékelt optimizmusukat azzal magyarázzák, hogy szerintük az ország helyzete nem olyan rossz, pusztán a politika telepszik rá menthetetlenül az emberek lelkére. Tézisüket három tétellel indokolják.

Számmisztika

Az első arról szól, hogy a 2007-es februári és a 2008-as februári inflációs adatok összevetésből az tűnik ki, hogy a pénzromlás Magyarországon 6,7 százalék, a mindig példaként említett Szlovéniában 6,4 százalék, a szintén bezzeg országnak számító Litvániában 10,9 százalék, és a hasító Csehországban is 7.9 százalék. Magyarán: a volt szocialista országok ugyanazt az uniós integrációs válságot élik át, mint régebben Ausztria vagy Németország (Mindkettő csúnya politikai válsággal készült szembenézni, illetve a gazdasági növekedésük a 0 felé közelített. Namost ez azért az említett három országról nem mondható el.)

Ami viszont a magyar gazdaság mutatóit illeti: a külkereskedelmi mérleg (export/import arány) egy éve pozitív, sok-sok esztendő óta először. (Az első negyedév mérlege 70 millió euró). Az ipari növekedés jelenleg több mint 10 százalékos, és számos szocialista úgy számol, hogy a gazdasági növekedés megugorja a 3 százalékot. (A jövő évi GDP-növekedési adatot ugyanakkor éppen a napokban módosította lefelé korábbi számaihoz képest a PM, a várható inflációt pedig fölfelé.)

Ám a lakosság még sem vizionál fényes jövőt. A Szonda Ipsos felmérése szerint megdöbbentő módon a megkérdezettek 83 százaléka ítéli kiválónak, illetve jónak saját háztartásának helyzetét. Az országét viszont 58 százalék ítéli súlyosnak, s majdnem ugyanannyian látják úgy, hogy háztartásuk sora is rosszabbra fordul a jövőben. Azaz, magyarázzák a szocialisták, a személyes élmények alapján érzékelt helyzetet összességében jónak tartják az emberek, amiről pedig nincs egyéni tapasztalatuk (ország, jövő), azt a politikai helyzet alapján ítélik meg.

Épp ezért többen abban bíznak, hogy sikerül megértetni a nyilvánossággal, hogy Magyarország csak egy átmeneti alkalmazkodási válságot él meg (posztszocialista társaival együtt), sikerül leválasztani a politikát a mindennapokról, és bizonyítani lehet, hogy a gazdaság szép lassan jön felfelé, akkor 2010-ig meg lehet győzni a népet, hogy a szocialista út a helyes.