Isten, meg a mi testünk

2006.06.20. 08:53
A Magyarok Világszövetségének rendezésében mintegy ezer ember demonstrált a Parlament előtt a művi meddővé tétel ellen.

"Művi meddővé tétel
NEM! NEM!
Nem a fasiszta jellegű törvényre" - mondja a Parlament előtt a Rákóczi szobor tövében a Magyarok Világszövetségének transzparense.

Előtte a színpadon egy szpíker. "Szeretettel köszöntünk benneteket a délutáni melegben, kedves testvérek. A kezdésig van még 25 perc, de kezdjük meg az előkészületeket. Először meghallgatjuk majd a himnuszt és a székely himnuszt. Utána egy-egy zászló indul dél és észak felé. Nyomukban felfejlődnek a tiltakozók, és körbeveszik a parlamentet, amíg a dunaparti oldal megengedi. Remélem, leszünk elegendően, hogy körülálljuk."

Lettek elegendően. Hat órára legalább ezer ember gyűlt össze, aki úgy gondolta, fasiszta jellegű az a törvény, mely lehetővé teszi, hogy egy cselekvőképes ember dönthessen a saját testéről.


Tekintse meg képeinket!

Ahhoz képest, hogy a megjelentek fejében az alkotmány fölött még ott lebegett az isteni törvény, mely szerint az úr az ő képmására teremtette az embert, akinek ezért kötelessége magát abban az állapotban megőrizni, anilyenben átvette, érdekes dolgokat lehetett látni a tömegben.

"DROG
PEDOFIL
STOP
Óvd gyerekeidet az SZDSZ-től!"

Igen, isten a szeretet, gondoltam, de nem volt időm misztikázni, mert csak jöttek és jöttek a mikroesemények.

"Itt van közöttünk a Nemzetőr főszerkesztője egy éves gyermekével - szórakoztatja tovább a megjelenteket a szpíker. - Mutasd fel! Úgy van!"

És a főszerk nagy taps keretében felmutatja őt az ég felé.

"Ez a törvény ugyan csak a csonka Magyarország területén hatályos, de itt van körünkben a határon túli ... szervezet. Ők ide jobbra álljanak! ... Köszöntöm Schuszter Lórántot, aki az egyik zászlót viszi majd."

És egyszer csak szembejött a magyar önvédelem. Konkrétan 15 ember, polójukon fonémák, pedáns rendben.

"Kicsit tudnátok egymáshoz közelebb állni?" - kérdezi tőlük egy fotós.

"Félkörben" - teszi hozzá egy másik. És megteszik. De miért ne tennék. Ezekért a képekért jöttek.

"Bölcsőt szeretnénk, nem koporsót!" - olvasom tovább a tömeget a "még most is szól a harang a trianoni tájakon" dallamára.

"Megérkezett Hegedűs Lóránt püspök úr, ő majd szól is a megjelentekhez" - értesülünk a szpíkertől.

De megjött Semjén Zsolt is, meg az egész KDNP-s vezérkar. Jó talajba hull a mag, reméljük, lesz foganatja, elmélkedik láttukon a szpíker.

"Köszöntöm körünkben Kondor Katalint!"

"Édes jó anyám köszönöm szépen,
hogy érve megérve e létre jöttem,
általad, benned foganni meg és élni,
szeretni, szeretni, sohasem félni" - így a pálos rend.

És befut Sinkovits-Vitay András, aki jobboldali eseményeken szokott szépséges hangjával harangozni. Kezében kék kendőbe csomogalt sámándob, amit egyszer a Dobogókőn, a szívcsakra közelében hallottam is szólni. De most nem tudta vele feldobni a hangulatot. Sietett, szentkoronatan-előadásra kellett mennie.


Klikk a képre!

Be kellett érnem egy Babits-verssel, és a színpad előtt egy átszellemült arcú nénikével, a fotósok egyértelmű favoritjával, aki karjaiban egy műanyag babát ringatott, hajában nemzetiszín szalaggal. Mármint a babáéban.

De voltak más nénik is. "Nem akarom, hogy a magyar nemzet öngyilkos legyen, inkább szaporodjon." - vélte egyikük.

"A nő is ember" - tette hozzá egy férfiember egy teleszkópos horgászbot végén.

"Engedjék meg a még meg sem fogant magzatoknak, hogy azt mondják, köszönjük, édesanyám" - fordult éppen a törvényhozókhoz a színpadon valaki, talán az Alfa Szövetségtől, amikor megkérdezem fotósunktól, nem gondolja-e, hogy a csúcsponton kellene kiszállnunk ebből az egészből, ez pedig egész jó mondat volt.

Meggyőztem. Így meg se néztük, ahogy Lezsák Sándor átveszi a petíciót, az élőlánc "felgöngyölődik", a megjelentek pedig a szózattal "befejezik mai felfejlődésüket".