Mégsem üzérkedett valutával Mindszenty társa

Semmis a Mindszenty-per ötödrendű vádlottja, Nagy Miklós katolikus pap több mint 55 évvel ezelőtti, a budapesti népbíróság és a népbíróságok országos tanácsa általi elítélése, igazolta hétfőn kihirdetett ítéletében a Legfelsőbb Bíróság.

Nagy Miklós Nagy Miklós (1894-1973) népi író, költő, lelkipásztor, a Mindszenty-per idején az Actio Catholica egyesület országos titkára volt. Az egykori vád szerint a szervezet országos képviselője, Mihalovics Zsigmond külföldre távozásakor Nagy Miklósra bízta a karitatív célokra elkülönített 24 ezer dollárt és 20 ezer svájci frankot, amely egy jezsuita rendházban volt letétbe helyezve. Ebből néhány ezer dollárt kifizettek, a fennmaradó részt azonban a lelkipásztor nem helyezte zárolt betétbe a törvényben szereplő határidő lejártáig. Az 1949 februárjában elítélt Nagy Miklós 1951 karácsonyán szabadult, azt követően haláláig Komárom-Esztergom megyében, az únyi plébánián teljesített szolgálatot; ott is temették el.

Feljelentési kötelezettség elmulasztása

A bíróság ezt azután nyilvánította ki, hogy az 1949. évi ítéletet felülvizsgálva hatályon kívül helyezte a külföldi fizetési eszközökkel való üzérkedés bűntettében a bűnösséget megállapító, valamint a zárolt letétbehelyezés elmulasztása bűncselekmény jogi minősítésével kapcsolatos rendelkezést.

A három év fegyházbüntetésre ítélt, 1973-ban elhunyt Nagy Miklóst mindemellett a feljelentési kötelezettség elmulasztásáért ítélték el a Mindszenty József hercegprímás és társai ellen, a demokratikus államrend és köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének bűntette és más bűncselekmények vádjával indított perben.

A valuta nem esett a semmisségi törvény alá

Az elítéltek közül ő az egyetlen, akinek az ítélete nem esett az 1990. évi semmisségi törvény hatálya alá, miután a valutával kapcsolatos cselekmény büntetési vétsége súlyosabbnak minősült a politikai jellegűnél. A felülvizsgálati indítványt az új büntetőeljárási törvény értelmében Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek megbízása alapján Nagy Miklós egykori védője, a ma 95 esztendős Schirilla György terjesztette elő.

Mindszenty József élete Mindszenty József 1892. március 4-én született Csehimindszenten. A szombathelyi püspöki nevelőintézetben végzett tanulmányok után 1915-ben szentelték pappá. Az 1918-19-es forradalmak idején politikai okokból letartóztatták, a Tanácsköztársaság idején szülőfalujába internálták. 1919 októberétől ismét Zalaegerszegen volt plébános, 1924-től címzetes apát, 1937-ben pápai prelátus lett. 1944. március 15-én szentelték püspökké, és helyezték a veszprémi egyházmegye élére. Mentette a meggyőződésük vagy származásuk miatt üldözötteket, szót emelt a Dunántúl hadszíntérré változtatása ellen, ezért 1944 őszén a nyilasok elhurcolták, Sopronkőhidára, onnan Sopronba vitték. 1945 őszén esztergomi érsekké, a következő évben bíborossá szentelték. Szemben állt a kommunista politikával, ragaszkodott az egyház társadalmi szerepének megőrzéséhez. 1948 karácsonyán letartóztatták, a következő évben életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélték. 1955-ben börtönbüntetését megszakították, és Felsőpeténybe vitték, szabadulásáig ott volt házi őrizetben. A forradalom idején kiszabadították fogságából. 1956 november 3-án este rádióbeszédben szólt a nemzethez, ebben a kormányt a bukott rendszer örökösének nevezte. 4-én reggel a szovjet támadás hírére az Egyesült Államok nagykövetségére menekült, ahol menedékjogot kapott. 1962-ben - távollétében - 1956-os szerepéért is elítélték. 1971. szeptember 28-án előzetes megállapodás alapján elhagyhatta az amerikai követséget. 1973-ban a pápa - arra hivatkozva, hogy másképp továbbra is betöltetlen maradna az esztergomi érseki szék - lemondásra szólította föl. Utolsó éveit Bécsben töltötte, ott halt meg 1975. május 6-án. Máriazellben temették el, hamvait 1991-ben Magyarországon az esztergomi bazilikában helyezték végső nyugalomra. Forrás: 1956-os Intézet