Nemzet őrei, egyesüljetek!

A nemzet öregsége

Hatvan év alatt csupán az Index képviseltette magát a Nemzetőrség felállítását szorgalmazó ,,konferencián", ami érthető momentum, ha tudjuk, hogy a Nyugdíjasok Pártja hívta össze az országos tanácskozást. Jászladányból, Zalaegerszegről, Szegedről is érkeztek ügyvédek, mezőgépészek, tanárok, hogy egy követ fújjanak a Magyar Honvédség egykori tisztjeivel.

Nemzetőrséget és egészséges fiatalságot ennek a maroklőfegyvernél csak alig nagyobb országnak - szól a felvetés, és komorodik el valamennyi arc. Hogy pontosan miért, hogyan, és milyen alapon kellene belefolyni az össznépi gondolkodás irányításába a nyugdíjasoknak, a Szentkorona Szövetségnek, a Hunyadi János Román-Magyar Baráti Körnek, az nem egészen világos, bár a tanácskozás határozott ütemterv alapján közeledik az ebédhez, nincs apelláta.

Kárpátok sziluettje

A tanácskozás színhelye ugyanaz, mint a Független Magyar Demokrata Fórum üléseinek közege, tipikus kihallgató helység, hosszú asztal, képtelen, halvány falak, ahol csak bejárati ajtón hirdeti egyetlen címer, hogy Ígéretek helyett Tetteket. Azt azonban biztosnak vélheti a honpolgár, hogy Torgyán tőlük plagizálta az Isten, haza, család jelmondatot, bár a család és haza szavakat felcserélte.

Előtérben a nők

A kissé militáns hangulatot nem lehet elvitatni a fiatalos lendülettel vitatkozó nyugdíjasoktól, akik komolyan aggódnak azon, hogy egy esetleges fegyveres konfliktus esetén nem lesz ember a gáton, és nem tudjuk lezárni a nyitva hagyott határrészeket.

- Az ezredes úr azokra a területekre is gondol - kérdezi az egyik gondolkodó, és félkörben rajzolja bele a levegőbe a Kárpátok sziluettjét.

- Hogyne, ott mi leszünk az elsők - válaszol az ezredes, aki szemlátomást az oroszlán részét vállalta a gondolatok papírra vetésében.

Stramm nők, nyeszle férfiak

Amely - valljuk be - több kívánnivalót is hagy maga után. Ezt egy szakállas hozzászóló is észrevette, szavait bólogatások kísérték, bár meg kell jegyezni, ha Barta Zsolt a "Barátok közt"-ből fegyver, haza, valamint NATO szavakat építene a Berényi Miklóssal folytatandó beszélgetéseibe, akkor ezen maroknyi tábor lenne a leghívebb rajongója a sorozatnak. Itt azonban a géppuskasorozat a menő, meg "Svejc" emlegetése, ahol ,,képzeljétek el, otthon van mindenkinek a fegyvere, és riadó után negyedórával csőrre töltött fegyverrel kell jelentkezni" - mondja egy mezőgépész, akinek - mint kiderül - legkisebb lánya hivatásos katona.

,,Stramm nők a barátnői is, nem olyan nyeszlettek, mint a fiúk" - teszi hozzá apai büszkeséggel.

A jelszavak és az általános megjegyzések ,,a mai fiataloknak kell egy nemzeti egészségvédelmi program, a NATO semmit sem tenne értünk, a honvédség képtelen arra, hogy a hidaknál álljon" mellett azonban konkrétumokat csak elvétve találunk, holott Bakodi ezredes magyarázata határozott irányba halad: a gépfegyverrel vigyázó fodrász és a vegyifegyverrel operáló mezőgazda jelöli ki a sarokpontokat. Százmilliárd forintból fel lehetne állítani a Nemzetőrséget, a honvédségből elbocsátott tisztek adhatnák az alapot, megye vagy régió szinteken kéne működtetni, a fegyvereket meg központokban kéne tárolni. Nem úgy, mint a munkásőrségben.

Ez az őrség nem az az őrség

Erre persze beindul a vita, hogy a munkásőrség az tényleg hasonló, de ők is a "svejci" példából lopták, meg nem is voltak olyan fasza gyerekek, mert ha azok lettek volna, akkor '89-ben nem álltak volna falhoz lapulva, miközben a ,,vörös bunkós világból a kapitalista brigantizmusba" vezették az országot.

Abban mindenki megegyezett, hogy ha valaki párttag volt és katona, csak azért volt, mert katona csak úgy lehetett, ha párttag is volt. Valaki meg is jegyezte, hogy nem vagyunk-e lekésve, de az ezredes a ,,gyerek mindig jókor születik" mondattal véget vetett a polémia kiteljesedésének, és egyben elindította azt a vitát, hogy egyre sürgősebb feladat lenne, mert a NATO csak akkor véd meg minket, ha mi is megvédjük magunkat.

Ipart a haderő alá!

Eztán Bene professzor megnevezte Amerikát népellenségnek, és hozzátette, hogy az ebola, AIDS, lépfene vírustárolók már készen várnak a bevetésre. A riporter ekkor elindult, hogy megörökítse azt a pillanatot, amikor Bene professzor felemeli a kezét, kissé oldalra hajtja a fejét, és kinyitja a félelmet tartalmazó saját palackocskákat. Most már tudjuk, baj volt, mert egy öregúr kocogtatta meg a vállát, és ,,kért tőlem engedélyt a fotózásra" mondatával belépett a riporter életébe.

- A hölgytől kértem.

Aki taposni akart

- De nem tőlem! -, majd szemeiben éktelen gyűlölettel hátraindult, és így a ,,Kitaposom a bélit, fene a mocskos pofáját" mondatával egyedül hagyott a hatnégyzetméteres konferenciaterem közepén. Bennragadt szitokszó, elmélázó önértékelés, az azonban a folyosóra is kihallott, hogy a Csepeli Autógyárat és Tiszai Finomítót kellene megkapni, hogy anyagi alapot biztosítson a vállalkozásnak. Bummm.

Az apró, törékeny csend eltörött, hogy helyet adjon annak a történetnek, amelyben egy fiatal villamosmérnök esetét hozták fel, aki már kétszer volt Angliában, és a cége él-hal a munkájáért.

Ilyen emberekre van szükség - szóltak az egybegyűltek, de nem mertem megfordulni, nehogy a hanghordozást szemmel veréssel illusztrálják.