Zsófia
15 °C
23 °C
Index - In English In English Eng

Most akkor tényleg anonim a népszámlálás?

2011.09.29. 19:01

Szombaton kezdődik a népszámlálás, lassan mindenki megkapja a két kérdőívet és egy tájékoztató levelet tartalmazó adatszolgáltatási csomagját az adott körzet számlálóbiztosától. Ilyenből nagyjából negyvenezer van az országban, ezek egyike vagyok én, mi vagyunk Az Emberek, Akik Becsengetnek Önhöz. Akikkel megoszthatják kétségeiket, félelmeiket, aggodalmukat.

Ilyenekből van bőven.

Aztán ezek a félelmek fel is erősödnek, amikor megkapják, kézbe veszik a csomagot (akár a számlálóbiztostól, akár a postaládából). Mert miközben azt hallják, hogy a népszámlálás anonim, azt látják, hogy a csomagban lévő lakáskérdőíven pontos cím van (az esetek többségében).

És akkor ezt így most hogy? – teszik fel nekünk a kérdést félénken, zavartan, dühödten. Volt, aki visszaadta, hogy ő nem ide van bejelentve, volt, aki visszaadta, hogy "névtelenségről volt szó, bazmeg", volt, aki csak nézett furcsán, "honnan tudják, hogy itt lakom, még be sem jelentkeztem".

Pedig a dolog voltaképpen épp így garantálja az anonimitást. Ugyanis nem az egyes emberek bejelentett lakcímére küldik a csomagot, hanem minden, a központi nyilvántartásban lakásként szereplő címre, függetlenül attól, hogy van-e ott bejelentett lakó, és ha igen, hány, és hogy tényleg azok laknak-e ott, akik papíron, vagy hogy valójában tök üres-e az a lakás. Szóval a lakásokat pontosan nyilvántartják – nekem egyből az első lépcsőházam második szintjén kellett visszakérnem egy borítékot, amit egy másik emelten kellett volna odaadnom –, nem úgy az ott lakókat.

A legtöbben egyébként két dolog miatt aggódnak, eddigi tapasztalataim – részben a személyes, részben a posztokra érkezett kommentek és e-mailek – alapján. Egyfelől hogy rossz kezekbe kerülnek a személyes adataik, másfelől, akik érintettek, hogy lebuknak: valójában nem is ott laknak, ahová bejelentkeztek, mert szükségük volt egy jó helyen lévő hivatalos lakcímre a bölcsődéhez, óvodához, iskolához, netán ingyenes parkoláshoz.

Kezdjük az utóbbival, ez egyszerűbb dolog, mint címlaplánynak valóságshowba kerülni.

Senki nem bukik le azzal, hogy kamu lakcímen lakik, pontosabban, hogy nem ott lakik, ahová be van jelentve. Egyrészt azért, mert egyedi adatokat soha senki nem fog vizsgálni a törvényi előírások szerint. Másrészt azért, mert ha vizsgálnának is ilyet, akkor is: egyszerűen nincs mivel lebukni. Ha nem ott lakik, akkor nem ott lakik, és kész. Nincs olyan kérdés, hogy "és miért nem"? Senkitől nem kérdezik meg, hogy előre megfontolt, álságos szándékkal-e manipulálta-e a lakcímét a valódi tartózkodási címhez képest, vagy egyszerűen csak hosszabb volt a sor az okmányirodában, mint az X Factor-castingon, amikor költözéskor lakcímet akart módosítani.

Persze, globálisan kiderülhet majd, hogy vannak olyan budapesti kerületek – vagy ki tudja, vidéken is lehetnek olyan városrészek –, ahol az átlagosnál jóval magasabb azok aránya, akik a nem bejelentett lakcímükön élnek. De lehet, hogy ilyen sem lesz, mert kiegyenlítik egymást azok a zuglóiak, akik egy ingyenparkolásért papíron beköltöztek a haverjük lipótvárosi lakásába azokkal a lipótvárosiakkal, akik egy kiválasztott iskoláért zuglói lakcímet szereztek maguknak.

Persze sokkal inkább az aggasztja az embereket, hogy mi lesz az adataikkal. Szaladjunk neki hát még egyszer ennek. A legfőbb félelem az, hogy valakik – a Fidesz, az adóhivatal, a Kubatov-listások, a kommunisták, a fasiszták, a ráknépség, a multinacionális finánctőke ügynökei, bárkik – megtudják a személyes, titkos adatainkat. Olyasmiket, amiket akkor sem árulnánk el, ha Kövér László mosolyával fenyegetnének. "Nem burkolt vagyonosodási, képesítési, nemzetiségi és vallási vizsgálatnak kellene lennie" a népszámlálásnak – írta egy kommentelő.

No, lássuk, milyen titkok derülhetnének ki akkor, ha a törvények ellenére minden adatbázissal minden adatbázist összekötve kiértékelnék egyenként a kérdőíveket (titok alatt itt azt értve, amit egyébként nem tud rólunk egyik vagy másik vagy akár több állami adatgazda).

Az első kérdés, beazonosíthatók lehetnénk-e? Akik valamely bejelentett lakcímükön élnek életvitelszerűen – és nagy biztonsággal mondhatjuk, hogy ez a többség –, a születési időből és a lakcímből elvileg igen. Akik olyan címen laknak, és adnak választ, amely cím hivatalosan nem kötődik hozzájuk, azok már aligha, bár ha valaki a foglalkozása sorba árulkodó adatot ír (miniszterelnök, álamfő, szövetségi kapitány, főrabbi, stb), akkor, feltéve, hogy az adat igaz, nagyjából mégis beazonosította magát.

De jó, mondjuk azt, hogy a.) rosszindulatúan akarják felhasználni az adatainkat, tehát törvénysértően fognak azzal bánni, b.) be fognak tudni azonosítani minket. Akkor nézzük, milyen rejtegetett adatok derülhetnek a kötelezően megválaszolandó kérdésekből (és ebből vonjuk le azt, amit elárulunk magunkról a Facebookon, iwiw-en, ki tudja, hol):

1. A lakásról: Mekkora és hány szobás a lakás, amiben élünk, mikor épült, magántulajdonú, önkormányzati vagy egyéb tulajdonú-e – a lakásra vonatkozó másfél oldalasnál nem hosszabb kérdéssor jelentős része olyan adatra kérdez rá, ami a földhivatalból kigyűjthető lenne. Jó, ha volt egy nagyszabású átalakítás, akkor lehet, hogy a szobaszámot nem tudják. És talán azt sem, hogy milyen fűtéses, hogy van-e vízvezeték és vízöblítéses vécé, ezek viszont nem olyan különlegességek, amiket vagyonvizsgálatnak éreznék (az üdülőkre már nem is kérdeznek rá, pedig tíz éve még ez is a kérdések között volt).

2. A személyekről: milyen állampolgárok, hol laktak korábban, hol volt a születéskori lakcímük, éltek-e tartósan külföldön, házasok-e, hány gyerekük van – ha abból indulunk ki, hogy valaki a törvényi előírások ellenére tényleg beazonosít minket, akkor az a valaki ezeket is tudhatja a különböző állami adatbázisokból (mert ha beazonosíthatnak minket, akkor az állami adatbázisokat is összekapcsolhatják orvul).

3. Az iskolázottságról és nyelvtudásról: hány helyen tanultak, hol és milyen végzettséget szereztek, hány nyelvet beszélnek – normál körülmények között az iskolák nyilvántartják, ki mikor végzett náluk, így ezt sem érzem a Lendvai Ildikó mosolyáért sem kiadható titoknak.

4. Dolgozunk-e, milyen jellegű cégnél, mikortól, ott-e, ahol lakunk, milyen munkakörben, van-e alkalmazottunk? Ha azt feltételezzük, hogy galád módon azonosítottak minket, akkor természetesen tudják az adó- és taj-számunkat is, és a társadalombiztosítás, illetve az adóhivatal azt is tudja, hogy hol dolgozunk, mióta, és nemcsak azt, hogy milyen jellegű cégnél, hanem konkrétan a céget is (ezzel együtt a 30. pont, ahol először a munkáltató megnevezését kérik, és csak opció, hogy ha nem akarjuk megadni, akkor elég annak jellege is, szóval az tényleg zavarba ejtő).

És végül: hogyan közlekedünk a munkahelyre, iskolába, óvodába, és hány perc alatt érünk oda – hoppá, ezt tényleg nem tudhatja rólunk semmilyen hatóság. Itt lenne a nagy titok? Lehet, hogy a vonatos, buszos, metrós vagy éppen biciklis maffia kezében van a KSH?

Persze ettől még lehet őszintén aggódni. De aki úgy érzi, nagyon rossz kezekben lennének az adatai, nagyjából két perc alatt kitalálhatja, hogyan kerülheti el, hogy azonosítani tudják. Nem árulom el.

Kedves negyvenezrek, számlálóbiztos-társaim! Ha érdekes, szomorkás, elgondolkodtató, aggasztó, vicces történeteitek vannak, netán tudtok arról, hogy a Magyarországra költözött Hannibal Lecter megette egy kolléga veséjét, babbal, ne habozzatok, írjátok meg, és én itt közzéteszem azokat.