A titok, ami nincs

,,Vajon mi lehet az oka, hogy még ma is akadnak olyanok, akiknek múlhatatlanul fontos, hogy tönkretegyék ünnepeinket?"

Fogas kérdés. Nyilván szónoki. Ráadásul a legnagyobb jóakarattal sem lehet megválaszolni. A szerkesztőségen belüli gyors körkérdésre nem érkezett egyetlen értékelhető felelet sem. Senki sem látott még olyant, akinek éppen a magyarság ünnepeinek tönkretétele okozott volna múlhatatlan örömet. Aztán eszembe jutott, hogy Borbó, a kiképzett horgászkutya direkte lerágta a fenyőfáról az összes szaloncukrot, majd az ezüstpapírt szántszándékkal a ,,Tolna megye őstörténete" című album lapjai közé hányta. De erről talán még Tóth István Zoltán sem tudott.

,,2000. augusztus 20-án hosszú évtizedek óta először ünnepelt együtt az egész ország."

Mert 1999-ig ezen a napon az ország egy részét ismeretlen helyre hurcolták, hogy ne tudjon ünnepelni.

,,Megtisztelő, hogy az Országimázs Központ munkatársai is hozzájárulhattak ahhoz, hogy a Millenium végre mindannyiunk közös ünnepévé lett."

Mert a korábbi Milleniumok alkalmával ezt a kommunisták megakadályozták.

,,Mégis: vannak, akik még ma is azon igyekeznek, hogy pénzt és fáradtságot nem kímélve lerombolják azt, amit együtt felépítettünk."

A misztikus Kőmíves Kelemen-utalással kapcsolatban egyetlen megjegyeznivalónk van: a fáradság és a fáradtság két különböző dolog. Amire a Szerző gondolhatott, az a fáradság (v.ö. 'fáradozás', 'erőkifejtés').

,,Az ünnepen Tihanyban 14 ezren, Debrecenben 2oo ezren, Budapesten több mint másfél millióan vettek részt."

Azok, akik azon igyekeznek, a jelek szerint mégis kímélték a pénzt és a fáradtságot.

,,A milleniumi megemlékezéshez többszáz település saját erejéből csatlakozott."

Így igaz!

,,Az Országimázs Központ feladatának megfelelően részletes tájékoztatást adott a sajtó munkatársainak."

Arról, amiről ő maga beszélni akart. A kérdések egy részére azonban megtagadta a válaszadást.

,,A nyilvánosság biztosítása érdekében a Központ augusztus 14-én, 17-én és 22-én sajtótájékoztatót tartott" - áll az adatvédelmi biztos úr két napja kiadott levelében.

Sz. L., az Index újságírója szeptember 29-én, a Hungária körúti stadion B lelátóján kemény szavakkal illette a fékevesztett szarvasként nyargaló Illés Bélát felrúgó balhátvédet. Ez is igaz, de szintén irreleváns.

,,A három sajtótájékoztatón részletesen ismertettük a rendezvény költségeit, bemutattuk a közreműködő művészeti munkatársak és alvállalkozók képviselőit, tájékoztatást adtunk a rendezvényekkel kapcsolatos kérdésekről."

Kivéve azokat, amelyeket a jelen lévő újságírók tettek fel.

,,Akadnak, akik makacsul mégis azt állítják, hogy titkolózás folyik."

Azon nevetséges indok alapján, hogy közpénzek felhasználását firtató kérdéseikre lassan fél éve nem kapnak választ.

,,Pedig akik így tesznek, valótlant állítanak."

Vagyis már megkapták a választ, de azt önpusztító módon nem teszik közzé.

,,Így valótlant állít az Index is, amikor 2oo1 január 17-i cikkében kijelenti, hogy az ,,Országimázs Központ vezetője továbbra sem nyilatkozik."

Hiszen a valóság az, hogy Tóth István Zoltán a nevezett sajtótermék megkereséseire konzekvensen nem reagált.

,,Hogy ez mennyire nem így van, azt éppen az Index szerkesztőinek kellene legjobban tudniuk."

Tudják, de rosszindulatúak és magyargyűlölők.

,,Elegendő, ha beletekintenek saját korábbi cikkeikbe, ahol a hiányolt adatok már szerepeltek."

Az említett szerkesztők nem csak rosszindulatúak és magyargyűlölők, de ostobák is, ezért nem tudják, hogy egy internetes lap bármely cikke visszakereshető. Így hát verik a dobot ezerrel, pedig rég megkaptak minden adatot.

,,De tájékoztatási kötelezettségünknek nem csak mi tettünk eleget."

Hanem a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal is, amikor el akarta titkolni jelentését a kormánytagok utazásairól..

,,Az Országgyűlésben - az ország legszélesebb nyilvánossága előtt - Stumpf István miniszter úr számolt be részletesen és tételesen az eseményekről és a kiadásokról. A miniszter úr válaszát a sajtó minden érdeklődő munkatársának minden alkalommal rendelkezésére bocsátottuk"

A sok tévé meg rádió meg újság utána szántszándékkal hülyét csinált magából, és csak követelte tovább a kazalszámra kapott adatokat. Egyébként mindenki arra volt kíváncsi, hogy a közölt keretösszeget tételesen mire költötték, például: mennyit kapott közreműködéséért a Happy End Kft. Ezt ma sem tudjuk.

,,De augusztus 2o-a csak egy a méltatlanul kikezdett ünnepek sorában."

Hiszen az Index szerkesztői a Victor Hugo és a Pannónia utca sarkán egy húszast követeltek március 15-től, aztán lökdösni kezdték és a végén trágár szavakkal, valamint kézmozdulatokkal inzultálták az élettársát is.

,,Elérkezett az ideje, hogy megvonjuk az ünnepeinket utólag tönkretenni igyekvő hecckampány mérlegét. A médiumokban eddig megjelent, igaztalan, rossz hangulatot keltő sajtó- rádió- és tévétudósítások, vélemények, jegyzetek, riportok elkészítésére és közreadására fordított forintok összege ma már biztosan meghaladja az augusztus 2o-i országos ünnep költségeit."

Tóth István Zoltán nem csak remek országpropagandista, hanem felkészült sajtóelemző is. Kérdésünk ezek után: ha így is lenne, akkor meg mi van?

,,Az Országimázs Központ tudatában van annak, milyen fontos szerepet játszik a nyomtatott és az elektronikus sajtó az ország arculatának formálásában, és azzal is, hogy a sajtó intézményei az Országimázs Központ költségvetésénél nagyságrendekkel nagyobb anyagi erővel rendelkeznek."

Az Országimázs Központ munkatársai közgazdasági zsenik. Helyük a Gazdasági Minisztériumban lenne.

,,A mi dolgunk az, hogy minden eddigi rossz tapasztalatunk ellenére továbbra is szövetségesnek tekintsük a sajtó munkatársait."

Valamint a baráti Észak-Koreát, Burmát és Vietnamot.

Az Index szemantikai munkacsoportjának nevében.

Levezetésként tekintsük meg a szöveget a maga nyers valójában:

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!