Jogsértések és megalázó bánásmód a női börtönben

Súlyos alkotmányos visszásságokat tapasztalt Gönczöl Katalin, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, amikor tavaly októberben helyszíni vizsgálatot tartott a Pálhalmi Büntetés-végrehajtási Intézet mélykúti női börtönében. A 281 női rabot, közöttük tíz fiatalkorút őrző intézményben az ombudsman elsősorban a fogvatartás körülményeit vizsgálta, és arra a megállapításra jutott, hogy azok mind az elítélteket is megillető testi és lelki egészéghez való jogot, mind az embertelen, megalázó bánásmód tilalmát sértik.

Mosásra, tisztálkodásra nincs lehetőség

A túlzsúfolt, 170 százalékos ,,kihazsnáltságú" mélykúti börtönben a felnőtt elítéltek a leromlott állapotú épületekben, 13-14 fős zárkákban töltik idejük nagy részét; ugyanis a mindennapos szabadtéri sétára nincs lehetőségük.

Az egészségügyi szakellátás akadozik, nincs nyilvános telefon, nincs pénz az épület állagmegóvására és az elromlott berendezések javítására.

A börtön fürdőhelyiségeinek és az illemhelyeinek állapota minősíthetelenül rossz: az alapvető női higiénés szükségleteknek megfelelő tisztálkodásra, a fehérnemű kimosására, szárítására a raboknak nincsen lehetőségük.

Büntetésből sötétzárka

Még rosszabb a helyzet a biztonsági elkülönítésre használt helyiségekben, ezekben az ablaktalan zárkákban ugyanis nincs ülőhely, WC, világítás, fűtés és szellőzés, a házirendből pedig nem derül ki, hogy milyen magatartás esetén és mennyi időre lehet ide bezárni valakit. A börtön vezetője szerint csak ritkán és rövid ideig - amíg az ön és közveszélyes állapotban lévő elitélt lecsillapodik- használják ezt a helyiséget, ám a fogvatartottak másról számoltak be az országgyűlési biztosnak.

Bár egyik állításra sincs bizonyíték, mivel az elkülönítő zárka használatáról nem vezetnek naplót Gönczöl szerint a helyiség adottságaiból következően már maga a zárka alkalmazása is a kegyetlen, megalázó bánásmód tilalmába ütközik.

Rabok őrzik a rabokat

A büntetés-végrehajtási személyzet létszámhiánya is megdöbbentő visszásságokat eredményezett Mélykúton: az őrtornyokban ugyanis nappal fogvatartottak ülnek, de van olyan körlet is, amely éjszakára teljes mértékben felügyelet nélkül marad.

Ez a gyakorlat egyébként Gönczöl szerint nem csupán törvénysértő, hanem közvetlenül veszélyezteti az őrként foglalkoztatott elítéltek emberi méltóságát is. Bár a napi nyolc órás őrszolgálatért az elitéltek havi 4000 forintot kapnak, az országgyűlési biztos felhívja a figyelmet arra, hogy ezt a szakfeladatot a hivatásos állomány tagjai is csak megfelelő kiképzés után láthatják el.

Profitorientált vállalkozás a rabok állami gazdaságából

Súlyos nehézségek mutatkoznak az elítéltek foglalkoztatása terén is, mivel a 281 fogva tartottból 200 nem dolgozik, csupán az intézet takarításában köteles részt venni, ám ezért semmiféle díjazást nem kap. A kimondottan az elítéltek munkalehetőségét megteremteni hivatott állami gazdaság időközben átalakult nyereségorientált gazdasági társasággá, amely a rabok többségét kitevő szakképzetlen munkaerőt nem kíván foglalkoztatni.

Gönczöl Katalin szerint helytelen az a gyakorlat, hogy az elítéltek számára nincs munkalehetőség, amellett pedig rendszeres foglalkoztatás. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, az a megállapított alkotmányos visszásságok jövőbeni elkerülése érdekében ajánlásokat tett az igazságügyi miniszternek, és a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának, hogy mihamarabb intézkedjenek a mélykúti fogvartartás körülményeinek javításáról illetve az elítéltek foglalkoztatásáról, valamint képzési lehetőségeiről.

A Büntetés Végrehajtás Országos Parancsnokságán az Indexet úgy tájékoztatták, amíg a jelentés nem ismerik, nem is kívánják kommentálni annak tartalmát.