Svájci vélemény: morális válság Magyarországon

Erős volt, amit a magyar kormányfő a győztes választás után egy zártkörű frakcióülésen mondott. Még akkor is, ha a vulgáris beszéd az ország állapotát részben korrekten írja le, vélekedik az NZZ Kelet-Európa szakértője, Cyrill Stieger. (Stieger korábban Svájc moszkvai nagykövetségének attaséja is volt, de tanított a Zürichi Egyetemen is.)

A politikusok hazudnak - gondolják a magyarok

A kormányfő beszédéből kiderült, a szocialisták az elmúlt másfél-két évben csak hazudtak de a Magyarországot sértő kifejezések sem hiányoztak a beszédből - folytatódik az elemzés. Gyurcsány ezzel csak azt erősítette meg, amit sok - a közügyekből kiábrándult, a politikától elforduló - magyar már korábban is gondolt: a politikusok hazudnak.

Stieger elismeri, hogy Gyurcsány egy bizonyos kontextusban beszélt, vagyis olyan párttársai előtt szólalt fel, akik kétségbe vonták a szigorú takarékossági intézkedések szükségességét. Mindez azonban nem változtat azon, hogy Stieger szerint a magyar kormányfő nem beszélhetett volna ilyen stílusban, még zárt ajtók mögött sem.

Tehet-e úgy Gyurcsány, mintha semmi sem történt volna?

Most már az a kérdés, hogy mindezek után Gyurcsány tehet-e úgy, mintha semmi sem történt volna. Cinikus a beismerés, miszerint a szocialisták tudatosan és célzatosan hazudtak az áprilisi választások megnyeréséért - jegyzi meg a publicista.

A kormányfő tisztában volt azzal, hogy a győzelem után éppen az ellenkezőjét fogja tenni annak, amit ígért. A szocialisták pontosan ismerték az államháztartás állapotát, tudták, hogy szigorú takarékossági intézkedések nélkül az ország csődbe jut. Ennek ellenére tettek populista ígéreteket.

Morális válság Sólyom és az NZZ szerint is

Találó a magyar államfő, Sólyom László elemzése - folytatja Stieger -, hogy az ország morális válságban van. Ha egy miniszterelnök nyíltan beismeri, hogy mindaz, amit a választási kampányban mondott, hazugság, akkor hozzájárul ahhoz, hogy a lakosság bizalma megrendüljön a demokráciában. Ez elgondolkodtató, és veszélyes is, különösen egy olyan fiatal demokráciában, mint amilyen Magyarország - teszi hozzá a svájci elemző.

Mindezek után sok magyar dühe érthető a miniszterelnök cinizmusa miatt - véli Stieger. Az elmúlt napok rendbontását a Neue Zürcher Zeitung is a kommunizmus bukása óta bekövetkezett legsúlyosabb zavargásoknak minősíti.

Akik az utcákra mentek

Azok, akik az utcákra mentek tiltakozni, nemcsak a hazugság ellen protestáltak, hanem a fájdalmas adózási intézkedések és áremelések ellen is. A lakosság hangulata amúgy is jó ideje felfokozott, felizzított.

Persze az ellenzék össztűz alá vette a kormányt, és az egész kabinet lemondását követeli. Minden eszközzel megpróbál politikai tőkét kovácsolni az eseményekből. Ám a vita álszent - véli Stieger.

Az ellenzék is hazudott

Természetesen a választási ígéretek sehol sem azonosak a kormányok későbbi cselekedetivel. Ám Magyarországon a különbség feltűnően nagy. Mindazonáltal a Fidesz politikusai a parlamenti választások előtt szintén hazudtak, nagyvonalú szociális programokat ígértek, jóllehet pontosan tudták, hogy ezekhez nincs meg a pénz.

A svájci újságíró szerint a Gyurcsány-beszéd, illetve az egész ügy jól érzékelteti, milyen az ország politikai kultúrája. Évek óta ugyanis ezt a kultúrát a jobb- és baloldal gyűlölet által vezérelt hatalmi harcai jellemzik. És minden eszköz megengedhető. A politikai hangulat velejéig mérgezett - állapítja meg Stieger.

Extrém polarizáció

A magyarországi extrém polarizáció összefügg azzal, hogy hogyan ment végbe a rendszerváltás. Az átmenet a kommunizmusból a demokratikus szisztémába tárgyalásos úton ment végbe. A régi hatalom és az ellenzék tárgyalt, akárcsak Lengyelországban.

A kommunisták, akik Magyarországon és Lengyelországban is némi reformokat hajtottak végre, Szocialistákká és szociáldemokratákká alakultak át, és így mindkét országban fontos politikai tényezők maradtak.

Békülékeny hangra lenne szükség

A kommunista múlt feldolgozása ezért alig-alig történt meg, így még 17 évvel a rendszerváltás után is kíméletlen harc folyik mindkét országban a jobboldal és az ex-kommunista baloldal között. Mindkét oldal a másikat tartja felelősnek minden rosszért, miközben inkább békülékeny hangra lenne szükség.