Forradalmi rajzverseny a Kossuth téren

Igazi gyermeknapi hangulatban fogadja az arra járót a Kossuth tér, ahol a forradalom tiszteletére gyermekrajz-versenyt hirdetett az Országimázs Központ. A felkelés névtelen és ismertté vált hősei persze álmukban sem gondolhatták, hogy egyszer majd rajzversenyeznek az emlékükre, nem vívni a rendőrökkel a szólásszabadságért, hanem egyszerűen csak papírra vetik, az ő forradalmukat.

Rajzlap, zsírkréta, határőrzacskó

Az idő jó, az érdeklődés azonban ahhoz képest csekély, hogy rádió, tévé, sőt újsághírdetések is arra buzdították a budapesti családosokat, hogy ezen a napon irány a Kossuth tér. Lehetnek vagy néhány százan az ünneplők, de ebben már benne van a személyzet, a rendezők, a szülők és az arra járó homelessek is. Arról nem sikerült hivatalos adatot nyerni: hányan neveztek be a megmérettetésre; a zsűri szemléje alatt körülbelül száz alkotást mustrált végig.

A szervezők az óvodásokra, az általános iskola alsó és felső tagozatosaira gondoltak, hisz a nevezés kezdetekor három, felirattal ellátott asztal várta a rajzolni vágyó lányokat és fiúkat. Mindenki egységcsomagot kap: rajzlap, zsírkréta, illetve egy, a határőrség emblémáját magán viselő nylon zacskót. Hogy miért pont határőrség azt nem tudni, mert az asztalok túloldalán álldolgáló lányok és fiúk egyáltalán nem úgy tűnnek, mint a potenciális határőrzők.

A sláger a lyukas zászló

Rajzolni szigorúan csak 14 éves korig lehet, így például hoppon marad a zsírkrétára, rajzlapra, zacskóra áhítozó ötvenes férfi. De néhány méterrel odébbról már nem zavarják el, amikor beáll az ingyenteás sorba. A gyerekek szépek, aranyosak, okosak - tárja e szavakkal a riporter elé a már kész rajzokat az egyik szervező. S az alkotások láttán az Országimázs Központ "csínytevéseire" specializálódott szerző sem mondhat mást, csak: ügyes.

Felrémlenek benne a még a rendszerváltás előtti hasonló programok, amikor például a Népszava című újság futóversenyét követte hasonló hacacáré. Ott azok a gyerekek nyertek, akik nem a megszokott fákat rajzolták, hanem az eseménnyel kapcsolatban bármit. És ez a helyzet most is, csakhogy itt elvétve akadnak nem a forradalommal kapcsolatos művek.

Az alaprajzon nincs semmi más csak egy lyukas zászló, a fehér mezőben az 1956 felirattal. De persze majd' minden rajzra kerül egy tank, egy eltévedt repülő, szinte az összesen van fegyver, de érdekes módon az ezekhez a dolgokhoz nyilvánvalóan kapcsolódó vér csak elvétve tűnik fel a lapokon. Hiába, az apróságok még idealisták.

Miniszterné asszony a színpadra lép

Az eredményhirdetés előtt még kulturális programban is részesülnek a Kossuth téren immár órák óta ácsingózó gyerekek és szüleik: a Duna Művész Együttes mesejátékát izgulhatják végig, hogy azután megtudják: ki lett a legjobb rajzoló. Addig minden szép, jó, míg fel nem szólítják a színpadra a zsűri elnökét, mert a nap még mindig süt, a tér közepén egyenruhás ifjú rendőr csókolózik fiatal szerelmével, a gagyiárusok meg perecet és lufit kínálnak az ünneplő tömegnek.

Az azonban kínos pillanat, amikor a rádióból jól ismert bemondóhang felszólítja a színpadra Pintér Sándornét, a belügyminiszter feleségét, hogy ugyan adja már át a díjakat, ha már részt vett az értékelésben. És Pintérné színpadra lép, s utána kezet fog egymás után, vagy tíz lurkóval, akik fotómasinát, ajándékcsomagot és biciklit vehetnek át a legfőbb belügyér arájától.