Albert, Lipót
2 °C
12 °C

110 milliárdot buktunk a kvótabizniszen

2009.11.25. 12:36
52 hozzászólás

Legkevesebb 110 milliárd forint bevételtől esett el Magyarország, mert a Miniszterelnöki Hivatal és a Pénzügyminisztérium beavatkozása miatt nem tudtak elindulni a kvótaeladási szerződésekben vállalt pályázatok. Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa szerint a kormány a befolyt 28,2 milliárd forintot a költségvetés egyensúlyának javítására használta, és csak a pénz forintra váltásán az államkincstár 300 millió forintot vesztett.

110 milliárd forint bevételtől is eleshetett Magyarország, mert a Zöld Beruházási Rendszer (ZBR) pályázatai késve indultak el, állapította meg kedden közzé tett állásfoglalásában Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa.

„Megállapítható, hogy a ZBR elindításának késedeleméhez a Pénzügyminisztérium (PM) és a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) beavatkozása jelentősen hozzájárult. A beavatkozás nélkül vélhetően a ZBR pályázati rendszere 2008 végén elindulhatott volna.”

Magyarország tavaly nyáron a világon elsőként kezdett szén-dioxid-kvótákat értékesíteni, amire a kiotói jegyzőkönyv teremt lehetőséget. Az augusztusban Belgiummal és a szeptemberben Spanyolországgal aláírt szerződésekben Magyarország vállalta, hogy az eladásból származó bevételt mérhető zöld beruházásokra fordítja. Ehhez kellett felállítani a ZBR-t, amin keresztül a lakosság pályázatokon pénzt nyerhet klímavédelmi beruházásokra.

Ugyan az államkincstárba még 2008-ban megérkezett a két értékesítésből származó 28,2 milliárd forint (Belgiumnak 2, Spanyolországnak 6,6 millió tonna kvótát adtunk el), a ZBR indulását hosszas ígérgetés után csak júliusban jelentették be. A pályázati felhívásból pedig az derült ki, hogy 2009-ben kifizetések nem lesznek, a pénzhez legkorábban a következő költségvetési évben lehet hozzáférni.

A pályázatok elindulása több szempontból is fontos Magyarország számára: elsősorban azért, mert így többletforrás áll rendelkezésre ahhoz, hogy szén-dioxid-kibocsátást csökkentő beruházások valósuljanak meg. A kibocsátás csökkentése nemcsak morális kérdés, EU-s szabályként kényszer is. A kiírt pályázatok többsége a háztartásokat célozza, hogy jobb szigeteléssel csökkentsék a fűtésre fordított energiát.

Legalább 110 milliárdot buktunk

A több hónapos késlekedés következményeként Magyarország elvesztette tavaly megszerzett vezető szerepét a nemzetközi kvótapiacon, hiszen az országok közti megállapodások kialakításakor fontos szempont a hitelesség, azaz hogy az eladó ország milyen vállalásokért cserébe értékesíti forrólevegő-tartalékát. A szén-dioxid-kvóták ára mellett a tárgyalási hajlandóság is ennek függvénye.

A kiotói jegyzőkönyv alapján működő kereskedelmi rendszer közben egyre népszerűbb, új országok belépésével élesedik a verseny. Egyre több szereplő jelenik meg a piacon, hiszen a régió országai hozzánk hasonlóan, az ipar szerkezetátalakításának köszönhetően hatalmas forrólevegő-vagyonnal rendelkeznek.

Éppen ennek, a magyarországi ZBR késői indulásának, illetve a hitelességünk elvesztésének lett a következménye, hogy Japán, bár már 2007 decemberében szándéknyilatkozatot írt alá Magyarországgal 40 millió tonna kvóta 110 milliárd forintért történő megvásárlásáról, végül elállt az üzlettől. Japán végül Csehországtól vette meg a szükséges szén-dioxid-kvótákat. Folytak további tárgyalásaink is kvótaeladásokról, az állásfoglalás szerint 24 milliárd forintot meghaladó értékben, azonban a spanyol és a belga ügylet óta szerződéskötés nem történt.

Fülöp Sándor az Energia Klub márciusi beadványa után indított vizsgálatot, melyben a környezetvédelmi szervezet azt kifogásolta, hogy a szén-dioxid-kvótákból származó állami bevételeket nem a kiotói egyezménynek megfelelően használták fel.

Alkotmányos alapjogok sérülnek

Az ombudsman jelentéséből kiderül, hogy Magyarországon az üvegházhatású gázok kibocsátásának harmada az épületek használatához kapcsolódik, a szennyezés mértékének csökkentése pozitív hatással van az életminőségre és az energiabiztonságra, illetve az ehhez kapcsolódó beruházások miatt a munkahelyteremtésre és a szociális helyzetre. A kvótaeladásokból pedig lehetőség nyílik ennek megvalósítására a költségvetési források terhelése nélkül.

Az addicionalitás elve épp ezt jelenti: az eladásokról szóló szerződésekben Magyarország azt vállalta, hogy a pénz elköltését pályázati úton valósítja meg a ZBR elindításával. Ennek feltétele az is, hogy a pályázók olyan beruházásokat valósítsanak meg, amelyek mérhető kibocsátáscsökkentéssel járnak, és amúgy más forrásokból ezeket nem lehetne finanszírozni.

A kvóták piaci értékét pedig az határozza meg, hogy milyen mértékű kibocsátáscsökkentést lehet elérni az értékesítésükből befolyt pénzből, illetve hogy az erre felépített pályázati rendszer mennyire átlátható és hiteles.

A jelentés külön kitér az alkotmány vonatkozó paragrafusaira: ami „elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez”, illetve a jogot „a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez”, melyek megvalósulása többek között az épített és a természetes környezet védelmével valósulnak meg.

A pénzügyminiszter a költségvetést foltozta

Az első kvótaeladásról szóló szerződést Belgiummal sikerült megkötni, ezt 2008 augusztusában írták alá, a másodikat pedig Spanyolországgal másfél hónappal később. Az ombudsman megállapítja, hogy a környezetvédelmi minisztérium már tavaly fel akarta használni az értékesítésből származó bevételt a kvótaeladási szerződéseknek megfelelően, ezt azonban a PM nem tette lehetővé.

A pénzügyminiszter a maradványtartással a költségvetés egyensúlyát akarta javítani: a kvótabevételeket a költségvetés egyensúlyában nem akarta 2009-ben kiadásként szerepeltetni, hanem azt 2010-re áthúzódó kötelezettségként fenntartani, miközben nyilvánvaló volt, hogy a pénz szerződés szerinti felhasználása jelentős állami bevételeket is hozott volna adók és járulékok formájában, olvasható az állásfoglalásban.

Itt jön be az addicionalitás elve: Fülöp Sándor vizsgálatából kiderül, hogy a kormány a kvótabevételekből 14,5 milliárd forintot a 2008-as Panel Programra akar fordítani úgy, hogy arra amúgy is léteznek már költségvetési források, ráadásul ez a program alkalmatlan arra, hogy hosszú távra is kifizetődő kibocsátáscsökkentést lehessen vele elérni. Az ombudsman hasonló problémát tapasztalt a ZBR Panel Alprogramjában is.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a lakosságnak nyújtott támogatás módja nem teszi érdekeltté a pályázót abban, hogy a felújításkor minél nagyobb energiahatékonyságot érjen el, ez a megoldás talán 10 évre kifizetődő, azonban egy ilyen jellegű beruházásnál 30 éves időtávlatban kéne gondolkozni.

300 millió lett volna kamat

Az ombudsman kifogásolja azt is, hogy a kvótaeladásokból még 2008 végén az államkincstárba érkezett pénz lekötetlenül 1 százalékot kamatozott, azonban amikor az összeget a devizaszámláról elutalták, vagyis forintra váltották, a kamatozás megszűnt, miközben a pénzt még mindig nem kezdték felhasználni a szerződésben vállalt célra.

Csak az átváltás miatt július közepéig az elmaradt kamat összege 200 millió volt, ami az év végéig, amíg a bevételből biztosan nem kezdik el a ZBR pályázatainak kifizetését, 300 millió forintra nő.

Az állásfoglalás kitér arra is, hogy a beavatkozással kvótabevételek elköltésébe „a pénzügyminiszter és a miniszterelnöki hivatalt vezető miniszter megsértették az éghajlatvédelmi törvény rendelkezéseit és ellehetetlenítették a környezetvédelmi és vízügyi miniszter szerződéses kötelezettségeinek 2009 folyamán történő teljesítését”.

A kormányzat sunyított

A MeH egyébként többszöri felszólítás ellenére sem adott át iratokat az ombudsmannak a vizsgálat elvégzéséhez, az önkormányzati minisztérium adatokkal próbálta félrevezetni a biztos munkáját, a PM a feltett kérdésekre nem adott érdemi választ, a környezetvédelmi minisztérium pedig hiányos dokumentációt bocsátott rendelkezésre.

Fülöp Sándor megoldásként azt javasolja, hogy a kormány pótolja vissza Panel Programra elvont 14,5 milliárdot a költségvetésbe, és teremtsék meg a megfelelő törvényi hátteret az addicionalitás elvének érvényesüléséhez.

A kvótaeladásokról szóló szerződések előírásainak megvalósulásához a belga és a spanyol fél bevonásával társadalmi konzultációt kezdeményez, amibe beletartozik a szerződések teljes szövegének nyilvánosságra hozatala.

Hogyan tovább?

Jelenleg pedig az is nagy kérdés, hogy a kiotói jegyzőkönyv 2012-es lejártával létrejövő új megállapodás hogyan rendelkezik majd a szén-dioxid-kvóták nemzetközi kereskedelméről, ami egyike lesz a kiemelt, Magyarország számára pedig különösen fontos témáknak a decemberi koppenhágai klímacsúcson.

A felhalmozott tartalékok megvásárlásában az iparilag fejlett országok érdekeltek, hiszen ha másként nem tudják teljesíteni a vállalt kibocsátáscsökkentést, szén-dioxid-kvótákat vesznek. Ehhez azonban arra van szükség, hogy biztosítottnak lássák azt, hogy a szerződéses partnerük valóban klímavédelmi beruházásokra fordítja.

Magyarországra ezért most odafigyel a világ, hiszen a kiotói rendszer csak tavaly indult, még nincs sok példa a világban arra, hogyan működik a gyakorlatban a ZBR. A most nyilvánosságra hozott ombudsmani állásfoglalás pedig nem vetít kecsegtető jövőt Magyarország elé, nem azt erősíti a világ országaiban, hogy érdemes a rendszert a kiotói jegyzőkönyv lejártával is életben tartani.

Eddig a stratégiai kérdés az volt Magyarországnak és a piac többi, tartalékkal rendelkező szereplőjének, hogy érdemes-e 2012-ig értékesíteni a szén-dioxid-kvótákat, vagy kifizetődőbb kivárni a kiotói jegyzőkönyvet felváltó egyezményt, és csak valamikor 2012 és 2020 között felélni a tartalékot, talán lényegesen jobb árakon, de megeshet, hogy a tapasztalatok, így a magyar példa alapján az országok végül a nemzetközi kereskedelem leállítása mellett döntenek.

A környezetvédelmi érvek egyébként az eltörlés mellett szólnak, hiszen a kvótakereskedelem globálisan csak a kibocsátás egyik zsebből a másikba átpakolása. Ha a fejlett ipari országoknak nem lenne módjuk kvótákat vásárolni, kénytelenek lennének valóban csökkenteni a kibocsátásukat, ezzel viszont az eladó ország, így Magyarország is hatalmas állami bevételtől esne el.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?