István, Vajk
17 °C
34 °C

110 milliárdot buktunk a kvótabizniszen

2009.11.25. 12:36
52 hozzászólás

Legkevesebb 110 milliárd forint bevételtől esett el Magyarország, mert a Miniszterelnöki Hivatal és a Pénzügyminisztérium beavatkozása miatt nem tudtak elindulni a kvótaeladási szerződésekben vállalt pályázatok. Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa szerint a kormány a befolyt 28,2 milliárd forintot a költségvetés egyensúlyának javítására használta, és csak a pénz forintra váltásán az államkincstár 300 millió forintot vesztett.

110 milliárd forint bevételtől is eleshetett Magyarország, mert a Zöld Beruházási Rendszer (ZBR) pályázatai késve indultak el, állapította meg kedden közzé tett állásfoglalásában Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa.

„Megállapítható, hogy a ZBR elindításának késedeleméhez a Pénzügyminisztérium (PM) és a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) beavatkozása jelentősen hozzájárult. A beavatkozás nélkül vélhetően a ZBR pályázati rendszere 2008 végén elindulhatott volna.”

Magyarország tavaly nyáron a világon elsőként kezdett szén-dioxid-kvótákat értékesíteni, amire a kiotói jegyzőkönyv teremt lehetőséget. Az augusztusban Belgiummal és a szeptemberben Spanyolországgal aláírt szerződésekben Magyarország vállalta, hogy az eladásból származó bevételt mérhető zöld beruházásokra fordítja. Ehhez kellett felállítani a ZBR-t, amin keresztül a lakosság pályázatokon pénzt nyerhet klímavédelmi beruházásokra.

Ugyan az államkincstárba még 2008-ban megérkezett a két értékesítésből származó 28,2 milliárd forint (Belgiumnak 2, Spanyolországnak 6,6 millió tonna kvótát adtunk el), a ZBR indulását hosszas ígérgetés után csak júliusban jelentették be. A pályázati felhívásból pedig az derült ki, hogy 2009-ben kifizetések nem lesznek, a pénzhez legkorábban a következő költségvetési évben lehet hozzáférni.

A pályázatok elindulása több szempontból is fontos Magyarország számára: elsősorban azért, mert így többletforrás áll rendelkezésre ahhoz, hogy szén-dioxid-kibocsátást csökkentő beruházások valósuljanak meg. A kibocsátás csökkentése nemcsak morális kérdés, EU-s szabályként kényszer is. A kiírt pályázatok többsége a háztartásokat célozza, hogy jobb szigeteléssel csökkentsék a fűtésre fordított energiát.

Legalább 110 milliárdot buktunk

A több hónapos késlekedés következményeként Magyarország elvesztette tavaly megszerzett vezető szerepét a nemzetközi kvótapiacon, hiszen az országok közti megállapodások kialakításakor fontos szempont a hitelesség, azaz hogy az eladó ország milyen vállalásokért cserébe értékesíti forrólevegő-tartalékát. A szén-dioxid-kvóták ára mellett a tárgyalási hajlandóság is ennek függvénye.

A kiotói jegyzőkönyv alapján működő kereskedelmi rendszer közben egyre népszerűbb, új országok belépésével élesedik a verseny. Egyre több szereplő jelenik meg a piacon, hiszen a régió országai hozzánk hasonlóan, az ipar szerkezetátalakításának köszönhetően hatalmas forrólevegő-vagyonnal rendelkeznek.

Éppen ennek, a magyarországi ZBR késői indulásának, illetve a hitelességünk elvesztésének lett a következménye, hogy Japán, bár már 2007 decemberében szándéknyilatkozatot írt alá Magyarországgal 40 millió tonna kvóta 110 milliárd forintért történő megvásárlásáról, végül elállt az üzlettől. Japán végül Csehországtól vette meg a szükséges szén-dioxid-kvótákat. Folytak további tárgyalásaink is kvótaeladásokról, az állásfoglalás szerint 24 milliárd forintot meghaladó értékben, azonban a spanyol és a belga ügylet óta szerződéskötés nem történt.

Fülöp Sándor az Energia Klub márciusi beadványa után indított vizsgálatot, melyben a környezetvédelmi szervezet azt kifogásolta, hogy a szén-dioxid-kvótákból származó állami bevételeket nem a kiotói egyezménynek megfelelően használták fel.

Alkotmányos alapjogok sérülnek

Az ombudsman jelentéséből kiderül, hogy Magyarországon az üvegházhatású gázok kibocsátásának harmada az épületek használatához kapcsolódik, a szennyezés mértékének csökkentése pozitív hatással van az életminőségre és az energiabiztonságra, illetve az ehhez kapcsolódó beruházások miatt a munkahelyteremtésre és a szociális helyzetre. A kvótaeladásokból pedig lehetőség nyílik ennek megvalósítására a költségvetési források terhelése nélkül.

Az addicionalitás elve épp ezt jelenti: az eladásokról szóló szerződésekben Magyarország azt vállalta, hogy a pénz elköltését pályázati úton valósítja meg a ZBR elindításával. Ennek feltétele az is, hogy a pályázók olyan beruházásokat valósítsanak meg, amelyek mérhető kibocsátáscsökkentéssel járnak, és amúgy más forrásokból ezeket nem lehetne finanszírozni.

A kvóták piaci értékét pedig az határozza meg, hogy milyen mértékű kibocsátáscsökkentést lehet elérni az értékesítésükből befolyt pénzből, illetve hogy az erre felépített pályázati rendszer mennyire átlátható és hiteles.

A jelentés külön kitér az alkotmány vonatkozó paragrafusaira: ami „elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez”, illetve a jogot „a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez”, melyek megvalósulása többek között az épített és a természetes környezet védelmével valósulnak meg.

A pénzügyminiszter a költségvetést foltozta

Az első kvótaeladásról szóló szerződést Belgiummal sikerült megkötni, ezt 2008 augusztusában írták alá, a másodikat pedig Spanyolországgal másfél hónappal később. Az ombudsman megállapítja, hogy a környezetvédelmi minisztérium már tavaly fel akarta használni az értékesítésből származó bevételt a kvótaeladási szerződéseknek megfelelően, ezt azonban a PM nem tette lehetővé.

A pénzügyminiszter a maradványtartással a költségvetés egyensúlyát akarta javítani: a kvótabevételeket a költségvetés egyensúlyában nem akarta 2009-ben kiadásként szerepeltetni, hanem azt 2010-re áthúzódó kötelezettségként fenntartani, miközben nyilvánvaló volt, hogy a pénz szerződés szerinti felhasználása jelentős állami bevételeket is hozott volna adók és járulékok formájában, olvasható az állásfoglalásban.

Itt jön be az addicionalitás elve: Fülöp Sándor vizsgálatából kiderül, hogy a kormány a kvótabevételekből 14,5 milliárd forintot a 2008-as Panel Programra akar fordítani úgy, hogy arra amúgy is léteznek már költségvetési források, ráadásul ez a program alkalmatlan arra, hogy hosszú távra is kifizetődő kibocsátáscsökkentést lehessen vele elérni. Az ombudsman hasonló problémát tapasztalt a ZBR Panel Alprogramjában is.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a lakosságnak nyújtott támogatás módja nem teszi érdekeltté a pályázót abban, hogy a felújításkor minél nagyobb energiahatékonyságot érjen el, ez a megoldás talán 10 évre kifizetődő, azonban egy ilyen jellegű beruházásnál 30 éves időtávlatban kéne gondolkozni.

300 millió lett volna kamat

Az ombudsman kifogásolja azt is, hogy a kvótaeladásokból még 2008 végén az államkincstárba érkezett pénz lekötetlenül 1 százalékot kamatozott, azonban amikor az összeget a devizaszámláról elutalták, vagyis forintra váltották, a kamatozás megszűnt, miközben a pénzt még mindig nem kezdték felhasználni a szerződésben vállalt célra.

Csak az átváltás miatt július közepéig az elmaradt kamat összege 200 millió volt, ami az év végéig, amíg a bevételből biztosan nem kezdik el a ZBR pályázatainak kifizetését, 300 millió forintra nő.

Az állásfoglalás kitér arra is, hogy a beavatkozással kvótabevételek elköltésébe „a pénzügyminiszter és a miniszterelnöki hivatalt vezető miniszter megsértették az éghajlatvédelmi törvény rendelkezéseit és ellehetetlenítették a környezetvédelmi és vízügyi miniszter szerződéses kötelezettségeinek 2009 folyamán történő teljesítését”.

A kormányzat sunyított

A MeH egyébként többszöri felszólítás ellenére sem adott át iratokat az ombudsmannak a vizsgálat elvégzéséhez, az önkormányzati minisztérium adatokkal próbálta félrevezetni a biztos munkáját, a PM a feltett kérdésekre nem adott érdemi választ, a környezetvédelmi minisztérium pedig hiányos dokumentációt bocsátott rendelkezésre.

Fülöp Sándor megoldásként azt javasolja, hogy a kormány pótolja vissza Panel Programra elvont 14,5 milliárdot a költségvetésbe, és teremtsék meg a megfelelő törvényi hátteret az addicionalitás elvének érvényesüléséhez.

A kvótaeladásokról szóló szerződések előírásainak megvalósulásához a belga és a spanyol fél bevonásával társadalmi konzultációt kezdeményez, amibe beletartozik a szerződések teljes szövegének nyilvánosságra hozatala.

Hogyan tovább?

Jelenleg pedig az is nagy kérdés, hogy a kiotói jegyzőkönyv 2012-es lejártával létrejövő új megállapodás hogyan rendelkezik majd a szén-dioxid-kvóták nemzetközi kereskedelméről, ami egyike lesz a kiemelt, Magyarország számára pedig különösen fontos témáknak a decemberi koppenhágai klímacsúcson.

A felhalmozott tartalékok megvásárlásában az iparilag fejlett országok érdekeltek, hiszen ha másként nem tudják teljesíteni a vállalt kibocsátáscsökkentést, szén-dioxid-kvótákat vesznek. Ehhez azonban arra van szükség, hogy biztosítottnak lássák azt, hogy a szerződéses partnerük valóban klímavédelmi beruházásokra fordítja.

Magyarországra ezért most odafigyel a világ, hiszen a kiotói rendszer csak tavaly indult, még nincs sok példa a világban arra, hogyan működik a gyakorlatban a ZBR. A most nyilvánosságra hozott ombudsmani állásfoglalás pedig nem vetít kecsegtető jövőt Magyarország elé, nem azt erősíti a világ országaiban, hogy érdemes a rendszert a kiotói jegyzőkönyv lejártával is életben tartani.

Eddig a stratégiai kérdés az volt Magyarországnak és a piac többi, tartalékkal rendelkező szereplőjének, hogy érdemes-e 2012-ig értékesíteni a szén-dioxid-kvótákat, vagy kifizetődőbb kivárni a kiotói jegyzőkönyvet felváltó egyezményt, és csak valamikor 2012 és 2020 között felélni a tartalékot, talán lényegesen jobb árakon, de megeshet, hogy a tapasztalatok, így a magyar példa alapján az országok végül a nemzetközi kereskedelem leállítása mellett döntenek.

A környezetvédelmi érvek egyébként az eltörlés mellett szólnak, hiszen a kvótakereskedelem globálisan csak a kibocsátás egyik zsebből a másikba átpakolása. Ha a fejlett ipari országoknak nem lenne módjuk kvótákat vásárolni, kénytelenek lennének valóban csökkenteni a kibocsátásukat, ezzel viszont az eladó ország, így Magyarország is hatalmas állami bevételtől esne el.