Ez a kvóta nem ugyanaz a kvóta

Eddig mindig jó hírnek számított, ha Magyarország szén-dioxid-kvótákat tudott értékesíteni, a csütörtökön bejelentett ügylet azonban eltér a korábbi háromtól. Most másféle kvótát adtunk el, amivel szintén úttörő szerepet vállaltunk, de most rossz precedenst teremtettünk.

Elsőre jól hangzik, hogy Magyarország egy újabb adag, közel 2 millió tonna szén-dioxid-kvóta értékesítéséből 4 milliárd forint bevételhez jutott, de a csütörtökön nyilvánosságra került ügylet eltér Magyarország korábbi kvótabizniszeitől, sőt, hasonlóra korábban még egyáltalán nem volt példa.

Előzetesen annyit fontos megérteni, hogy a világban számos kvótakereskedelmi rendszer működik, ezek célja, hogy a szereplők - legyenek azok cégek vagy államok - szennyezését valamilyen módon ellensúlyozni lehessen. Abban mindenki egyetért, hogy a rendszer környezetvédelmi szempontból nem tökéletes, hiszen globálisan ez csak a kibocsátás egyik zsebből a másikba pakolása. Ha a legnagyobb szennyezőknek, a fejlett országoknak nem lenne módjuk kvótákat vásárolni, kénytelenek lennének valóban csökkenteni kibocsátásukat, főleg ha ezt még valaki számon is kérné rajtuk. Magyarországot eddig a rendszer élvezőjének lehetett tekinteni, hiszen a kvótaeladások potenciálisan több százmilliárd forint bevételt is hozhatnak.

A kvótakereskedelmi rendszer tökéletlensége ugyanakkor magában hordozza azt is, hogy a szereplők kooperációra vannak kényszerítve, akárcsak egy sokszereplős fogolydilemmában, mert érdemi eredményeket a klímavédelemben csak így lehet elérni. Most viszont Magyarország elsőként döntött úgy, köpni fog a rendőröknek. Még nem mondott sokat, talán a többi fogoly csak legyint rá, de zajlanak a kihallgatások, és bármikor elérkezhet a pillanat, amikor egy másik fogoly is úgy érzi majd, vallomást tesz, hogy így tegyen szert előnyre. Aztán egyre többen így dönthetnek, és többet is fognak beszélni.

Régi kvóta

A környezetvédelmi minisztérium csütörtöki tájékoztatása arról szólt, hogy csaknem 2 millió tonna kiotói kvótát adtunk el, ami igaz is, csak a most értékesített kvóták, bár valóban rendelkezik róluk a kiotói jegyzőkönyv, eltérnek a korábbi három üzletben eladott kvótáktól. Magyarország eddig Spanyolországnak, Belgiumnak és egy japán cégnek adott el összesen 11,6 millió tonna szén-dioxid-kvótát 31,2 milliárd forintért, ezeket AAU-nak hívják (Assigned Amount Unit), mi maradjunk inkább a kiotói kvóta elnevezésnél.

Ennek lényege, hogy a kiotói egyezményt aláíró országok vállalták, hogy csökkentik szén-dioxid-kibocsátásukat, ennek mértékét ezekkel a kiotói kvótákkal határozták meg. Mivel viszonyítási alapnak, bázisévnek 1990-et vették, Magyarország, illetve a régió országai jól jártak: az ipari szerkezetátalakulásnak köszönhetően jelentős mennyiségű kiotói kvótát takarítottak meg. Szintén a kiotói jegyzőkönyv értelmében ezeket a kvótákat 2008 és 2012 között a nemzetközi piacon lehet értékesíteni. Magyarország úttörő szerepet vállalt, az első ilyen szerződést 2008 őszén Belgiummal kötöttük, piacvezető szerepünket azóta elveszítettük.

A kiotói kvóták értékét az határozza meg, hogy a szerződést kötő felek hogyan állapodnak meg, a bevételt elkönyvelő ország milyen mértékű zöldítést vállal. Magyarország az eddigi három szerződésben azt vállalta, hogy a pénzt mérhető zöld beruházásokra költi, erre állították fel a Zöld Beruházási Rendszert, amin keresztül a lakosság pályázatokon pénzt nyerhet klímavédelmi beruházásokra. A környezetvédelmi minisztérium tájékoztatása szerint hasonló vállalást tett a csütörtökön bejelentett szerződésben is.

Új kvóta

A mostani ügyletben azonban egy más típusú, CER-nek (Certified Emission Reduction) nevezett kvótát adtunk el, nevezzük ezt zöld kreditnek. A zöld kredittel szintén foglalkozik a kiotói jegyzőkönyv, de ez egy teljesen más jellegű kereskedelmi rendszerben létezik. A zöld kreditek úgy jönnek létre, hogy ha egy fejlett ország egy fejlődő országba visz beruházást, aminek részeként kibocsátás-csökkenés valósul meg, a beruházó zöld kreditet kap a zöldítésért cserébe, azaz konkrét teljesítés van a hátterében.

Létezik egy harmadik kvótakereskedelmi rendszer is egy harmadik kvótatípussal (EUA), amit a mostani eladással kapcsolatban érinteni kell, ennek alapja az EU saját rendszere (EU ETS - European Union Emission Trading System) - ezt éppen azért hoztak létre, hogy segítsék a tagországok kiotói vállalásainak teljesítését. Ennek a rendszernek azonban nem az államok, hanem a nagyobb kibocsátók, azaz cégek (gyárak, erőművek, stb.) a tagjai, számuk meghaladja a tízezret.

Az EU engedményt is tett számukra, átjárhatóvá tette a kiotói és az uniós rendszert úgy, hogy az uniós kvótákat meghatározott mértékig hagyja zöld kreditekkel helyettesíteni, ami Magyarország esetében 10 százalék. Ennek az a logikája, hogy egy fejlődő országba vitt beruházás kevesebb költséggel jár, mint ha ugyanezt egy cég az EU-ban teszi, így a zöldkreditek ára is olcsóbb, mint az uniós kvótáké - míg jelenleg egy kiotói kvótáért tonnánként legjobb esetben se lehet 8 eurónál többet kapni, addig egy tonna zöld kreditet 10-12 euróért is el lehet adni. A cég tehát költséget spórol, ha zöld kredittel számol el az EU felé.

Az elszámolás évente egyszer történik, a cégek a kormányoknak adják le a zöld kreditet. A kormánynak ezt az Európai Bizottság előírásának megfelelően egy elkülönített számlára kell tennie, majd ezzel a kiotói jegyzőkönyv alapján az ENSZ-szel kell elszámolnia. Magyarország most egy, a jogszabályban lévő kiskaput használt ki: becserélte a tartalékolt kiotói kvótáinak egy részét zöld kreditre, és ezeket értékesítette.

Gazdasági előny, morális hátrány

Ennek az oka gazdaságilag könnyen igazolható, míg a zöld kredittel könnyű kereskedni, magasabb az ára, jól pörgő, likvid piaca van, addig a kiotói kvóták eladása lényegesen nehézkesebb, az ára nyomott. Környezetvédelmi szempontból viszont aggályos lépésnek tekinthető, hiszen a zöld kreditek újrahasznosítása azt jelenti, hogy nincs mögöttük kibocsátás-csökkentés, amivel a rendszer valódi célját nem éri el.

Az uniós szabályozás éppen ezért januártól szigorodott, újra felhasznált zöld krediteket az EU-n belül nem lehet értékesíteni, így ezek nem kerülnek vissza az uniós rendszerbe. Magyarország ennek az előírásnak meg is felelt azzal, hogy japán cégnek értékesített, azonban a zöld kreditek további útja teljesen ellenőrizetlen.

Ha tehát a most született ügylet után a partner japán cég úgy dönt, hogy nem használja fel, inkább továbbadja a zöld krediteket az uniós rendszer 10 ezer tagja valamelyikének, akár egy magyar cégnek, arra csak akkor derül fény, mikor a cég elszámolja kvótáit a kormánnyal, amit a rendszer – ez egy szoftver - így nem enged számára, azaz pénzügyi veszteséget könyvel el.

Környezetvédelmi szempontból szintén aggályok merülnek fel, hiszen ha újrahasznosított zöld kreditek kerülnek vissza a kereskedelmi rendszerbe, amellett, hogy nincs mögöttük valós kibocsátás-csökkentés, a szám indokolatlan növekedésével felhígul a piac és leesnek az árak. A most eladott közel 2 millió tonna a piac megdöntéséhez kevés, de Magyarország rossz példája precedenst teremthet, más országok is a profitért cserébe hasonló döntést hozhatnak.

A fenti perspektíva pedig Magyarország számára is hatalmas veszteséget okozhat, hiszen még mindig nem dőlt el, mi lesz az országok közti kiotói kvótakereskedelem sorsa 2012 után. Magyarország a régió többi országával együtt azért küzd, hogy a rendszer a kiotói jegyzőkönyv lejártával is fennmaradhasson, és ne ragadjon rajtunk hatalmas kvótatartalékunk.