Mitnyan vs. Tóta: a kétmillió forintos glossza

2005.11.11. 11:15
Mitnyan György, a Fővárosi Közgyűlés képviselője, a XII. kerület önkormányzatának polgármestere beperelte Tóta W. Árpádot és az Index.hu Rt-t. Az öltözködési javaslatáról és turulmadaráról elhíresült politikus kétmillió forintos nem vagyoni kártérítést követel Tóta W. Javaslat Mitnyan Györgynek című glosszája miatt.
A riport szempontjából minden a legjobban indult. Egy nappal korábban érkezünk, majd a tapasztalatokat megbeszéljük egy sör mellett.

"Jobb, hogy ma jöttünk, mintha holnap mentünk volna úgy, hogy ma kellett volna" - fejtegeti jogászunk, a nézőpontváltások mestere.

"El se jöttek!" - meséli telefonon a fejleményeket Tóta W., aki váratlanul kapott 24 órát, hogy végső formára hozza tervezett szatíraelméleti felszólalását. Már a bíróságra menet, a kocsiban arról elmélkedett, hogy "amikor Swift azt mondja, hogy együk meg az ír gyerekeket, akkor nem azt mondja, hogy együk meg az ír gyerekeket, és senki sem perelte be kannibalizmusra való felbujtásért."

A politikus feladatának méltósága

A történet augusztus végén kezdődött, amikor Mitnyan György beterjesztett egy öltözködési tervet a Városháza képviselőinek, akik többször is olyan ruházatban jelentek meg az ülésteremben, "mely oda nem illő volt, a hely és a feladat méltóságát nem tükrözte kellően".

Mint az idézet is mutatja, a Hegyvidéki polgármester a politikát emelkedett valaminek látja, melynek széles egén csodaszarvas hasít, a Böszörményi és az Istenhegyi út kereszteződésénél pedig landol a turul.

Javaslatához mellékelt egy mintát is, hogy mindenki jó értse, mire gondol. Ebben pedig kedvenc divattanácsadónője tollából ez állt:

"A szoknyának a legkényesebb része a hossza. Nem illik túl rövid szoknyát felvenni. A szoknya térdünk felett maximum 2-3 centiméterrel érhet. Ez is szigorúan abban az esetben, ha olyan szerencsések vagyunk, hogy tökéletes lábakkal rendelkezünk."

"Kényesen figyeljünk ingünk hosszára is, különösen a haskivillantósra. Amellett, hogy kevés nőnek van kockára kigyúrt hasa, amit mutogatni érdemes, az alkatot is kedvezőtlen irányba deformálja, optikailag torzítja."

Két szabaddemokrata politikus tiltakozott miatta, de a fővárosi Fidesz-frakció is azt mondta, ez Mitnyan György külön bejáratú javaslata, ők ezt nem látták, nem tárgyalták és így nem is támogathatták.

Húzzál zacskót a fejedre saját logikád mentén!

Publicistánk, Tóta W. Árpád egy glosszában kérdezte meg az ötletgazdától, ugyan érti-e, hogy pontosan ide vezet, ha jól szélsőségig visszük és rá alkalmazzuk ezt az észjárást.

Nem tudom, Mitnyan Györgynek leesett-e azóta a tantusz, hogy miközben annyira védte volna szakmája látszatméltóságát, mintha némiképp megfeledkezett volna közben az érintettek méltóságáról.

Ott volt viszont az övé, ami fájt neki, mert ott meredezett benne egy tüske. Leült tehát. Elemezte Tóta W. glosszáját, és a következőre jutott.

Kétmillió forintos nem vagyoni kár érte emberi méltóságát, mert publicistánk többek között azt írta: "kötelessége zsömlészacskóban vagy bukósisakban mutatkozni", mert "rettenetesebb dögkút az ő feje, mint bármilyen rossz női láb. Nem való az emberi szemnek." (A pontosság kedvéért, pirosbetűs ünnepeken Tóta W. elképzelhetőnek tart két diszkrét lyukat a zacsin, hogy a polgármester úr kilásson.)

Továbbá az Index szórja be sóval szerverein Tóta. W. glosszájának még a helyét is, és tegye közzé azt a bocsánatkérő levelet, amelyen még dolgozik.

De hogyan élte meg az egészet Mitnyan György?

"Nem kell magyarázzam, hogy mélyen megalázó, ha személyemet 'undorító fejű, gusztustalan kis varangyosbéka'-hoz hasonlítja, melyet kötelességem 'zsömlészacskóval eltakarni', vagy ha vezetéknevemet - melyet természetesen genarációk óta visel családom - 'csúszó-mászó hangzásunak' minősíti, amelynek más hallatára is 'hányhatnékja' támad" - magyarázza a kerületi polgármester a keresetlevélben.

"Nem igényel indoklást álláspontom szerint az sem, hogy milyen becsületbe gázoló, ha 'visszataszító rágcsálófejűnek" nevez a szerző, akinek megpillantásakor 'visszajön a reggelije' Külön undorító, hogy a szerző nem is egyszer említi a fent nevezett, betegségre utaló gyomorbéli folyamatot, amely a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint mély undorodást, megvetést jelent."

"Felesleges magyarázni, mennyire bántó, sértő, hogy személyemet 'gusztustalan mocsoknak' nevezi, akiről nem tudható, 'hogy került eddig közszemlére'. Ez utóbbi kifejezést, vagyis a közszemlére tételt a magyar nyelv szabályai, a köznyelv szabályai szerint egyébként csak élettelen tárgyakkal vagy állatokkal kapcsolatban szokás használni, így ezen szavak használata fokozza a jogsérelmet, személyem kifejezett megalázására irányul."

"Indokolatlanul bántó és megalázó, hogy egyetlen mondatban 'nyálkás, zsíros, elképesztően állatias ostoba fejűnek neveznek. Úgy gondolom, hogy ezen mondat megfogalmazásánál már nem is lehetett volna több visszatetszést kifejező, indulatos, közismerten gusztustalan jelzőt alkalmazni, mely mondatszerkesztéssel is személyem, emberi méltóságom kifejezett sárba tiprását kívánta a szerző elérni."

Szatíra. Nem szatíra. De szatíra! De nem szatíra!

Csütörtökön már nem tudjuk a tárgyalást elhibázni.

"Felháborított Mitnyan úr gondolata" - kezdi Tóta W. Árpád. "Szemléletének abszurd paródiáját akartam megírni. Elismerem, a szöveg prímér jelentésben sértő lehet, de ez a szatíra műfajának velejárója. Azonban nem az elsődleges jelentést kell nézni. Nehezen tudok elképzelni olyan embert, aki szó szerint veszi".

"Tehát úgy érzi, a használt kifejezésekkel nem lépett túl egy bizonyos határt? Mondjuk én seggfej leszek, ha elítélem? Csak úgy kérdezem." - érdeklődik a bírónő, talán a legvidámabb, akit eddig láttam.

Publicistánk persze kitart amellett, hogy a kifejezések megválasztásával is Mitnyan György javaslatának abszurditását kívánta érzékeltetni.

"A felperes közszereplő, ráadásul megosztó személyiség. Az Alkotmánybíróság határozata szerint pedig közszereplőknek sokkal többet el kell tűrniük, mint a magánszemélyeknek" - egészíti ki jogi érveléssel ügyvédünk Tóta W. esztétikai fejtegetését.

A felperes jogi képviselője persze másképp sorolja be publicistánk beszédaktusát.

"Ez nem szatíra, ez nem valaminek a kifigurázása, hanem mocskolódás, tele van becsületsértő kitételekkel, indokolatlanul durva kifejezésekkel. Ha csak azt javasolta volna, hogy húzzon zacskót a fejére, akkor nem ülnénk itt. Ki van cifrázva ez a szöveg durvábban. Hogyan illeszkedik például Tóta úr szatíraelméletébe Mitnyan György nevének durva kifigurázása? - teszi fel a kérdést.

De kiderül, hogy költőinek szánja, így publicistánk válaszát nem tudom megosztani Önökkel.

Ezek nagyjából a keretek. Akció 2006. január 5-én, amikor Mitnyan György és tanúi bizonyítani próbálják, pontosan hogyan is okozott neki 2 millió forintos kárt, "lelki sérülést", "elnehezült lelki állapotot", "hátrányos változást" a glossza.